Vers az emlékkövön - Salomon Gessner svájci festőművész, költő emlékezete Körmenden

A Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum Légy ott a kertben címmel szervezett programot, amelynek keretében az érdeklődők dr. Szinetár Csaba zoológus vezetésével két várkerti sétán vehettek részt és megismerhették a kastélypark élővilágát. A résztvevők számára is meglepetés volt, hogy a szervezők egy Salomon Gessner vers szövegét helyezték el a Várkert vadregényes szegletében megbúvó Gessner-emlékkövön. A vers szövege így szól:

„Midőn azt, aki Városban lakik, fület öklendező zajgás és lárma veri fel álmából;

midőn szomszédjának fala elfogja a feljövő Nap kedves sugárit előle, s

tömlöcre vetett tekintete nem láthatja a Hajnal hasadását: engemet akkor a

Reggel lassú szellőcskéi s a kedvesen csevegő madarak ébresztenének fel.

Üresen hagynám ágyamat; s elibe szaladnék a feljövő Napnak a hímes

rétekre vagy a szomszéd halmokra, s tetejeken énekleném örvendezésimet. Mert

mi tölt nagyobb örömet szívünkbe, mint a szép Természet, midőn rendes

rendetlenséggel zavarja össze véghetetlen különbségű szépségeit? Vakmerő

Ember, hogy mered te a Természetet szerencsétlen majmolású mesterség által

ékesíteni? Építs bár Labyrinthust zöld falakból, s kimért messzeségre ásasd

hegyesre nyirbált Taxusodat; útaid rostált fövenyből légyenek, hogy a dudva ne

akadályozza lépésidet: én részemről a természeti rétet választom, s a gazos

ligetet. A Harmoniának titkosabb törvényei szerént rendelte el az ő

különbségeket s összezavarásokat a Természet, s Lelkünk titkos örömmel érzi

azt.”