A didergő király - a Mesebolt Bábszínház melengető bemutatóra készül

Ott voltunk a premier előtti sajtótájékoztatón, ahol Csató Kata, a Mesebolt Bábszínház igazgatója mindenekelőtt kiemelte: a darab szerzőjét, az előadás rendezőjét még az előző igazgatóval, Kovács Gézával közösen kérték föl a munkára – Varsányi Péter most először rendez a szombathelyi Meseboltban –, és mindketten örömmel fogadták az ötletét, hogy az elsőként 1911-ben megjelent Móra-mesét vinné színre a társulattal. Csató Kata meg is indokolta, hogy honnan az öröm A didergő király hallatán. 

A didergő király ma is eleven.

Először is: Móra meséje, Móra világa folyamatosan aktuális, nem lehet eléggé hangsúlyozni a szeretet, a nyitottság, az elfogadás jelentőségét. Másodszor: megjelenik itt egy kortárs gondolat, méghozzá „zöldgondolat” is: nevezetesen, hogy mit csinálunk a Földdel, az erdőkkel, a természeti értékeinkkel. Harmadszor: a fiatalabb generációk számára egyre kevésbé ismerős az a nyelvi világ, az az absztrakciós háló, amely Mórát jellemzi – és amely az idősebb (mondjuk negyven fölötti) korosztályoknak még természetes és magától értetődő. Pedig fontos, hogy a „móraiság” eleven hagyománya fönn­maradjon. Mindezek – a Meseboltot jellemző hagyomány és újítás – jegyében jött-jön létre a Móra-bemutató. 
A sajtótájékoztatóról a dramaturg, Veres András és az eklektikus-harmonikus játékteret, látványvilágot létrehozó tervező, Lázár Helga igazoltan volt távol: előbbit a zalaegerszegi Griff Bábszínházba, utóbbit a budapesti Radnóti Színházba szólította a munka. Az előadás zeneszerzője Tarr Bernadett, aki – Csató Kata szavai­val – „izgalmas zenei szövetet hozott ebbe a kollázsvilágba”. 

Varsányi Péter a sajtótájékoztatón elmondta: neki még meghatározó gyerekkori élmény A didergő király – a választása éppen azért esett erre a mesére, mert a Móra világát átható mély humanizmust szeretné átadni a mai gyerekeknek. A szerző-rendező úgy látja: ha a népmesét nem a szerzőség (hiánya), hanem a kollektív tudatunkban elfoglalt helye szerint definiáljuk, akkor A didergő királyt egyértelműen a magyar népmese-irodalom részeként tarthatjuk számon. 

Varsányi Péter nem pusztán A didergő király bábszínpadi adaptációját készítette el: Móra szellemiségét megőrizve új mű született. Az eredeti mesében a címszereplő a központi figura (nem csinál mást, csak didereg). Így aztán a Meseboltban azt a kislányt tették meg mozgékony főszereplőnek, akivel nézőként „menni lehet” – és aki az események tetőpontján kimondja azt, amit nem mond ki senki más. És itt nemcsak a király fázik, hanem az ország is.

Ha a király fázik – fázik az ország. Különös módon csak a kislány, Rizskása – Varga Bori – nem didereg, lám, menekülnie kell. A kitaszított udvari bolond, Főkolomp – Kis Olivér – az útitársa. Lukács Gábor több szerepben tűnik föl a többféle technikát és élő játékot is alkalmazó előadásban. 
A didergő királyt négy éven felülieknek ajánlják. Bátran megnézhetik a felnőttek is.