Szabadtéri színház

2023.05.29. 20:02

Csavaros történet: Gál Tamás minden szava Arany – avagy az elementáris játék dicsérete

Nem mindennapi színházi élményben lehetett részük azoknak, akik eljöttek a hetényi (Szlovákia) Csavar Színház előadására a celldömölki piactérre pünkösd vasárnapján. Elementáris, “eszköztelen” játék abban a bizonyos mágikus, mindenre képes üres térben. Gál Tamás és Arany János párosához Lakatos Áron hegedűvel csatlakozott, de még hogy. És persze közreműködött a közönség.

Ölbei Lívia

Gál Tamás és Lakatos Áron a celldömölki piacon, a Soltis Lajos Színház szomszédságában

Fotó: Giczi Sándor

A magyar katonák már nem bírván tartani Nagyida várát, a helyi cigányságra bízzák, hogy védjék, míg ők élelmet szerezvén vissza nem térnek. Csóri vajda azonban túljár mind a magyarok, mind a labancok eszén, s megteremti "Cigányországot". Vagy mégsem? – így szól a többszörösen díjazott előadás ajánlója, amely több mint tíz éve van műsoron. 

A forrás

Arany János vígeposza (paródiája?), A nagyidai cigányok  nemcsak az irodalomtudósoknak okoz fejtörést a megszületése, 1851 óta, hanem minden bizonnyal különleges koncentrációt kíván a hétköznapi olvasótól is, különösen, ha a késői utókor képviselője. Arany János bravúros, plasztikus nyelvhasználatát igazán nem kell bizonygatni, de a humoros-groteszk-ízes szöveg mégiscsak több mint 170 éve íródott, csavaros hozzá a történet is. (És hát eposzt se mindennap olvas az ember – nem mintha az eposzparódia/vígeposz fölismeréséhez és hatásának kiteljesedéséhez föltétlenül ismerni kéne az összes eposzi kelléket; működnek azok anélkül is.) 

Gál Tamás a közönséget is bevonja a játékba
Fotó: Giczi Sándor

Elfogyott a puskapor – vagy mégsem

Az anekdota szerint – amelyen A nagyidai cigányok alapul  - a 16. században Perényi, a Szapolyai János király pártjához tartozó főúr cigányokkal védelmeztette várát, Nagyidát a Habsburg király, Ferdinánd ellen; ráadásul sikerrel. A cigányok azonban a döntő pillanatban a visszavonuló németek után kiabálták: “Szerencséjük, hogy elfogyott a puskapor...” Na, a német vezérnek, Pucheimnek se kellett több:  visszafordult, elfoglalta a várat. Veres András írja: “A Nagyidát bohózatba illő módon feladó cigányhad hajdani históriájának fölemlegetése már Petőfi komikus eposzában, A helység (1844) is fölmerül, a kocsmai malacbanda cigány zenészeinek bemutatásakor.”

Küzdelem és világcsoda

 Aranynál pedig a motívum később is visszatér, az 1873-as Bolond Istókban, amikor a második énekben azt állítja, hogy:  „S oly küzdelemre, mely világcsoda, / Kétségb’esett kacaj lőn Nagy-Ida.”  Vagyis  a szerző visszamenőleges önértelmezése szerint A nagyidai cigányok nem más, mint az  1848–49-es magyar szabadságharc karikaturisztikus allegóriája. Hogy tényleg ez volt-e eredendően az alkotói szándék, nekünk – A nagyidai cigányok 2023-as pünkösdi nézőinek – voltaképpen nem is fontos. Elsősorban azért, mert a színház (nem lehet elégszer elmondani) mindig itt és most van, és ha itt és most nem hat, megette a fene. (“Gondolta a fene.”) És másodsorban is ezért. Gál Tamás játéka hat – és ebben a színes, ízes, fergeteges mesében (sajnos vagy nem sajnos) itt és most magunkra ismerünk. (Az 1850-es években meg az akkoriak látták meg benne a saját tükörképüket nyilván.)

Felnőtt és gyerek örömmel követi a történetet
Fotó: Giczi Sándor

Játék, játék, játék – és a földre szállt angyal

De a legszebb mégis a jóízű játék. Nem kell hozzá más, csak két szék, egy gitár, egy hegedű, egy kanna, néhány paróka – meg egy többfunkciós lepedő, amely hol térképet játszik, hol meg Dundika szoknyáját. 

A Soltis Lajos Színház pünkösdi és gyereknapi programjában még bőven tart a vásár, hatkor a templom harangja is megszólal – de hát A nagyidai cigányok az a típusú előadás, amelynek nem föltétlenül van szüksége “steril” színházi körülményekre. Gál Tamás a fedett, de nyitott celli piacon nem először berendezett színházi térben a lehető legnagyobb természetességel tartja kézben a játékot az első pillanattól. Nemcsak a szöveggel és a közönséggel bánik fantasztikusan, hanem a ritmussal, a szünetekkel is (pont addig tartja ki, ameddig kell, egy törtmásodpercet se téved). Bár ez mind összefügg.  Minden aktuális rezdülésre reagál, kiszól és megszólít, méghozzá úgy, hogy nem töri meg a történetet – sőt: később az is kiderülhet, hogy a személyes megjegyzés pont, hogy a történetre is visszautal (például a nézőtérről verbuvált, informatikussal is megerősített, térkép alapján tájékozódó labanc sereg alkalmi katonái között váratlanul megjelenő szótlan kislány - mint földre szállt angyal. 

A más bőrébe bújva

Gál Tamás a történet “elmesélője” – mintha szó szerint kézen fogna és végigvezetne minket a történeten, elvégre ő a rendező is -, egyúttal az övé az összes szerep (na jó, majdnem az összes). És ez különösen bravúrfeladat, ha a vígeposzról van szó, amelyben be kell mutatni az összes szereplőket. A “más bőrébe bújni” színházi alaphelyzet, ilyenkor aztán kiderülhet, hogy ő – én vagyok. Ők – mi vagyunk. A jókedvű játék - még bábozás is van benne, voltaképpen báb nélkül - magával ragadja a közönséget, gyereket és felnőttet egyaránt. Az előadó A nagyidai cigányok történetén végighullámzó vaskos felnőtthumor tündériesen finomnak tetsző utalásaival is briliánsan bánik. Ha az kell, a gyerekekkel – ha meg az, a felnőttekkel kacsint össze, a legkisebb zökkenő nélkül. És a megfelelő dramaturgiai pontokon gitárt fog és énekel. A cigány dalokat Bodonyi András gyűjtötte Szepsi környékén, eredeti nyelven és magyarul is megszólalnak az előadásban. 

Ezután belépett a híres Juhgége

A nagy taps  után Gál Tamás és az aktuális zenésztárs, Lakatos Áron – azaz a megfelelő szituációban Juhgége: “Ezután belépett a híres Juhgége, / Ennek a hegedű tanult mestersége” – szempillantás alatt bepakolnak az autóba: eltűnik a kanna, a kóc, a gitár, a hegedű, volt-nincs színház. Mint Csóri vajda színes, gyönyörű álma. De ez a kincs mégis van, megvan. Mint kiderül, Áron édesanyja, Korpás Éva nagyjából ugyanebben az időben Szombathelyen lép föl: Libidaridom című gyereklemezével hívták meg az Agora-gyereknapra. Áron édesapja pedig Lakatos Róbert, a neves és sokoldalú brácsaművész, színházi ember, együttesalapító – és még sorolhatnánk. Vagyis Áron belenőtt a muzsikába – amelynek birodalmában persze most már  saját jogán  jár-kel. A nagyidai cigányok-előadásban főleg félmosolyú, csöndes rezonőr, csak közben olyan, mintha bodzaméz illata szállna a hegedűjéből. 

Korpás Éva Libidaridom-lemezén helyet kapott Weöres Sándortól A paprikajancsi szerenádja:

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

De Weöres Sándor írta azt is, hogy: 

Véget ért a bujdosás és a galibák.
Ki se bírta volna más, csak mi, fababák.
Nem hal bele semmibe, aki úgysem él.
Jó, hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél.
Nem hal bele semmibe, aki úgysem él.
Jó, hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában