Vas megye egyetlen történelemformáló hadi eseménye 360 éve Szentgotthárdnál zajlott

1664. augusztus 1-jén a Montecuccoli tábornok által vezetett keresztény seregek Köprülü Ahmed nagyvezírnek a Rábán átkelni akaró oszmán hadaival vívtak ütközetet. Magyarországon a mohácsi katasztrófát követően ez volt az első jelentős nyílt terepen folyt hadi összecsapás, amelyben az európaiak győzelmet arattak a törökök ellen. IV. Mehmed szultán 1663 tavaszán – a Zrínyi Miklós horvát bán által építtetett Zrínyiújvár ürügyén – üzent hadat hazánknak. A császári erők ezt követően Bécs védelmére rendezkedtek be, Zrínyi pedig 1664 januárjában megindította híres téli hadjáratát, amelynek során számos dél-dunántúli várat elfoglalt és felégette a török utánpótlás szempontjából kulcsfontosságú eszéki hidat. Köprülü Ahmed nagyvezír azonban új hidat épített a Dráván, és fő seregével megindult nyugat felé. Ekkor a bécsi Haditanács Raimondo Montecuccolit nevezte ki az Európából összetoborzott császári sereg főparancsnokának, aki tekintettel arra, hogy katonáinak száma alig harmada volt a támadóknak, csak az osztrák területek megóvására ügyelt, így a törökök zavartalanul nyomulhattak keresztül Magyarországon.

 Köprülü Ahmed egy 100 ezer fős sereg élén július 26-án érte el a Rábát, és a környező falvak elpusztítása után, július 31-én Szentgotthárd előtt hídfőt létesített. Az ide érkező Montecuccoli augusztus 1-jén délután indította meg frontális támadását. A két sereg harca a keresztények javára dőlt el, miután a szpáhik a süppedős talajon és a szűk, felvonulásra alkalmatlan terepen képtelenek voltak eredményesen rohamozni, a janicsárok pedig alulmaradtak a fegyelmezett európai – főleg francia – muskétásokkal szemben. 

Miután Köprülü Ahmed a janicsárokat visszavonta a folyó partján álló sáncokba, ezt a mellettük küzdő aszabok vis - szavonulásként értelmezték, és fejvesztett menekülésbe kezdtek. Ennek lett következménye, hogy sokan az esőzések miatt megáradt Rábába fulladtak. Ráadásul a tolongó katonák alatt az ideiglenes fahíd leszakadt, ami további ezrek halálát okozta. A török elesettek száma utólagos becslés szerint 20 ezer fő volt, míg a keresztények összesen 6 ezer katonát vesztettek.

 Bár Montecuccolit a „halogató” jelzővel illették, a győzelmet követő, törököt megsemmisítő ellentámadás elmaradásáért a bécsi udvar politikája a felelős. I. Lipót ugyanis kilenc nappal a győztes csata után váratlanul békét ajánlott a töröknek. A császár diplomáciai lépése beárnyékolta a szentgotthárdi sikert, és hamarosan udvarellenes mozgalmakat – például a Wesselényi Ferenc-féle összeesküvést – eredményezett, de a vasvári béke megkötésének legsúlyosabb következménye azt volt, hogy Magyarország török megszállás alóli felszabadítására még több mint két évtizedet kellett várni. A győztes szentgotthárdi csata emlékművét pedig csak 1964-ben, a 300. évforduló alkalmával, Ausztriában, a Nagyfalva (Mogersdorf) község fölé magasodó hegyen állították fel.