Csoda ez a kosárlabda: Dr. Kristóf László elégedett a körmendi csapattal

Futballistából a körmendi kosár atyja

Ha a körmendi kosárlabda története kerül szóba, akkor már az első percekben felidéződik dr. Kristóf László személye is, aki bár futballista volt egykoron, mégis a körmendi kosárlabda atyjaként tartják számon. Hosszú évek távlatából úgy véli, hogy egy jó edző egyrészt kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezik, másrészt topon van szakmai tudás tekintetében. Az sem árt, ha komolyabban űzte a sportágat, és van játékostapasztalata. A körmendi kosárlabda hőskorában dr. Kristóf László azonban nem csak edző volt. Annál sokkal több: tanár, szervező és mindezek mellett néhány játékos fogadott vagy második apja is egy személyben.

Laci bácsi már a nyolcvanadik évében jár, ebből igen sokat letagadhat. Évtizedek óta ott van a bérletes nézők között minden meccsen, és büszke, mert szerinte nincs még egy ilyen együttes az országban.

– A körmendi csapat 43 esztendeje van az élvonalban, ez az országban egyedülálló.

A Körmend csak egyszer volt kilencedik és egyszer tizedik, máskor mindig a legjobb nyolc között végzett, és inkább az élbolyhoz közel. Sosem játszottak a fi úk kiesési mérkőzést, ezt én nagyon komoly dolognak tartom. Ezért bánt, ha nem megfelelő hangnemben beszélnek játékosokról, vezetőkről, támogatókról vagy éppenséggel azokról, akik ehhez a körmendi csodához megteremtik a lehetőséget hosszú évek óta – kezdte Kristóf tanár úr. – Összességében elégedett vagyok az idei negyedik hellyel. Van egy társaságom, amelynek tagjaival együtt járok mecscsekre már nagyon régóta. Az idény vége felé az egyik bajnokin néhányan trágár szidalmakat kiabáltak be, jött minden, ami csak emberi szájból kifér. Egyszerre fordultunk hátra mindannyian, annyira ledöbbentünk. Ezt a viselkedést nem tudom elfogadni, mert értékelni kell azt, hogy városunkban még mindig van kosárlabda, nem is akármilyen szintű.

Belenevelődtek a játékba

Elmondta, hogy más a helyzet most, mint a 90-es években. Akkor szinte minden gyerek kosárlabdával sétált a Rába-parti kisvárosban, az alapokat – sőt sokan annál jóval többet is – mindenki megtanulta a játékszabályokkal együtt. – Volt egy nagy generáció, akiknek a fi ai is belenevelődtek a játékba, ez most hiányzik. Ha a szövetség azt mondaná, hogy néhány éven belül csak két légiós szerepelhet a bajnokságban, mindenki gyorsan összekapná magát, és sokkal komolyabban venné az utánpótlás-nevelést. Néhány helyen persze most is értékes utánpótlás-nevelő munkát végeznek. Viszont a jelenlegi szabályozás az idegenlégiósoknak kedvez, és azt hiszem, a Körmendnek is ezen az úton kell járnia, mert különben veszélyben lenne az NB I-es szereplés. Nekem személy szerint szimpatikus volt ez elmúlt szezon csapata, ezt az érzést erősítette bennem Ferencz Csaba csapatkapitány egyik meccs utáni mondata: „Régen voltam már ilyen jó társaságban, jó ütemben kapom a labdákat, kiszolgálnak.” Ezzel azt akarom mondani – folytatta dr. Kristóf László –, hogy bár nem voltak vérprofi k ezek az amerikai kosarasok, sőt az európai szereplést tekintve újoncok és fi atalok, mégis versenyben voltak a tapasztaltabbakkal. Azt hiszem, jó évet zártunk, mi vagyunk a legkisebb város az élvonalban, és a szurkolótáborunk is országosan híres. Kíváncsian várom a következő idényt, az új híreket.

Kristóf tanár úr végül azt is hozzátette, hogy voltak időszakok, amikor nem értette a közönség hozzáállását, de a végére ismét példaértékű volt minden. A Szolnok elleni hazai vereség után is éltették a csapatot a hazai szurkolók. Valami visszajött akkor, ami az utóbbi időben sokszor elveszett. Egy varázs, ami több évtizede él, és amit úgy hívnak, körmendi kosárlabda.