Textiles a filmvásznon: Harrison Ford öregített cipője is Varga Anikó vezetésével készült

A pályaorientációs nap meghívott előadói között volt Varga Anikó nyomott-anyag-tervező művész, dizájn-menedzser,  jelenleg a TechPark textilnyomó műhelyében dolgozik mesteroktatóként. Számos nagyszabású nemzetközi filmes projektben vett és vesz részt, nemegyszer a jelmezöregítő részleg vezetőjeként. A szakértelmére gyorsan fölfigyeltek. A keze nyoma szó szerint ott van például a Szárnyas fejvadász 2049, a Gemini Man vagy az egészen friss Alien: Romulus – vagy éppen a Kincsem és az érkező Hunyadi-sorozat látványvilágán, jelmezein. 

Lehet, hogy a filmben csak egy pillanatra – mondjuk öt másodpercre – villan föl egy darabka textil, kosztümrészlet, egy csat, egy díszítés, de tökéletesnek kell lennie.

 Éppen azért, mert a filmen minden nüansznak jelentősége van – minden látszik. A színházban fontos szempont, hogy mindenhonnan látható legyen, a táncprodukcióknál el kell kerülni a balesetveszélyt – minden műfajban, minden médiumnál máshol vannak a hangsúlyok. 
Amikor belefeledkezünk a filmnézésbe, nem gondolunk rá (még jó, akkor oda lenne az illúzió), de különben nem árt néha figyelmet szentelni annak is, hogy például a 2017-es Herendi Gábor-film, a Kincsem tűzvész utáni boldog-szomorú fináléjában – amikor a két főszereplő,  Nagy Ervin és Petrik Andrea előmászik a romok alól, és elindul a maga útján – mi mindennek kellett kitenni a jelmezeket, hogy elhiggyük: a tűzben roncsolódtak meg, a küzdelemben 
rongyolódtak el. (És az egy jelmez adandó alkalommal lehet akár ötven is – ötvenszer ugyanaz a minőség.) 
Vagy ott van a 2019-es, rengeteg újdonságot fölvonultató Gemini Man Will Smith-szel. A tüzes-motoros részhez végül égetni kellett a bőrt – és „mindenki boldog volt”.
Varga Anikó és csapata a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott (és jövőre is visszatérő) nagyprodukció, az Ezeregy éjszaka létrehozásában is részt vett (ez egy példa a sok közül). Kővé vált emberek megjelenítésére szólt a feladat: végül speciális festékkel vonták be jelmezeket az öregítőműhelyben. „Legyen ilyen!” – de hogy miképpen éri el a kívánt célt, szabadságot is ad.
Eredendően nyomottanyag-tervező művészként, aztán dizájnmenedzserként diplomázott – azt mondja, nem árt, ha az ember eligazodik a való életben is. Az első filmes felkérés 2007-ben érkezett: van-e, aki ért a textilfestéshez és -öregítéshez. „Fogalma sem volt róla”, hogy mit kell csinálnia – de a meghallgatáson „tökéletes” minősítést kapott. Innen aztán nem volt megállás. Talán azért volt ilyen merész, mert nagy eltökéltség kellett ahhoz, hogy bejusson az iparművészeti egyetemre (ma: MOME). Nem művészeti szakközépiskolából indult, nem Budapesten élt, de már gyerekként eldöntötte: ruhatervező művész szeretne lenni. Az egyetemen végül mégse „ruhás” lett, hanem „nyomós”, de nem bánja. 

Keljfeljancsi típus: örül, hogy a textilmintázás felé vitte a sors.
Amikor ő diplomázott, még nem volt digitalizált az egész világ, a tervezés gyakran együtt járt a kivitelezéssel. Most ebből is profitál, miközben természetesen a ma már megkerülhetetlen digitális terepen is otthonos. A kétezres évek elején festőként kapott athéni ösztöndíjat, és ez a hármas kötődés – „ruhás is, festő is, nyomós is” –, a kísérletezőkedv sokszor megsegíti a filmes munkáit. 
Nem mellesleg a diplomamunkája abban a textilgyárban készült, amely az utolsóként zárt be Magyarországon. 
A vér külön téma (festés!), sokat kellett dolgozni vele például az Alien: Romulus produkciónak (horror-scifi). Ilyenkor vannak „véresebb napok” a forgatáson, számtalan instrukciónak, elvárásnak kell megfelelni. Kimosható legyen a jelmez – ne legyen kimosható. A forgatás előtt nem volt véres, utána véres – másold le!
Kaszkadőrnek jelmezt készíteni megint külön műfaj. Veszélyes üzemben működik – nem lehet rajta fém. Fémnek látszó tárgy annál inkább: a fém kiegészítőket (a fém illúzióját) ilyenkor bőrből kell előállítani. Az Alien: Romulus Andy nevű androidjának huszonnégy jelmez készült: „Gyönyörű, egyforma, kicsit koszos jelmezek.”
Varga Anikó azt mondja, előbb-utóbb rájönnek a külföldi stábok, hogy „mindenhez értünk”. Nemrég például a Dűne-produkcióból hívta föl valaki (éppen Kanadában dolgoztak) azzal, hogy „hiányoztok”. 
Ja, és a cipők. Általában nem látszanak a filmvásznon. De a Szárnyas fejvadászban Harrison Ford öregített cipője váratlanul szerepet kapott. Minden szabály fölrúgható.