A Lukácsháza remek szezont futott, a CVSE ezüstöt, a Körmend bronzot szerzett

A Celldömölki VSE már a bajnokság felénél is biztosan állt a második helyen, majd a tavasszal még növelte is előnyét az üldözőkkel szemben. A Sárvárral ugyan nem tudta tartani a lépést, de a bajnok egyetlen pontvesztését a 21. fordulóban a CVSE vendégeként szenvedte el, a két csapat rangadója 1-1-es döntetlennel zárult.

– Jó pár játékos és magam is tavaly nyáron érkeztem a csapathoz, így a célkitűzés az 1–3. hely valamelyikének megszerzése volt a bajnokság előtt

– tudtuk meg a celliek edzőjétől, Kovács Balázstól. – Ősszel jól szerepeltünk, 12 győzelem mellett két döntetlent és egy vereséget értünk el, így a céljaink annyiban változtak, hogy az első vagy a második hely megszerzésére törekedtünk, utóbbit áprilisban teljesítettük is. A Sárvár azonban mind a játékoskeretet, mind a költségvetést tekintve kimagaslott a mezőnyből – próbáltunk rá ragadni, ez tavaszig sikerült. A mienk egy kétgenerációs csapat, NB-s tapasztalattal rendelkező, rutinos játékosok és celldömölki, valamint környékbeli fiatal játékosok alkották. Ebben az összetételben eredményesen, a celli hagyományoknak

megfelelően teljesítettünk. Mi folyamatosan a csapategységre törekedtünk. Ha ki kell emelni valakit, akkor a gólkirály Németh József nevét említeném. De azt ő is elmondta, hogy a csapat támogatása nélkül nem szerezte volna meg ezt a címet. Jövőre ismét dobogós helyezés lesz a cél, valamint próbáljuk továbbvinni, hogy az idősebb játékosok szárnyai alatt újabb fiatalokat építsünk be a csapatba.

A Körmendi FC címvédőként vágott neki a 2017/2018-as bajnokságnak. A Rába-partiak az őszi negyedik helyről előre tudtak lépni a dobogó legalsó fokára.

– A lehetőségeinkhez képest mondhatjuk, hogy maximálisan túlteljesítettük az elvártakat, és a csapat 120 százalékot hozott

– fogalmazott a körmendiek trénere, ifj. Molnár Károly. – A tavalyi bajnokcsapatunk átalakult, tíz játékos távozott és kilenc érkezett, így a vezetőség a középmezőny elejére várta az együttest. Továbbá cél volt még, hogy helyi játékosokra építsünk, ami meg is valósult, mert Niksz Tamás kivételével mindenki körmendi vagy körmendi érdekeltségű. Az őszi szezon után már látszott, hogy az első és a második hely nem elérhető, így a bronzérem volt a realitás a számunkra. Több csapattal, így a Répcelakkal és a Lukácsházával is nagy harcot vívtunk, és örülünk, hogy végül mi lettünk a befutók a dobogón. A gárdának volt egy stabil magja, amit Niksz Tamás, Sipos Bálint, Kósik Milán, Dedics Alex és Czimber Márton alkotott. Ők az egész szezonban húzóembernek bizonyultak, és folyamatosan jól teljesítettek. De magukhoz képest a többiek is a maximumot nyújtották, ez kellett is az eredményes szerepléshez.

Ifiből és Szombathelyről jöttek újak

A Schott Lukácsháza SE az őszi szezon után a hetedik helyen állt. A tavaszi idényben még jobban teljesített, így végül az előkelő ötödik pozícióban zárt, és ezzel a település történetének legjobb eredményét érte el.

– Igazság szerint már az ősszel is jól teljesítettünk, 25 pontot gyűjtöttünk, tehát az egész szezonunk remekül sikerült – mondta Bezdi István, a Lukácsháza edzője. – A bajnokság előtt öten elmentek Ausztriába, a távozók helyére a saját ifinkből, valamint Szombathelyről hoztunk fiatalokat. Mi három éve szerepelünk a megyei I-ben, fiatal csapatunk van, de próbáltuk a saját játékunkat játszani. Ez a meghatározó csapatok ellen nehezen ment, de az olyan erősebb középcsapatok ellen, mint a Király SZE és a Jánosháza, jó mérkőzéseket játszottunk. Kiemelhetném a Kőszeg elleni presztízsmeccseket, vagy a Körmend elleni találkozókat is. A Sárvár kivételével nem volt olyan ellenfél, melytől oda-vissza kikaptunk volna, ami a csapatunk erejét mutatja. Összességében különösebb hullámvölgy nélkül hoztunk egy stabil átlagot, ami a csapategységnek köszönhető. A 16 éves játékostól kezdve a 40 esztendősig egybeforrt a brigád, és ez a közösségi erő is kellett az eredményes szerepléshez. A szurkolóink is erőt adtak, akik idegenbe is nagy számban kísérték el a csapatot. Annyit ígérhetek, hogy a munkát a következő bajnokságban is beletesszük, és ha meg tudjuk ismételni ezt a szereplést, akkor masszív középcsapat lehetünk. A háttér adott, sok fiatal van az utánpótlásunkban, stabil lábakon állunk, és a létesítmény is fejlődik, egy kisméretű műfüves pályánk is lesz.

Az újonc Petőfi SE Vasszécseny csak az eredményeket nézve a biztos bentmaradást jelentő 13. helyen fejezte volna be a bajnokságot. Azonban utánpótláscsapat hiánya miatt 15 pontot levontak a csapattól, így végül utolsóként végzett.

– Azt gondolom, a pályán elért eredmények alapján bebizonyítottuk, hogy a Vasszécseny megérett a megyei I. osztályra

– fogalmazott Kozmor Ákos, a csapat trénere. – Csak adminisztratív ok, a pontlevonás miatt esünk ki, ha kiesünk. A jelenlegi vasszécsenyi közösség erejét mutatja, hogy a csapat 90 százaléka együtt marad, sőt három új igazolás is sikerült már, velük még acélosabb lehet az együttes. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az őszi 15 pontos levonás után hány csapat dobta volna be idő előtt a törölközőt. Mi viszont rendbe tettünk mindent az utánpótlás korosztályban. Szeretném kiemelni Vadász Tibort, a csapat gólvágóját és egyben elnökét, aki nem kis munkát fordított a probléma megoldására. Mi tehát mindent elkövetünk, hogy a megyei I-ben folytathassuk, de ha arra kényszerülünk, akkor sportszerű hozzáállással megpróbálunk egyből visszajutni. Ennek fényében vállaltam a további edzősködést a klubnál.

Az esélyes Sárvár FC veretlenül, mindössze egyetlen döntetent begyűjtve lett bajnok. Az osztályozón pedig a patinás REAC gárdáját búcsúztatta – így egy év szünet után visszajutott az NB III-ba.

A bajnok Sárvár FC névsora: Horváth Brúnó, Osvald Márkó kapusok, Pados Patrik, Takács Márton, Nyírő Bálint, Horváth András, Kovács Bence, Kun Benjámin, Rajos Gábor (csapatkapitány), Csákvári Zsolt, Pető Benjámin, Potyi Gábor, Takács Ádám, Schimmer Dániel, Ódor Bálint, Szép Dániel, Aizenpreisz Lázár, Czövek László, Pázsi Máté, Maráczi József, Dancsecs Dániel, Hováth Dániel, Gottfried Dániel, Koronczai Roland, Venczel Zoltán, Hoós Patrik mezőnyjátékosok, Kovács László vezetőedző, Horváth Győző kapusedző, Joós Attila masszőr, Németh József technikai vezető, Szabó Martina fizioterapeuta, Csempesz Gábor, Szabados Márk, Maár József, Nagy László technikai személyzet, Szabados Endre elnök.

Az ezüstérmes Celldömölki VSE: Szép Tamás, Bíró Tibor, Bodor Tibor, Orosz Norbert, Molnár Tamás, Kovács Zalán, Szuh Ferenc, Varga Jenő, Németh József, Piri Balázs, Virág Martin, Enyingi Márk, Horváth Dávid, Huszár Tamás, Győrvári Gábor, Gorácz Máté, Lempeg Olivér, Klauzer Ádám, Büki Martin, Czöndör Bálint, Péter Dávid, Kovács Balázs (edző).

A bronzérmes Körmendi FC: Balogh Ádám, Burka Balázs, Bellovics Gábor, Kósik Milán, Czimber Márton, Takács Ádám, Balázs László, Varga Patrik, Sipos Bálint, Niksz Tamás, Czimber Dániel, Dedics Alex, Takács Máté, Tompa Kristóf, Major Dávid, Jordán Bence, Szakonyi Gyula, Meskó Márk, Kádár Gergő, ifj. Molnár Károly (edző).