A Nádasdy fesztivál fő szervezője és biztosítási alkusz - A sárvári Szabó Krisztiánnal beszélgettünk

Egy héttel a VárRun közösségi futóverseny után, ami a fesztivál kísérőprogramja, már a másikat, az új helyszínen debütáló Nádasdy Ételmustrát szervezik társaival, hogy a lehető legjobban sikerüljön az egymással versengő csapatok kulináris megmérettetése. Ilyenkor kolléganőjére hárul nagyobb teher Hunyadi János utcai irodájukban – ott az egyik piacvezető biztosítási alkusz cég kiemelt alvállalkozói partnere. A programszervezés és az alkuszi munka sem egyemberes, de nála futnak össze a szálak. Szabó Krisztiánról sok mindent lehet mondani, de azt semmiképpen, hogy magának való.

– Negyvenhat éves vagyok, lokálpatrióta, igazi helyi ember. Ide jártam a Sárvári Gárdonyi Géza Általános Iskolába, utána a Sárvári Tinódi Gimnáziumba. Meghatározók voltak a középiskolai éveim, még ha nem is feltétlenül a szorgalmas tanulásról szóltak. Szeretem a társaságot, a kapcsolatépítés volt az erősségem, a mai napig ebből profitálok leginkább. Ott kezdett kibontakozni a civil életben, a programokban való részvételem. Aktív voltam a diákönkormányzatban és rajongtunk az angol humorért – ezek végigkísérték az ott töltött időt. Érettségi után Székesfehérváron számítástechnikai műszerésznek tanultam, de nem szerettem meg a szakmát. A zenélés viszont mágnesként vonzott: fanatikus zenerajongó lettem. Confrontation néven igazi garázs, hardcore rock zenekart alapítottunk – gitároztam, énekeltem, a fellépéseinket én szerveztem, és a Nádasdy-várban Tóth Ferenc (Virsli) népművelő felkarolta a mozgalmunkat. Autodidakta módon tanultunk játszani, feldolgozásokat csináltunk. Kazettát adtunk ki, ahhoz szponzorokat kerestünk, kapcsolatokat építettünk. Mindezek később a fesztiválszervezésben is kamatoztak– mondja.

Műszerészként sosem dolgozott. Illetve egy OTP-s álláshirdetésre jelentkezett, de félreérthette, mert műszerészhez képest öltönyös-nyakkendős bankár lett belőle, akiről munkaidőben lekerültek a magánéletben és a koncerteken viselt ruhák, ékszerek. Szakmailag fejlődött, a tanfolyamok révén egyre jártasabb lett a pénzügyekben, befektetési területen. A bank volt az ugródeszka, hogy tovább tudjon lépni a biztosításba, meséli. – Egy csoportos létszámleépítés után tovább foglalkoztattak, de csak négy órában. 2000-ben egy svájci pénzintézethez jelentkeztem, ami Szombathelyre keresett befektetési termékek értékesítéséhez üzletkötőket. Egy ideig párhuzamosan dolgoztam ott és a bankban. A biztosítós világba belecsöppentem, kellett a sales-es, értékesítői véna, később részt vettem eladástechnikai, kommunikációs tréningeken, amik mindig lökést adtak – nem egyszer én lettem a hónap üzletkötője. Volt, hogy úgy mentem egy céghez tárgyalni, hogy nem volt autóm, csak biciklim: bőrtáskában vittem az ajánlatokat. Az első hónapok sikerei után tudtam, hogy a magam ura akarok lenni, nem alkalmazott. 2002-ben elköszöntem a banktól. 2003-2004 körül Nunkovics József lett a társam. Ketten dolgoztunk, ketten jártunk tárgyalni is. Jó eredménnyel, ám a teljesítménykényszer nyomása alatt. Akkor talált meg a biztosítási alkuszi lehetőség – azóta vállalkozom. A Tinódi udvarban volt először az irodánk, felépítettünk egy portfóliót. A társam sajnos meghalt 2013-ban. Utána Kazári Róbertné Andi csatlakozott a vállalkozáshoz. Saját branddel, arculattal dolgozunk, használva a modern technológiákat, jelentős állománnyal cégekből, magánszemélyekből. A nyár a biztosítási alkuszi munkában kicsit lazább. Szerencse, mert érkezik a fesztivál, ami jócskán kinőtte magát 2009 óta – mondja. Krisztiánnak ilyenkor minden gondolata e körül forog.

– Minden úgy kezdődött, hogy Takács Viktorral, aki a Nádasdy Ferenc Bandériumelnöke, 2009-ben megnéztük Budavár ostromát, ahol az 1686-ot idéző katonai tábort rendeztek be. A látogatók beleláthattak a várat ostromló csapatok életébe, megismerhették a török sátrak világát. Lenyűgözött bennünket az ott táborozó hagyományőrző csapat.

Akkoriban Sárváron a folklórfesztivál volt az egyetlen nagyrendezvény. Telt-múlt az idő, a vár mellett bringáztam, amikor megfogalmazódott, meg kell ismertetni a történetét a nagyközönséggel. Viktorral egymásra találtunk a fesztivál kapcsán: az volt célunk volt, hogy életre keltsük a várat. Csatlakozott hozzánk Németh Szabolcs. Majd jött a XVI.-XVII. századi katonai hagyományőrzéssel foglalkozó bandérium ötlete. Óriási lendülettel kezdtük a szervezést, minőségi programokra, zenei fellépőkre és gasztrokínálatra törekedve, és 2009-ben sikerrel zártuk az első rendezvényt. Kellettek ehhez a támogatók, akik azóta is kitartanak – mondja a fesztiválról, ami mostanra két és fél naposra duzzadt, és minden évben egy kicsit megújul. Hozzájött a VárRun, a történelmi futás, ami népszerűsíti a mozgást, az egészséges életmódot és célja Nádasdy Közösségi Kert továbbfejlesztése. 2018-ban megszervezték az ország legnagyobb középkori lakomáját, több mint 300 hagyományőrzővel. Sárvár akkor ötven éve kapta vissza újkori városi rangját, ők időkapszulával üzentek a jövőnek, az élő sakkon pedig részt vett Portisch Lajos nemzetközi sakknagymester. Népszerű és minden évben tematikus a Nádasdy ételmustra – legális piknik a várparkban –, ahol most amatőr, hagyományőrző és édességes-sütis kategóriában versengenek majd a csapatok. Szorosan és a kezdetektől együtt dolgozik a fesztiválszervezésen a Nádasdy Történelmi Hagyományőrző Egyesület és a bandérium. Két színpaddal és komoly színpadtechnikával készülnek most is.

– Öt-tíz ezer embert vonz az ingyenes találkozó. Mindig úgy gondolkodtunk, hogy nem attól lesz jó, ha rengetegen vannak, inkább, ha a látogatók élménnyel távoznak. Azzal, hogy létrehoztuk, a közösséget szolgáljuk, ahogy a biztosításban is ki kell szolgálni az ügyfelet. Nagyon szeretem a szervezés részét, hiányozna, ha nem lenne. De a legjobban azt élvezem, amikor vége van, és vasárnap este Benkő Sándor fesztiválfotóit végignézegetem.