Járt-e Molly Bloom a Zrínyi utcában? - Ulysses, a szombathelyi képregény

James Joyce Ulysses című – 1904. június 16-án játszódó – regénye máig a világirodalom egyik legnagyobb rejtélye, pedig nincs is benne semmi „különös”. Csak eltelik egy nap, körülbelül úgy, mint bármelyikünké. Igaz, nincs is különösebb tünemény a világon, mint egy ember téblábolása egy átlagos-kozmikus  napon, reggeltől estig. 

Az Ulysses írója, amint a falból kilép

A regény terében – talán már tudjuk a leckét – Leopold Bloom (azaz Virág Lipót) apja, Virág Rudolf Szombathelyről indult el, és érkezett meg Budapesten, Bécsen, Milánón és Londonon át Dublinba. Vagyis az Ulysses főhőse szombathelyi származású – ez pedig erős jogalapot adott Szombathelynek arra, hogy belépjen a Bloomsday-t megünneplő városok sorába, mint ahogyan meg is tette a 90-es évek elején-közepén.   Az már csak a hab a tortán, hogy Orbán Róbert bizonyítékot talált arra: a szombathelyi Fő tér 40-41. alatti ház az 1800-as évek közepén egy bizonyos Blum családé volt. Ilyen az, amikor az igaz és a valódi találkozik – ahogyan a bronzba öntött James Joyce-szobor is az igaz meg a valódi, a fikció és a realitás találkozását „testesíti meg”, amint a ház falából épp kilép. 

• Szántó Istvánnak a muráliák iránti vonzódása is az Ulysses regényben találta meg a lehetőséget arra, hogy vonzódásból valósággá váljon. Ahogy Joyce kilép a falból, úgy lép ki az évről évre sokasodó köztéri falfestmények által a kortárs képzőművészet a múzeumi kiállítótérből, és válik – mintegy észrevétlenül – a mindennapi élet részévé. Minden egyes kép a „sétára” alapozó regény egy-egy fejezetével lép párbeszédbe. Tíz falfestmény elkészült a tervezett 18-ból (az Ulyssesnek 18 fejezete van), most lehet Murália-sétákat rendezni a városban – ahogyan rendeztek is a legutóbbi Bloomsday Fesztiválon. Elvégre a Bloomsday (minden Bloomsday, beleértve a dublinit is) a „sétára” alapozódik. Persze Dublinban a legkönnyebb: Joyce beleírta a regénybe a várost, annak valóságos helyszíneit, a Martello-toronytól a gyógyszertárig és Bloomék otthonáig. Az Odüsszeiát újraíró Ulysses nyitóhelyszínét idézi a murális sorozat első darabja is: Szántó István 2021-ben készítette el az Aréna utca 8/A falán a Télemakhosz (a fiú: Stephen Dedalus) című falfestményt. A képen a torony második emeleti szerkezeti rajza látható. Nézhetjük emberi arcnak, maszknak is. 
• Ebben az évben még egy falfestmény készült: Batykó Róbert Nesztor című alkotása a Karinthy Frigyes utca 2-ben látható. A címe Nesztor, az alkotója a második Ulysses-fejezet egy mondatával jellemzi a Murális Műhely tevékenységét bemutató leporellóban: „A történelem egy lidércnyomás, melyből próbálok felébredni.”  
   
• A következő évben, 2022-ben is két falfestmény készült: az egyik Aideen Barry műve a Zrínyi Ilona utca elején – az alakváltó Próteusz arra az antik örökségre utalt, amellyel a művész Szombathelyen találkozott. A másik 2022-es falfestmény alkotója Szabó Eszter, a címe Molly Bloom, szintén a Zrínyi utcában, Próteusz közelében. 

• 2023-ban a Kőszegi utcában bővült a szabadtéri kiállítás (ha létezett sétálószínház, miért ne létezhetne sétálókiállítás is a szabad ég alatt). Garreth Joyce A semmittevés édessége, édes tétlenség című műve a lótuszevők szigetét és Dublint  hozza össze, Molnár Zsolt Határ címmel az Ulysses 6. fejezetét (Hádész) értelmezi.  
   
• A múlt évben Koleszár Csilla Aiolosz című alkotása folytatta a sort (Kőszegi utca 11., parkoló, 7. fejezet), mellette Mark Joyce a 9. fejezet a Nemzeti Könyvtárba, William Shakespeare-hez, Hamlethez – avagy Szkülla és Kharübdisz birodalmába 
  visz. 

• Az idei Bloomsday Fesztiválon is bővült a képcsarnok: Roisín McGuigan és Fusz Mátyás (2023-ban ő kapta meg Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat) által. Fusz Mátyás alkotását a 8. fejezet (Joyce ősképe itt a laisztrügónok: emberevő óriások földje a görög mitológiában) inspirálta. Bloom is óriás, amennyiben kinyújtja a karját, és a kisujjával eltakarja a napot. (Parallaxis, mert minden aviszonyokon múlik.) Annyiban kakukktojás ez a murália, hogy nem a szabad ég alatt van, hanem a képtár földszinti bejáratánál – határhelyzetben kinn és benn között. Vagy majdnem ott, ahol Veres Gábor Joyce-szobra a Fő téren, amint kilép a falból. Se itt, se ott – mindenhol, mindig indulóban. 

• Roisín McGuigan muráliája 9-szer 8 méteres „csillagtérkép” a Thököly utca zugában, kis átjáróban, rálátással a zsinagóga tetejére. A művész kizárólag az Ulysses 10. fejezetének (bolygó sziklák között) írásjeleit használta, ezek adják ki a falfestmény mintázatát. Az apró fehér akrilcsillagok (pontok, vesszők) a sötétben foszforeszkálnak – mutatják az utat a vándoroknak –, bár a közelben lévő utcai lámpák tompítják ezt a hatást. 
  „Milyen virágok ezek amiket kitaláltak mint a csillagok” – árad Molly  monológja írásjelek nélkül az Ulysses zárófejezetében. „Milyen virágot tegyek magamra fehér rózsát az jó lesz.”