Székely Ákos napja - Ötösök az egykori szombathelyi Leopold Bloom Galériában

A Hollán Ernő utcai múlt századfordulós polgárház széles lépcsője úgy fordul, mint az idő, az indázó mintázatú kovácsoltvas korlátba kapaszkodva kicsit olyan, mintha a Titanic tűnne föl az emlékezet teljes pompájában, rajta Blumék és mi magunk. Nem a Leopold Bloom Galériában történt, de erős a kép: Székely Ákos Egyszeri kibocsátás című könyvének átlyukasztott, fölaggatott példányai karácsonyfadíszként – vagy nyíló virágként - himbálóznak a fán, valahol Szombathely határában, Bloomsday idején. Most is olyan, mintha színes virágok vagy falevelek táncolnának a térben. Mail art-erdő, mint a mesében. Furcsa és mosolyogni valóan szép, hogy az avantgárd egy kikopó, jóformán megszűnt hagyományos kommunikációs forma és intézmény, a levél (papír, bélyeg, posta, boríték stb.) által nyilatkozik meg, ad hírt arról, hogy él. Amikor minden online, akkor offline a dac, a próba, az újítás, az előőrs. Én írok levelet magának, kell több, nem mond ez eleget. Persze ezek sem olyan levelek. 

Bloomsday, mail art - utazás

A meghívó magyarázata szerint a Hollán Ernő utcai mail art kiállítás célja, hogy tisztelegjen Székely Ákos avantgárd művész, vizuális költő, a magyar assemblage, mail art és fluxus meghatározó alakja, a szegedi (akkor még) József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán diplomázott középiskolai tanár, a szombathelyi Bloomsday egyik alapítója: az életmű és az egyéniség előtt. A reflexióra ajánlott tematika, hívógondolat az „5 érv” – azon az alapon, hogy Abajkovics Péter emlékezete szerint Székely Ákos fontosnak tartotta, hogy fejlessze tanítványai vitaképességét, kritikai gondolkodását. Tanóráin (a Berzsenyi Dániel Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben) nyílt viták zajlottak különböző irodalmi és művészeti kérdésekben. Alapszabály volt, hogy az álláspontot 5 érvvel kellett alátámasztaniuk a diákoknak. Talán az a kérdés is fölmerült, hogy mi a helyzet Isten létével-nemlétével. Mi lehetett az az öt (és hányszor öt) Isten-érv. A Hollán Ernő utcai lépcsőházban 2025. június 16-án 18 óra tájban valahonnan föntről bezuhog a fény (nyitott mű). 

A lépcső tetején a Szombathelyre a tárlatnyitó erejéig visszatérő Abajkovics Péter Juhász Rocco (Juhász R. József) költő-performer-multimediális művésznek adja át a szót, a mail art-kiállítás legtávolabb postára adott darabja is tőle való: Vanuatuból (szigetek országa Óceániában, alig több mint 300 ezer lakóval) utazott Szombathelyre a Juhász Rokkó-küldemény. A megnyitón az „5 érv” mintájára értékekről beszél. Értékalapú társadalom, értékalapú művészet, értékalapú kommunikáció, értékalapú élet... - ezen a ponton két kupica kerül elő a sarokból, Juhász Rocco és Abajkovics Péter koccint: „Egészségedre, Ákos!” Közben fehér labda pattog – van néhány pillanat, amikor a jelenetre rákopírozódik a hazavágyó Három nővérben surrogó búgócsiga képe; körülállni, nézni, nézni, hogy milyen szép. 

Abajkovics Péter megafonnal erősíti föl, hogy számukra (Székely Ákos és az ő számára) a visszatalálás a fluxus és a mail art közösségi, kölcsönösségen alapuló szellemiségéhez anno tudatos döntés eredménye volt: azt jelentette, hogy eltávolodnak mind a politikai, mind a kulturális piac keresleti-kínálati működésétől. A döntés alátámasztására Vittore Baroninak a mail art mellett szóló 5 érvét hozza föl: kooperáció verseny nélkül; kreativitás; befogadás (mindenki részt vehet benne nemre, korra, végzettségre stb. való tekintet nélkül); együttérzés; a művek nem eladók, csak cserélhetők. 

• Mert a mail art – többnyire A5-ös felületen - folyamatos, kétirányú kommunikáció, kapcsolat, interakció, amelyben egyenrangú a küldő és a fogadó. Sőt: a csatorna – a posta – is önálló, előre nem tervezhető szerepben jut ebben a folyamatban. A Székely Ákos-emléktárlatra érkezett művek között akad, amelyik kétszer tette meg az utat Buenos Aires és Budapest között; és bár két hónap kellett hozzá, de Roman Golub küldeménye is megjött az ukrajnai Szumiból. 

• Nemzetközi küldeményhálózat van itt működésben: Abajkovics Péter felhívása 36 ország 145 művészének fantáziáját mozgatta meg, több mint 200 alkotás született a kiállításra. Beszállt például a játékba Párizsból a 91 éves Nagy Pál, a magyar és a francia avantgárd irodalom egyik legnagyobb élő személyisége; sok fiatal résztvevő van Mexikóból, Törökországból. Hálózat keletkezik a művek egymásra hatásából is. És működik itt egy harmadik hálózat is – mondja Abajkovics Péter –, Ákos tanítványainak, kollégáinak, barátainak közössége. A tárlatnak szó szerint teret adó Horváth László is ide tartozik: anno az osztályfőnöke, Székely tanár úr terelte a mérnöki pálya felé. (Ugyanott vagyunk – a házigazda személye sem változott –, ahol a régi szombathelyi Bloomsday-eken az évente újabb tematikus számmal megjelenő Leopold Bloom című „mail art-mappa” lapjait kiállították. A Leopold Bloom szerkesztői voltak: Székely Ákos és Abajkovics Péter. Tervezte: Bonyhádi Károly grafikus. A Leopold Bloom planetoida címmel az Artpol – Magyar Műhely Kiadónál 2012-ben megjelent kötet-album Bloom-lapokat is közöl.) 

• Székely Ákos 1945. november 6-án született. De Abajkovics Péter úgy van vele, hogy „Ákos mitikus, művészi születésnapjának” június 16-át tartja: „A nem csupán (nem elsősorban) fesztiválként, hanem konzisztens és koherens műalkotásként végiggondolt szombathelyi Bloomsday leginkább az ő művészi életművének a része. Így hát nekem itt és most, Szombathelyen június 16-a Székely Ákos napja.” Még egy érvként az angol király születésnapját hozza föl. A Brit Nemzetközösség országai nem feltétlenül a valós születésnapon ünnepelnek, főleg, ha a király születésnapja nem nyáron van. Így járt az aktuális király is, III. Károly, aki (mint Székely Ákos) novemberben született. „Long live The King! - mondják ott. Éljen Székely Ákos – mondom itt.” 
• És több érv nem is kell.