2025.04.13. 08:13
Redman a BDK-ban, avagy (kép)regény az élet: "Angyal vagy? Ördög vagy?"
Szendiszűcs István képzőművész állandó jelzője, hogy sokoldalú. A séi faluházban táblaképeiből, plasztikáiból látható kiállítás, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár pedig Redman és egyebek címmel képregényként olvasható digitális grafikáinak rendezett be otthonos kuckót az első emeleti olvasóteremben – szintén a 70. születésnapja alkalmából.

Redman a BDK-ban - képregény az élet
Fotó: Szendi Péter
Szendiszűcs István nem most jött le a falvédőről, viszont képregénykockákban sokszorozza meg magát. Flaubert nyomán elsüthetjük, hogy „Redman én vagyok”, ráadásul itt egészen nyilvánvaló az azonossághoz közelítő hasonlóság. A BDK tárlatnyitóján az a benyomásunk támadhat, hogy Redman lejött a falról, ott járkál közöttünk teljes életnagyságban, tűzpirosban. Amit Szendiszűcs nem mondhat ki, önreflexív, önironikus, groteszkbe hajló, sokszor viccesen szomorú képekben meséli el angyali-ördögi alteregója, Redman. Társ az apró-cseprő mindennapokban, a magányban, mint a macskák, a nyulak, a sakkfigurák – meg a testetlen védőangyal, aki néha nem figyel oda, mert más, sürgős dolga van.

Fotó: Szendi Péter
Redman játszik - képregény az élet
Az elmúlt két évet tekintve ez itt a harmadik Szendiszűcs-kiállítás a BDK-ban: előbb fotók (Miért pont ezek? Csak!), aztán festmények (Macskák, madarak), és most Redman: digitális grafikák – amelyek Szendiszűcs Istvánt, a grafikust, keramikust, festőt, fotográfust a karikaturisták közé is besorolják. A Redman-kiállítást megnyitó dr. Baráthné Molnár Mónika, a Berzsenyi-könyvtár igazgatója emlékeztet arra, hogy a Gyöngy Kálmán által összeállított Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007 ugyancsak jegyzi őt: a szócikkből kiderül, hogy Szendiszűcs Istvánt 1993-ban bemutatta a Ludas Matyi, közölt rajzaiból a Hócipő, a Pesti Vicc. Szignója: Szűcs. „Redman tulajdonképpen én vagyok, kicsit az életem, kicsit amit átélek. Érzéseim, sorsom, gondolataim köszönnek vissza a tárlatanyagban – kicsit vidámabban” – idézi az alkotót, akit előbb Weöres-verssel – „Ki minek gondol, az vagyok annak (...) Szemem tükrében magadat látod (...)” –, aztán József Attilával – „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog” – jellemez.

A képregényt Wittgensteinnel határozza meg: „(...) egy képregény megértésénél a megértés kritériuma abban áll, hogy a történetet a képek alapján szavakban el lehessen mondani.” Tehát a Redman-sorozat képregény, hiszen „el tudjuk mondani”: bennük és általuk bibliai történekre is ráismerünk. De a színek is beszélnek: az erő- és önbizalomteljes piros, az életet sugárzó zöld. „Álljanak meg, merüljenek el a kreatív elme alkotásaiban, és vegyék észre a Redman mögött megbújó, mindig megújulni tudó és mindig talpra álló embert!”

Május 10-éig megtehetjük a Berzsenyi Dániel Könyvtár első emeletén, könyvespolcok, fotelek és asztalok között. Előfordulhat, hogy előbb-utóbb a Redman-képregényt is levehetjük a polcról: Redman-könyv születik.

Fotó: Szendi Péter