A kivesszőzés két ábrázolása - Mártont kiűzik Savariából, a szombathelyi emlékek nyomába eredtünk

 „Mondd, mit hiszesz, a Homousiont vagy a Homoiusiont?” – az Ember tragédiája VII. színében Ádámnak teszi fel ezt a kérdést egy városlakó. A helyszín Konstantinápoly, ahol épp ariánus eretnekeket visznek máglyára. Madách itt több időszakot von egybe, az idézett mondat egy a 4. században indult hitvitára vonatkozik. Rendkívül bonyolult teológiai kérdésről van szó, amit általában úgy egyszerűsítenek le, hogy Krisztus egylényegű-e az Atyával vagy hasonló lényegű. Arius és követői, azt tanították, hogy Krisztus isten ugyan, de nem azonos az Atyával, hanem szándékának, akaratának közvetítője. Az ariánusok gyakorlatilag tagadták a szentháromságot.

 Arius 336-ban meghalt, de az általa vallott elgondolás évszázadokon át megosztotta a kereszténységet. Nem egyetlen dogmáról van szó, hanem egy olyan nézetrendszerről, amelynek számos árnyalata volt és időben is változott. Az arianizmus folytonossága a VIII. században megszakadt, de ma is vannak olyan egyházak, amelyek hasonló hitelveket vallanak, ilyenek például az unitáriusok. A hitvitában – amely jórészt megmaradt az egyház keretei között – több tekintélyes püspök is részt vett. A zsinatok célja a másik fél meggyőzése volt, vagy ha az nem ment, akkor valamilyen egyezségre jutás. Madách művében az egyik eretnek a 359-es rimini zsinatra hivatkozik, amelynek döntései az Arius hívei számára voltak kedvezőek. A tanácskozáson több pannóniai település püspöke is részt vett. Savaria nem szerepel a forrásokban, de néhány névhez nem kapcsolódik település. Salagius István pécsi kanonok egyik történeti művében 1778-ban felvetette, hogy egyikük valószínűleg Pannónia székhelyéről érkezhetett. Az adatok bizonytalanok, de feltételezhetjük, hogy Savaria ebben az időszakban püspöki székhely, az ott élők pedig a kereszténység ariánus irányzatát követték. Tulajdonképpen a rimini zsinat időszakához köthető a „mi Mártonunk” városból történő kivesszőzésének kérdése is.

 Ő, miután megvált a hadseregtől, annak a Hilariusnak a tanítványa lett, akit Poitiers püspökeként az ariánusok legkitartóbb ellenfeleként tartották számon. Márton ebben az időszakban még nem töltött be jelentős tisztséget, az egyházi hierarchiában csak szerény szolga volt. A körülmények az ő életét is meghatározták. Amikor Hilariust száműzték, ő is elhagyta Galliát. Felkereste szüleit, s édesanyját a kereszténység útjára vezette. Az élettörténete szerint Milánóban az ariánusokkal vitatkozott. A város püspöke 355 és 374 között Hilarius „vitapartnere” a nagy tudású és népszerű Auxentius volt. Márton vele akaszkodott össze, s Itáliában van olyan középkori ábrázolás, amely szerint Auxentius maga kergette ki őt a városból. Miután elűzték, választotta a remeteséget Gallinaria szigetén, s Galliába csak akkor ment vissza, amikor Hilarius is hazatérhetett. Ez az időszak elég jól dokumentált, Hilarius sok mű szerzője, s ezek java része ma is fellelhető. 

Az ariánus Auxentius is sokat írt, de az ő munkáiból csak töredékek maradtak ránk. Az ariánus vitát nem egyszer a jó és a gonosz küzdelmeként értelmezik, de a valóságban itt két nézet, két vélemény ütközött egymással. Biztosra vehetjük, hogy Mártont elűzték Milánóból, de adódik a kérdés, elkergették őt Savariából is? Nehéz biztos választ adni, de valószínűleg nem. Ez utóbbi egy XVIII. század végén született hipotézis, amiből később legenda lett. Úgy alakultak a dolgok, hogy ma már nem csak Márton születésének, hanem elűzésének története is az örökségünkhöz tartozik. Két olyan műalkotás is van Szombathelyen, amelyik Márton városból történt kivesszőzését ábrázolja. Koller László munkája a Szent István parkban az egykori színház közelében látható. 

A Székesegyház főkapujának reliefjei Márton életét jelenítik meg. Ott van közöttük az elűzést ábrázoló dombormű is. Készítője Veres Gábor. Másfél évezred távlatából nézve volt ennek az időszaknak pozitív hozadéka is. Kultúrtörténeti szempontból a viták – ahol a felek az érveiket általában írásban is megfogalmazták – szellemi pezsgést jelentettek. Egyháztörténeti szempontból a vita a hitelvek tisztázásával, pontosításával járt együtt.