Boldog születésnapot, Devecsery László!

Köszöntjük a születésnapját ünneplő Devecsery László József Attila- és Radnóti-díjas költőt, aki a gyerekekhez és felnőttekhez szóló költői életműve elismeréseként 2024-ben Radnóti-díjban részesült - olvasható a Magyar Versmondók Egyesülete közösségi oldalán.

A díjat Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesülete elnöke adta át a Radnóti Biennálén, a Győri Nemzeti Színházban november 10-én.

Devecsery László 1949. november 24-én született Vasszilvágyon. 1974-ben végzett a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon. 1974-1978 között Téten a Kisfaludy Művelődési Ház igazgatója volt. 1975-1977 között magyar szakos diplomát szerzett a Berzsenyi Dániel Főiskola diákjaként. 1978-1981 között a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban módszertani könyvtárosként dolgozott. 1981-1984 között végzett rendező szakon Budapesten; később általános és középiskolai tanár, valamint a Buratino Gyermekszínház rendezője volt. 2000-ben elvégezte az ELTE BTK magyar szakát. 2009 óta szabadúszó, illetve a szombathelyi Weöres Sándor Színházban rendez. 1968-ban Tinódi-díjat kapott, majd Kiemelkedő Kulturális Munkáért kapott elismerést.

Költészete minden korosztályt megszólít. Számolatlanul sorjáznak tollából a gyermek- és ifjúsági korosztályhoz szóló költemények, akárcsak a társadalmi jelenségeket, problémákat, összefüggéseket konstatáló, taglaló, egyszerre értelmi és érzelmi alapú, nem egyszer ironikus versei. Komoly és szerteágazó műveltségről tanúskodnak a költeményekbe ágyazott hivatkozások, a háborús állapotokat, az agresszió és az embertelenség cselekedeteit megmutató versei pedig megrázó képeket tárnak az olvasó, hallgató elé, s ez Radnóti vonatkozó tematikájával is párhuzamot mutat. Képes arra, amire leginkább nincs igény, mégis a legnagyobb szükség van rá: szembesíteni az embert a maga gyarlóságával, és javíthatóságával.

Devecsery László szerteágazó kulturális és művészeti munkája kiterjed a költészeten túl a verspedagógiára, a versmondók felkészítésére, rendezésre, szerkesztői munkákra egyaránt.

Tarján Tamás szerint, aki napóraidő című kötetének előszavát írta, „Devecsery László népköltészeti tradíciótól a klasszikus modernségen és az érdesebb avantgárd hagyományon át a játékos-mondókás verselésig sokféle jó iskolában otthonos. Az önkéntelen vagy hívott hatások java verseiben ezredvégi dalformává, újszerű rapszódiává rendeződnek. A költő olyan szoros barátságot tart rímmel, dallammal, hogy kísértésükre képes nemet is mondani…

Lírája életteli, életközeli, első látásra könnyen és testvérien megnyíló. De már a második pillantás nem hagy kétséget: alaposan meg is dolgoztatja felebarátját a gazda, mert tapasztalat, valóság és vágy mindig átsűríti magát gondolattá, mindig megvillámlik a bölcseleti igény.”