Márai Bistro: a dómtól az óceánig – A 125 éve született író pályaképe dr. Czetter Ibolya előadásában

Erre is kap a közönség válaszokat – és kérdéseket-fölvetéseket a továbbgondoláshoz. Hiszen a Márai-értés egyik központi kategóriája az ellentmondásoktól feszülő titok – amely összefügg a saját integritásában kikezdhetetlen, mindenféle diktatúrát elutasító személyiséggel, az individuum méltóságával, a szabadsággal – amely összefügg a civilizációba forduló európai kultúrával – amely összefügg a tartással és a műveltséggel – vagyis Márai egyetlen nagy témájával, a bírált és őrzött polgársággal, megteremtve a polgár mítoszát –; összefügg Odüsszeusszal és Thomas Mann-nal, Kassával („mindig, mindenhol szülővárosa a mérce, Kassát keresi, nem találja”) és San Diegóval. A dómmal és az óceánnal – a közeggel, amelyben minden benne van. A 20. századdal. A „veszélyesen jól idézhető” (Poszler György), kisajátításra csábító, de mindenféle kisajátításnak ellenálló Márai Sándorral. 

Bartók, Puskás, Márai

• A rendkívül nagy érdeklődés – szinte kicsordul a hallgatóság a könyvtári előadóteremből – minden bizonnyal legalább annyira szól az előadónak, mint a világszerte népszerű, még hindi nyelven is olvasható, Márainak. Ha a magyar kultúrát bárhol a világban kérdőre vonjuk, biztosan szóba kerül Bartók Béla, Puskás Ferenc és Márai Sándor – mondja Czetter Ibolya, aki nemrég a kőszegi könyvtárban járt Máraival: az első előadást ott közkívánatra hamarosan követte a második. 
• De egy egész egyetemi szemesztert (vagy akár egy életét) is eltölthetnénk Márai életművével, akkor is maradna megfejteni való – ez is lehet az életpályát és az életúttal szorosan összefüggő életművet és a Márai-dilemmákat „mogyoróhéjban” összefoglaló szombathelyi Márai-délután tanulsága. Az apropó az író születésének 125. évfordulója: Márai Sándor 1900. április 11-én született, öt évvel volt idősebb József Attilánál. A költészet napja az övé is, akár a költő jogán. Prózaíróként, regényíróként ismerjük elsősorban, de lírikusként, publicistaként (tárcaíróként), színpadi szerzőként is figyelemre érdemeset alkotott. Bizonyos Márai-naplók pedig mindenképpen az életmű kiemelkedő teljesítményei. „Ki minek gondol, az vagyok annak” – idézi Czetter Ibolya Weöres Sándort a Márai-jelenség jellemzésére. 

Várj, nagy erővel, figyelmesen

• Dr. Baráthné Molnár Mónika, a BDK igazgatója a házigazda szerepében Márai Füves könyvének 63. bejegyzésével indít: „Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. (…) Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” Talán éppen így: nagy erővel és figyelmesen, sorsával, életével várta az elkerülhetetlen találkozást Márai Sándorral Lőrinczy Huba – szombathelyi magyar szakosok generációinak meghatározó tanárszemélyisége. A nagy és sorsdöntő találkozás személyes és történelmi okokból csak Márai halála után jöhetett el. 
• Czetter Ibolya fölmutatja azt a kötetet, amely „Este nyolckor születtem…” címmel a szombathelyi (akkor még) Berzsenyi Dániel Főiskolán 2000-ben megrendezett centenáriumi Márai-konferencia előadásait tartalmazza, rögzítve a rendszerváltozás után lehetővé vált Márai-kutatás első évtizedének legfontosabb aktuális eredményeit. Szerkesztették a főiskola Márai-műhelyének alapítói: Lőrinczy Huba és Czetter Ibolya. Az első nemzetközi konferencia – amely megmutatta, hogy „a világnak több közepe van”; lehet például Szombathely is. Lőrinczy Huba professzor 2007-ben meghalt – és akkor Czetter Ibolya megfogadta, hogy 2010-ben megszervezi a következő Márai-konferenciát Szombathelyen. A közbülső tíz év alatt sokat változott a világ, a Márai-recepció és -kutatás tekintetében is. Készülőben az Olaszországban belobbanó (A gyertyák csonkig égnek) világsiker. A 2010-es konferencia díszvendége Bács Ferenc, Szalai Györgyi és Dárday István Az emigráns – Minden másképp van című 2006-os magyar-olasz játékfilmjének főszereplője: ő játssza Márai Sándort. A film Márai Sándor Napló 1984-89 című műve alapján dolgozza fel az író és felesége utolsó, San Diegóban töltött éveit: „Tragikus sorsához tartozik, hogy fél évvel a rendszerváltás előtt, 1989 februárjában vet véget életének, amikor már fiát is, feleségét is elveszítette.” 

Negyvenegy évig emigrációban, mindvégig magyarul

• Az évszámokban kifejezhető életút szerint Márai életének első 19 évét Kassán töltötte. Aztán tíz év következett Németországban és Franciaországban, aztán 1928-tól 1948-ig húsz év Budapesten, vagyis Budán (Mikó utca, Zárda utca). Aztán: Nápoly (1948-52), New York (1952-67), Salerno (1967-1980), San Diego (1980-1989). Bár a kivonulás már előbb megkezdődött. Márai a 30-as évek ünnepelt hazai szerzője – mondja Czetter Ibolya –, 1944. márciusában azonban, amikor a náci német csapatok megszállják Magyarországot, leteszi a tollat. Belső emigrációja a (külvilágnak szánt) naplókkal indul: 18 kötet, 8 ezer oldal készül el. Negyvennyolcban (végleg) elmegy. A lehetséges visszatérés feltételeit maga szabja meg: ha majd a szovjet csapatok elhagyják az országot, ha majd nemzetközileg szavatolt, szabad, demokratikus, titkos választás révén megvalósul a többpártrendszer. 

Márai negyvenegy évet töltött emigrációban. Negyvenegy évig írt mindvégig magyarul úgy, hogy tudta: nincs olvasóközönsége. Hazáját mégis a magyar nyelvben találta meg. Számára a nyelv nem eszköz, hanem szubsztancia – mondja Czetter Ibolya, aki nyelvészként-stilisztikaként kutatja a Márai-nyelv, a Márai-stílus, a híres-neves (sokszor az iróniára hajlamos szerző által is kárhoztatott) „Márai-dallam” titkait. 

Aki nosztalgiát érez Európa iránt

• Hiszen a Márai-kutatás természetesen folytatódik, a hagyaték – amelynek őrzője és feldolgozója a Petőfi Irodalmi Múzeumban Mészáros Tibor - feldolgozásának fontos és friss állomása a feleség, Márai Lola naplóinak megjelenése. Czetter Ibolya úgy látja: érdemes volna összeolvasni a mindennapokat rögzítő Lola-naplókat az egészen más regiszterben megszólaló, a hétköznapok hordalékát kirostáló Márai-naplókkal. A Márai-életrajz és a Márai-életmű egyébként is különös kapcsolatban van. Szegedy-Maszák Mihály szerint nincs „életrajzibb író Márainál”, mégis keveset tudunk róla. Fried István szerint folyton önéletrajzot írt – és sohasem írt önéletrajzot. Népszerűségéhez – amelynek nyitják a kutatók is firtatják – mindenesetre hozzájárulhat a tragikus sors és az impozáns életmű egymásra vetülése. És valami furcsa vágyakozás a szédítően változó világban. Czetter Ibolya Kunderát idézi (egy másik emigráns): „Európai az, aki nosztalgiát érez Európa iránt.” 

• Az első európai, Odüsszeusz – mint Márai magára vett sorsmetaforája – kifejeződik a képeken megidézett fontos személyes tárgyakban is: Remington írógép - és földgömb (a kassai emlékház, amely nem az „igazi” otthon épületében van, íróasztalán). És a Márai Bistro néven fölújított, újranyitott kassai cukrászda – ahol azért talán lassítani is lehet, Márai-módra. Márai – mint márkanév. 
• A márkanév mögött a „valamit el akartam mondani” kényszere és vállalása. Elmondani, hogy mindenféle rendszer merénylet az élet eleven rendje ellen (Ítélet Canudosban). Hogy „a szellemi ember nem lehet kiszolgálója semmiféle hatalomnak” (André Gide). És hogy „megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem” – Czetter Ibolya a Füves könyvből választott zárszót, anélkül hogy megbeszélték volna dr. Baráthné Molnár Mónikával. Így foglalja keretbe maga Márai a délutánt: várakozástól az elköszönésig. Várjuk a folytatást!
• Közben meg mindjárt köszöntünk egy másik nagy európai vándort, aki szintén magára vette az Odüsszeiát – mint sorsmetaforát. Sőt: nem átallotta „újraírni”. Odüsszeusz-Ulysses (így is, úgyis fényhozó), Joyce és Márai egyszer csak Szombathelyen összetalálkozik.