Takarásban lett kellékes

2018.04.24. 17:30

A színház végtelen kellékuniverzumát nézhettük meg Szombathelyen filmen és kiállításon

A Miért szép? előadássorozat ezúttal a színészek kellékeit helyezte a középpontba. Poór Éva kellékes mesélt az egész estés eseményen a Weöres Sándor Színházban.

Lutor Katalin

Foto:

- Minden tárgy lehet kellék – kezdte tárlatnyitó beszédét Horváth Ákos -, hiszen amint a színházba, s mi több, a színpadra kerül valami, azonnal elveszíti eredeti tárgyi létét: kellék lesz. Ezen az esten ezek az új értelmet nyert eszközök voltak a középpontban: a színészek megmutatták kedvenc kellékeiket. Egy különleges válogatás alakult ki, hiszen volt, aki egészen a kezdetekhez visszanyúlt – Kelemen Zoltán a 9700 előadásban viselt nagyon régi szemüveghez -, de volt olyan kellék, ami jelenleg is használatban van – Fekete Linda a Bunbury-ben látható naplójáról van szó.

Az aulában látható kiállítást uraló kellékszobrot Oroszy Csaba és Kaczmarski Ágnes építette. Az alap minden bizonnyal egy próbababa, de teljesen befedi a kacathalmaz: a ragasztóstifttől a Practica fényképezőgépig minden van itt.

Sokszínűség fokozva

A sokszínűséget tovább fokozta a megnyitó utáni beszélgetés: zene, irodalom, képzőművészet, színház. Oroszy Csaba a kellékes születésére volt kíváncsi – úgy gondolja, vannak dolgok, amik már születéskor eldőlnek. Poór Éva születése is meghatározó volt: elment az áram. Pontosan olyan sötét volt, mint amikor a színfalak mögött, a takarásban bújik meg. Aztán kislányként beleragadt egy kátrányos vödörbe – itt kezdődött az anyaghoz való ragaszkodás, teszi hozzá Oroszy Csaba. Később nagyon sok macskája volt – itt meg a gyűjtögetés. Íme így kell megalapozni gyermekkorban egy tökéletes kellékesi hivatást.

Évának mára hihetetlen rutinra sikerült szert tennie. A Sztárcsinálók Marilyn Monroe-s szoknyalebbentése sem működött volna, ha nem áll elő Éva a kompresszoros ötletével. De az sem jelentett problémát, amikor igazi parafatáblát kellett keresni, hozzá való irónnal – ami csikorog is -, vagy szeméttelepről falovat túrni. Utólag pedig már a hibákon is könnyebb jót nevetni: például egy véletlenül kihozott harisnyán, amit Alberti Zsófinak kellett volna felvennie. Persze egy dialógus közben sikerült a színpadra juttatni, méghozzá egy partfisnyéllel.

Hát ennyi kacat fér el egy emberi testen Fotó: Hornyák Emőke

A színészek is kötődnek hozzájuk

A rengeteg kellék története elhangzott, majd megtudhattuk: kedvenc színészeink mely apróságokhoz, vagy éppen nem annyira apróságokhoz ragaszkodnak akár sok-sok éven keresztül. Kaczmarski Ágnes, Dömötör Katalin és Oroszy Csaba a színművészekkel együtt filmet is forgattak erről. Ebből kiderül, hogy a kellék lehet nagyon jó barát, de lehet hatalmas ellenség is. Alberti Zsófinál például plusz négy kilót eredményezett a minden este elnyammogott hűsítő jégkrém. Szabó Róbert Endre pedig egyszer el is hagyta kedvenc pálinkásüvegét – előadás közben. A film az elengedés, a lezárás szimbólumaként is működhet: Kenderes Csaba egyszerűen kivetkőzött Göndör Sándor szerepéből, s vérét vette kedvenc kellékével, a fokossal.

Az irodalmi kitekintőért ezúttal is Jordán Tamás felelt: Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájának egy részletét, valamint az Előszót hozta el. Ez előbbihez feladatot is adott a most már nyugdíj mellett visszalátogató kellékesnek: a felolvasás alatt jegyzetelés nélkül gondolja át, mikre lenne szükség a rendezéshez. A végén persze Éva csak bólintott: holnapra meglesz. A cirkuszi artista szerepére is akadt jelentkező: Kenderes Csaba azonnal futásnak eredt a Karinthy-forgatókönyvért. De ki fogja megrendezni ezt a kellékkavalkádot?

Poór Éva sok szórakoztató történetet mesélt a kellékek beszerzéséről és olykor rövid életük alakulásáról Fotók: Hornyák Emőke

Ezen a ponton dr. Fűzfa Balázs lépett elő, hogy elmondja: A cirkusz középiskolai tananyag – végre nem csak az Így írtok ti lesz ismert Kartinthy-tól. Aztán az Előszó elhangzása után ő is paródiába kezdett. Előre szólt: senki se jegyezze meg, amit mondani fog, hiszen csupán egy vicces improvizáció lesz a versről. Így jutottunk el odáig, hogy az Előszó a genezis pillanatát örökíti meg. Aztán a fene tudja, mire gondolt a költő.

A beszélgetést könnyed zenehallgatással zárták. Mérei Tamás ezúttal arról mesélt, hogy a klasszikus zenében is fontosak a kellékek, gondoljunk csak a karmesteri pálcára vagy Pavarotti fehér kendőcskéjére, amelyet előszeretettel szorított, amíg énekelt.

Nincs más hátra, csak egy megállapítás: minden kellék egy piciny csoda, s elengedhetetlen ahhoz, hogy az előadás megszülessen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában