Török Gáborral a női és férfi futballról és kedvenc csapatáról, a Haladásról

A szombathelyi születésű és közismerten Haladás-drukker, az MLSZ elnökségi tagja, a női bizottság elnöke, Török Gábor úgy látja: jó választás volt Marco Rossi a szövetségi kapitányi posztra, de így is bravúr lenne a 2020-as Eb-szereplés. Török a Haladás kapcsán úgy nyilatkozott: több helyi kötődésű futballistára lenne szükség.

– A magyar labdarúgás 2018-ban felemás évet zárt: örvendetes sikerek – mint a székesfehérvári csapat néhány mérkőzése az Európa Ligában, vagy a válogatott hazai mérkőzései a Nemzetek Ligájában – mellett sajnos olyan nagyon sok biztató nem történt a pályákon – mondta Török Gábor. – A 2020-as Eb-szereplés ma távolabbi lehetőségnek látszik, mint 2016-ban gondoltuk, reméltük. A férfi válogatott kapitánya jó választásnak tűnik, ismét van koncepció és tudatosság, de ki kell mondani, a horvát, de még a szlovák és a walesi válogatott kerete is papíron lényegesen erősebb a miénknél, így bravúrra lenne szükség az első két hely valamelyikének megszerzéséhez. Ez a realitás, innen indulunk, pontosabban ma itt tartunk.

A férfi első osztályú bajnokság – amelynek most már majdnem negyven éve megrögzött követője vagyok – időnként kifejezetten izgalmas, összességében azonban a klubfutballban sem érzékelhető jelentős szakmai előrelépés, pedig csak innen várható a magyar labdarúgás erősödése. Hiába a sok fejlesztés, erőfeszítés, a látványosan megerősödött infrastrukturális háttér, ha a klubokban és a nevelőegyesületekben nem történik meg a rendszer- és szemléletváltás, akkor valójában a szélbe szórtuk azt a rengeteg pénzt, amely a labdarúgás irányába vándorolt az elmúlt években. Nagyon bízom benne, hogy a klubfutball és az akadémiai világ szereplői hamarosan látványosan megcáfolják majd a velük kapcsolatos kétségeket.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezen a szinten is nagyon vegyes a kép: vannak helyek, ahol igenis látszik a tanulás, a fejlődés szándéka, máshol azonban csak annyi történt, hogy a jelentősen megnövelt forrásoknak örültek, de változtatni nem kívántak. Az engem különösen foglalkoztató női labdarúgásról külön érdemes szólni. Azt mondjuk, hogy a női fociban a férfihoz képest csak a sorfal más, valójában látni kell, hogy a női futball teljesen más körülmények között működik – időnként szerencsére, néha sajnos –, mint a férfi foci. Ami az eredményeket illeti, a kép itt is vegyes, de az elvárások lényegesen mások. A női futball reformja 2013-ban indult el, az azóta eltelt idő sok mindenre elegendő volt, de arra még nem, hogy komoly elvárásaink legyenek a felnőtt válogatottal szemben. Markó Edina szövetségi kapitány élvezi a szövetség vezetésének bizalmát, hiszünk abban, hogy irányításával a 2021-es Eb-selejtezőkre már egy olyan fiatal csapat áll össze, amely nem lesz teljesen esélytelen a kvalifikációra.

Az utánpótlás terén már látszik a változás: sorozatban jutnak el a csapataink az európai elitkörbe, egyre több a klub és egyre több a focizni vágyó lány. A női futball szép lassan felnő, egyre többen kezdik megismerni, többen szimpatizálnak is vele. Végül néhány szót kedvenc csapatomról, a Haladásról. Az internetes közvetítésnek köszönhetően majdnem minden mérkőzésüket sikerült követnem idén, nyilván nagy örömet nem okozott a látvány. Nem is annyira a mutatott játék elkeserítő, inkább a perspektíva hiánya és a megváltozott mentalitás. Az elmúlt közel negyven éve, amióta a csapatnak drukkolok, voltak jobb és rosszabb periódusok. Ami miatt mégis szinte mindig büszke lehetett az ember a csapatra, az a „szombathelyiség”, a sok helyi játékos és nekik köszönhetően a máshol alig-alig megfigyelhető küzdőszellem, önbecsülés. A mostani csapat ilyesmit már csak nyomokban tartalmaz, pedig a hibázás és a vereség is könnyebben megbocsátható, ha a kötődés, a törekvés látszik, átüt.

Tudom, hogy nem könnyű megtartani a tehetségeket, nyilván a csapat vezetői sem szívesen engedték el Kiss Tamást vagy éppen Radó Andrást, de az biztos, hogy két-három átutazó külföldi sem ér annyit egy Hali-szurkolónak, mint a helyi kötődéssel rendelkező játékos. Eddig még soha nem bizonyult jó iránynak, amikor egyre-másra érkeztek a külföldiek és a hazai vándormadarak, bízom benne, hogy ezentúl is inkább a helyi értékek megtartására vagy visszacsábítására tesznek majd kísérletet a vezetők. Nyilván borzalmas lenne a századik évfordulót az NB II-ben ünnepelni, de most fontosabb a hosszú távú gondolkodás: a Haladás nem lehet tartósan sikeres, ha nem a saját nevelésű játékosokra építkezik. Eddig ez volt a klub erőssége, összetartó ereje, más megoldás tartós sikert nem fog hozni Szombathelyen – zárta szavait Török Gábor.