Volt egyszer egy...régi barátok, egykori színjátszók találkoztak a vépi művelődési házban

Az egykori színjátszókat hívták meg a művelődési házba, mindenkit, aki 1983 és 1986 között részt vett a Vépi Színjátszó Találkozókon. Iszakné Koszorús Judit, a művelődési ház vezetője adta át a szót Gergye Rezső népművelőnek, aki köszöntőjében  a 10. Színházi Olimpiát – Dunántúli Színházi Fesztivált említette. – Annak, hogy ezt Magyarországon és nem csak Budapesten rendezik, a negyven évvel ezelőtti vépi találkozóknak és minden részt vevő színjátszóközösségnek is köze van. Az emlékezésnek akkor van értelme, ha képes gondolatokat kelteni a jövő felé. Abból, hogy ma itt vagyunk, emlékezünk és történeteket mesélünk, születhetnek új ötletek, új lehetőségek és tettek – foglalta össze. A Nemzeti Művelődési Intézet Vas vármegyei igazgatóját „vezette fel” ezzel, és az intézet által elindított közösségépítő, kulturális missziót teljesítő Pajtaszínház sorozatot, ami ugyanúgy összefügg az olimpiai eszmével. Éles Krisztina a fesztivál „találkozás” mottóját emelte ki: az intézet is találkozásokat szervez – erre a legjobb apropó, ha egy amatőr művészeti, színjátszó közösség létrejön, mondta.

Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere ősrégi színjátszó, Vépen ott volt az első találkozón – nem ijed meg, ha sok ember előtt kell beszélni, ezt is köszönheti azoknak az éveknek. Horváth Barnabásné Marika azt emelte ki: számukra a fellépésnél is többet jelentett a barátokkal való együttlét, az érdekes emberekkel való ismerkedés lehetősége. Balogh József költő-tanár a Nagysimonyi Irodalmi Színpad vezetője volt 1975-től. A vépi színjátszó találkozókra évekig hozott csoportokat – őt az özvegye, Anikó és fia, Zoltán képviselte. Fotók, albumok jártak kézről kézre, voltak, akik 35 év után ölelték meg egymást. Bajánsenyéről Anduska János, Rábagyarmatról Ács Miklós írt a régi társaknak.

Petőfi Sándor Színészdalát szavaltatta el Gergye Rezső: papíron, kétsoronként adta oda az asztalt körbeülőknek, akik próba nélkül, egymásra figyelve mondták a sorokat és a refrént: „Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk”.