Neomór motívumok nyomában Vas vármegyében

Nem vagyunk könnyű helyzetben, ha pontosan akarjuk körülhatárolni a témát. A mórok Hispánia déli fele és Északnyugat-Afrika muszlim vallású és arab nyelvet beszélő lakói voltak, de sok zsidó is élt közöttük. Fejlett volt az építészetük, s a tudomány és a költészet is sokat köszönhet nekik. A XV– XVI. században Spanyolország területéről kiűzték őket, de az a „kulturális lenyomat”, ami utánuk maradt, a mai napig nem tűnt el. A XIX. század második fele a művészetben a múlt újra felfedezésének időszaka. Jött a romantika, utána a historizmus, majd az újabb és újabb neo korszakok, s mindez a helyi stílusárnyalatokkal vegyítve. 

A nagy kavarodásba beletartozott a kelet művészetére való rácsodálkozás is. A mórokat is ide soroljuk, noha ők – földrajzi nézőpontból – tőlünk nyugatra voltak. Az 1800-as évek közepén létrejött egy új stílusirányzat, amit neomórnak nevezünk. Az ide sorolható épületeken a mór mellett sokszor megjelennek más stílusok jellemzői is. Nincsenek pontos határvonalak, előfordul, hogy egy eklektikus házon fedezünk fel mór motívumot. A szóhasználat nem egységes. Én a mór stílus kifejezést használom, ha a középkorról van szó, a neomórt, ha a XIX. század művészetéről. Weber Károly 1823-ban Pesten született, Bécsben a Képzőművészeti Akadémián tanult. Pályájának első időszakában vidéki épületeket tervezett, ő kapott megbízást Erdődy István vörösvári reprezentatív kastélyának megtervezésére is. Az 1860–62-ben elkészült épület az egyik első jelentős munkája volt. Ami mindjárt feltűnik, a direkt és közvetlen historizálás. 

A vörös színű, magas tornyú kastély illeszkedik a település nevéhez: Vörösvár, németül Rotenturm, azaz „Vöröstorony”. A látványnak, a színeknek és a színek játékának fontos szerepe volt a mór építészetben. A mórral együtt számos más művészi irány elemei is ott láthatóak az épületen. Erdődy István meg volt elégedve Weber stíluskavalkádjával, ezért őt bízta meg Pesten az Andrássy úton álló villapalotájának megtervezésével is. Ludwig Schöne Lipcséből származott, Hannoverben tanult, Bécsben dolgozott. Kedvelte a téglafelületeket, s a vörös árnyalatait. Ez utóbbi jellemző az általa tervezett szombathelyi zsinagógára, ami már egyértelműen neomór stílusban épült. A XIX. század második felében a zsidó templomoknál kedveltek voltak ezek a stílusjegyek, gondoljunk csak a Dohány utcai vagy a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógákra. Ide számíthatjuk a jóval szerényebb és sajnos elpusztult celldömölki zsinagógát is. 

Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy a neomór az „zsinagógai stílus”, előfordul katolikus és protestáns templomoknál is. A korszak viszont jól behatárolható – a XIX. század második fele. Az 1800-as évek első felében épült szombathelyi ortodox zsinagóga például nem viseli ezeket a formajegyeket. Ludwig Schöne és Weber Antal inkább építészi munkásságuk első időszakában vonzódtak a neomór megoldásokhoz. Később stílust váltottak, s ez nem volt ritka más alkotóknál sem.

 Van, ahol a neomór stílus csak egy-egy épületrészen jelenik meg, de az egész nem sorolható ide. Itt kell megemlítenünk a nemeskoltai katolikus templom homlokzatát. Nem tudjuk, ki volt a tervező, talán Ludwig Schöne. Ez az építészeti irány hatással volt a városi polgárok építkezéseire is. Ennek egyik szép példája Szombathelyen a Hollán Ernő utca 13. szám alatti ház kapuzata.