Malvina és az elfeledett régi férfiak - Erdélyi János filmet forgat Dukai Takách Judit születésnapjára

„Hogyan lehetett a XIX. század szellemi, irodalmi életének egyik fénylő pontja egy kis Vas megyei falu, Duka – és hogyan nem lett a XX. század második felének irodalmi központja, ahogy megálmodója, Simonffy András nevezte: a második Széphalom?” Így morfondírozik Erdélyi János Balázs Béla-díjas filmrendező, az MMA akadémikusa annak a – mondjuk így – filmszinopszisnak a bevezetőjében, amelyet Duka önkormányzata Hungarikum-pályázatra nyújtott be, sikerrel. Az elnyert bruttó két és fél millió forint persze messze nem elegendő a titok nyomába eredő film elkészítéséhez, úgyhogy nemcsak a rendező dolgozik grátisz, belső indíttatásból, hanem az egyébként szintén vasi, szombathelyi születésű Tóth Gergely is. Erdélyi János emlékeztet arra, hogy a kiváló operatőr a múlt évben nagyjátékfilm kategóriában elnyerte a Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjat a Beszélő trófeák című Illés László-mozi vizuális megoldásaiért.

Erdélyi János otthonában is forgattak

A vizualitás – az átélhető hangulat megteremtése – természetesen a műfajilag nehezen meghatározható új Erdélyi János-filmben is kiemelkedően fontos. Kőszegen – Erdélyi János jelenlegi otthonában –, Dukában és Budapesten forgattak-forgatnak, a korabeli irodalmi életet és figuráit jól ismerő, elemző irodalomtörténészek – köztük a szombathelyi-kőszegi Lőcsei-Tóth Péter – megszólaltatásával, a történet kulcsfiguráit hús-vér valójukban is elénk idéző színészek közreműködésével. A szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatából Némedi Árpád és Szabó Róbert Endre szólaltatja meg Zádor (Stettner) Györgyöt, Simonffy Andrást, Berzsenyi Dánielt. Dukai Takách Judit, vagyis Malvina versei a kaposvári egyetem színművész-hallgatója, Németh Aliz által kelnek életre (kell-e mondani: Aliz Sárváron született, a celldömölki Soltis Lajos Színház stúdió-jában nevelkedett az egyetemi évek előtt). Milyen volt az „öreg Berzsenyi” – harmincon túl, negyven előtt – és a verset ihlető múzsa, Dukai Takách Judit kapcsolata? A színészek a rendező szándékai szerint ebből a titokból is fölvillantanak valamit.

• De nem csak Berzsenyi és Malvina kapcsolatára esik fény. „A XVIII. század legvégén két olyan gyerek is születik egymástól száz méter távolságra, mint a költő Dukai Takách Judit (1795) és a jogtudós irodalmár Zádor (Stettner) György, íróként Fenyéri Gyula (1799)” – morfondírozik tovább Erdélyi János. „Dukai Takách Juditról, Berzsenyi rokonáról és múzsájáról még csak-csak tudunk, de Zádor-Stettnerről alig beszélünk, pedig igen jelentős alakja volt a XIX. századnak. A Dukai Takách Judit emlék-parkban balról egy kútmaradvány, amely elmondaná, ha akarnánk, hogy belenézett a reformkor egyik legnagyobb alakja, Wesselényi Miklós; Döbrentei Gábor és persze Berzsenyi. De ha teszünk száz lépést, ott vagyunk az 1760-ban épült Stettner-háznál, ahol Stettner György (az 1848-as forradalom után Zádor) született és élt 24 éves koráig. Zádor nem csupán jog akadémiai tanár, jogtudós, a monarchia legfőbb bírói testületének tagja, hanem a magyar nyelvért harcoló irodalmár, korának megkerülhetetlen személyisége. Ő alakította kilencedmagával a Kisfaludy Társaságot, tagja volt az Akadémiának (akkor még: Magyar Tudós Társaság), legjobb barátja Vörösmarty Mihálynak, hűséges és nagytudású társa, Deák Ferencnek. ‚Drága Miskám!’ – szólítja meg Dukából, a Szózat költőjét. Ő ismerteti össze a költőt Deák Ferenccel, akiknek a barátsága úgy elmélyült, hogy Vörösmarty gyermekei gyámjának Deákot kéri fel, aki ezt híven teljesíti. (...) Aligha tudnánk Zádor nélkül Kemenesalja egyik ismert fiáról, a nyelvész Kresznerics Ferencről, a sági plébánosról. Zádor javította, rendezte kiadásra alkalmassá Kresznerics nyelvészeti dolgozatát és Fenyéri Gyula néven ő gyűjtötte össze az erre való pénzt és adta ki könyvét.”

Duka hatással van

• Az ember csak kapkodja a fejét – hány film bújik meg ebben a szédítő „kapcsolati hálóban”? Ráadásul Erdélyi János nem éri be ennyivel, ugrik majdnem 200 évet a különben is furcsán működő időben, és fölteszi a kérdést: „És mi van a XX. századi Dukán? Az 1980-as évek elején, egy akkori kastélymentő program keretében a Dukai Takách-kastélyba költözik a magyar irodalmi élet egyik kiválósága, a kétszeres József Attila-díjas író, a Kompország katonája című tényregényével országos hírt szerzett alkotó, Simonffy András. Duka lesz az új Széphalom – írja, Kazinczy szerepére vágyódva. Írók, költők, színészek jönnek Dukába. Nagy társasági élet van. A dukaiak legjobbjai is mellé állnak, saját asztalt kap a kocsmában, Németh Gyula cell-dömölki fafaragó polcokat épít, kerti kiülőt tervez. Simonffy rendszeresen templomba jár, beszélget és ír a falusiakról. Itt látogatja meg Dobai Péter író, költő, forgatókönyvíró, a Mephisto, a Redl ezredes és más könyvek Oscar-díjas írója, akire olyan nagy hatással volt a falu és a Dukai Takách Judit-emlékszobát is létrehozó Simonffy, hogy megírja a Versek egy elnémult klavírra című kötetét.”
• De a második Széphalom nem jön létre. „A rendszerváltás, amelyért Simonffy András sokat tett, már betegen, elhagyatva, súlyos alkoholbetegségtől legyőzetve találja. (...) 1995-ben, 53 évesen meghal.” Lám, még egy évforduló: Malvina élete, Simonffy halála összeér. 
• Erdélyi János megjegyzi: sem Zádor György, sem Simonffy András dukai munkássága, emlékezete nem része a vasi értéktárnak. Reméli, hogy a film hozzájárul az érdeklődés felkeltéséhez, az emlékezet működésbe hozásához. Az örökké fiatal Dukai Takách Judit 230. születésnapján, augusztus 9-én tervezi a dukai filmbemutatót.