A Rózsa az Rózsa az Rózsa: a mese erejével és kakaóval a celli Soltis-színházban

És ha a népmese legbelső sajátja, hogy generációról generációra száll, miközben változásokon megy át, ez a celli színház működésére is érvényes. Rózsa királyfi történetéből például sok éve már született itt előadás (Nagy Gábor rendezésében), a szereplők közül több messze jár, mások ma is a társulathoz tartoznak. 

A Rózsa az Rózsa az Rózsa

A friss bemutató rendezője, Ecsedi Csenge Berta (bábrendező szakon végzett a színművészeti egyetemen) is kislány­kora óta kötődik a Soltis-színházhoz, itt nőtt föl. Nem először tért vissza rendezőként, népmesei alapokon ő írta meg a színpadi adaptációt is. Mondhatunk akár bábszínpadot, hiszen a Boldogságkeresők címmel bemutatott elő­adásban minden hétköznapi tárgy – a gyertyatartótól a kövér meg a sovány szódásszifonon át a sakkfigurákig – a lehető legnagyobb természetességgel változik eleven bábbá. Így játszanak a gyerekek. És így játszik Tóth Ákos, akinek jutalomjáték ez a bemutató (még a bűvésztehetségéből is megmutathat valamit). Ő a Muki nevű katona, a mesélő, aki a történet szerint édesanyjával járja a vidéket egy varázslatos szekéren – Gregorich Zsófi közben ezer hangszert szólaltat meg, hallgató, rezonőr, része minden pillanatnak. És Tóth Ákos/Muki csak mesél, csak játszik, az első mozdulatával magához köti a nézőket – nagyon jó volt az ifjú premierközönség –, és a fináléig el sem engedi. Eredendően van a lényében valami tanulhatatlan: mintha magában hordozná a sok évszázaddal ezelőtti vásári komédiá­sok mesélőkedvét, nyerseségét, az érzelmeket groteszkkel megkarcoló humorát (ilyennek képzelhetjük őket). Mintha továbbadták volna neki azt a tudást, amit ők is kaptak valahonnan, hogy aztán magukhoz hajlíthassák. És ő is magához hajlítja, például két macskával meg kakaóval. 

Rózsa és Ibolya sok megpróbáltatás után – és azt kívánjuk, ne érjen véget a mesélés – egymásra talál: a lakodalomra „meghívták az egész ország népét, aztán boldogan éltek, amíg csak tudtak”. Mert – ahogyan Muki mondja a 4 éven felüli nézőknek – ez a történet arról szól, milyen nehéz megtalálni az illékony boldogságot. Odabent keresendő, az biztos: „de hogy mikor jön és mikor megy, ha agyonütsz se tudom megmondani. De ezért engem agyon ne üss.” A világért se.