Térden a "kékpupu teve” – Gyuricza Imre fotói meg nyakon csípik a Ság hegyi tavaszt

Napéjegyenlőségen túl, óraátállításon innen – ez már a tavasz. Ugye? Gyuricza Imre – Celldömölk örökös krónikása – azt mondja frissen készült fotóival, hogy: igen! Ez már a tavasz. Hol máshol csíphette volna nyakon, ha nem a Ság hegyen? A vulkán ösvényein, ahol teltebb és ragyogóbb a napfény, ahol a régi sebeket ilyenkor a mindent beborító virágzás gyógyítja, cirógatja, bugyolálja selyembe-gyolcsba. A hegy közelről – apró, kék virágaival -, a hegy távolabbról. Szelíden üldögél, sütkérezik a napsütésben. Pont olyan, mint az a bizonyos “kékpupu teve” a Németh Andornak dedikált különös-álomszerű József Attila-versben. 

Németh Andor író, kritikus, József Attila barátja, szellemi társa, életének krónikása (a könyvtárvezető Németh Tibortól tudjuk) Celldömölkön született: a vasútállomáson tábla jelzi, hogy így történt. A vasút a mozgás, a hegy az állandóság. Rezgések és összefüggések, láthatatlanul is jelen lévők. Vasút, teve, József Attila, Németh Andor. Gyöngyházas gyerekek. Kékellő halmok.  Berzsenyi búcsúja. És az örök visszatérés. Tavasz van, gyönyörű! A Ság hegy mire gondol? 

József Attila

Németh Andor

egy nagyon tiszta vizcseppet
dörgöljetek a szemire -
36 éve várja már
térden a kékpupu teve
ne hagyjátok el asszonyok
mert zöld füstben a vizre száll -
két fürtje gyöngyházas gyerek-
késére gondol vissza már.