Futsal: az Aramis elleni sikerrel ért véget a középszakasz

A Haladás 5-0-ra nyert a nagy rivális Veszprém vendégeként – így a saját kezébe vette a sorsát. Egyszerű volt a képlet: ha legyőzi azt az Aramist, amelyet a szezonban már háromszor megvert, akkor bejut a bajnoki döntőbe. A zöld-fehérek természetesen a kötelező győzelemért léptek pályára. A szombathelyiektől sérülés miatt a kapus Sásdi Bálint hiányzott.

A mérkőzés kisebb ünnepséggel kezdődött, a fiatal játékosokra építő Kútház Haladás VSE II. NB II-be jutott csapatát köszöntötték.

Kútház Haladás VSE–Aramis SE 4-2 (4-1). – Szombathely, 450 néző, NB I-es futsalmérkőzés, középszakasz, vezette: Juhász, Tolnay (Imrő).

HVSE: Alasztics – Horváth P., Simic, Dróth, Vas. Csere: Gyimesi, Sásdi (kapusok), Michel, Sanchez, Hajmási, Sipos, Pocaia, Péter, Vidák. Edző: Sziffer András.

Aramis: Vámosi – Kulcsár, Büki, Harnisch, Bognár. Csere: Dohány (kapus), Frankovszky, Genczler, Fekete, Juhász, Boznánszky. Edző: Frank Tamás.

Gólszerzők: Vas (2.), Pocaia (15.), Hajmási (17.), Dróth (40.), ill. Bognár 2 (18., 39.)

A Haladás nagy lendülettel vetette bele magát a mérkőzésbe. Az Aramis védekezésre kényszerült, pillanatokra tudta csak megtartani a labdát. Horváth löketénél a kapufa még segített a vendégeknek, Vas szöglet utáni bombája viszont a bal felső sarokba vágódott – nagyon korán vezetéshez jutott a szombathelyi gárda. Majd Vidák döngette meg a felső lécet. Próbálta feljebb tolni a játékát a lelkes budaörsi alakulat, de nem csökkent a zöld-fehérek nyomasztó fölénye. Komoly helyzeteket dolgoztak és hagytak ki a hazaiak – igaz, Vámosi kapus is nagy formában védett. Michel jegyezte a vasiak harmadik kapufáját. Időkérés után valamelyest rendezte sorait a vendég, pontrúgásokból, átlövésekből próbált veszélyeztetni. Ám a hazai fölény csak góllá érett: ­Pocaia látványos találattal növelte az előnyt (15. perc: 2-0). És beindult a HVSE-henger, az erőszakos Hajmási gyötörte be közelről a harmadik hazai gólt. Eldőlni látszott a mérkőzés. De még mielőtt eldőlt volna, egy remek egyéni alakítás végén szépített az Aramis – némileg talán váratlanul. Aztán belelkesült a vendég, próbált szűkíteni a különbségen, és bizony kialakult néhány forró pillanat a hazai kapu előtt – de Alasztics jelezte, hogy lehet rá számítani. Végül Dróth találata tett pontot a félidő végére, aki Vidák önzetlen passzát váltotta gólra közvetlen közelről. Biztos előnye tudatában vonulhatott szünetre a házigazda.

Fordulás után sem változott a játék képe, maradt az irányítás a szombathelyieknél. A vendég nem támadott ki, stabilan védekezett, nem akart nagy verésbe beleszaladni. De így is csak a pocsék hazai helyzetkihasználás miatt nem nőtt a különbség. A hazai kispad szorgalmasan forgatta a keretet, nem kellett senkinek sem megszakadnia. A zöld-fehéreknek jó volt az eredmény, mégis mentek előre, rohamoztak az újabb gólért, igyekeztek kiszolgálni szurkolótáborukat – végig a budaörsi kapu előterében pattogott a labda. Az Aramis nem vállalt fel kockázatot – vagy nem tudott felvállalni. Michel ismét a kapufát tesztelte. Fogyott az idő, és az eredmény csak nem akart változni. De legalább a Haladás gyakorolhatta a játékot felállt védelem ellen. És ahogyan ilyenkor lenni szokott, a sok kihagyott helyzetért járt a büntetés: a hajrában szépített a vendég. Az utolsó másodpercben Hajmási lökete még „megsimogatta” a felső lécet… Az eredmény csalóka, a Haladás biztosan nyert.

A várhatóan csütörtökön kezdődő, az egyik fél három megnyert meccséig tartó bajnoki döntőben a Berettyóúj­falu lesz a Haladás ellenfele.

– Veretlenül nyertük meg a középszakaszt, bejutottunk a bajnoki döntőbe, elértük a célunkat, elégedett vagyok – értékelt a Kútház Haladás VSE mestere, Sziffer András. – A Veszprém elleni győzelem volt az a pillanat, amikor igazán belelendültünk. Az Aramis ellen a győzelem volt a lényeg, a játék képe, a helyzetek száma alapján nagyobb arányú diadalt is arathattunk volna – de nem vagyok telhetetlen. A klub fennállásának legjobb szezonját futjuk, következhet a döntő. És természetesen nem feltartott kezekkel megyünk neki a Berettyónak!