A múltról és szombathelyi terveiről Igaly János vezetőedzővel

Igaly János általános iskolásként találkozott először a vívással, a Csepel színeiben kezdett el kardozni 1966-ban. Később az Újpesti Dózsát, majd 1969-től a Vasast erősítette.

– A Vasasban talán 14 évet húztam le versenyzőként. Egyéniben összesen háromszor nyertem korosztályos magyar bajnokságot, csapatban viszont szinte minden évben. Nagyon sokszor – idézte fel a kezdeteket a Szombathelyi Vívóakadémia vezetőedzője.

Az érettségi tájékán eldőlt, hogy nem lesz világszintű kardozó, de a tanítás egyre inkább érdekelte.

– Elkezdtem besegíteni az akkori edzőmnek, majd jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára is. Édesapám mérnökember volt, ő mindenáron azt szerette volna, hogy én is az legyek. Ugyan elmentem felvételizni a Műegyetemre, de nem vettek fel.

A TF-re viszont bekerült, és ott diplomázott 1978-ban okleveles vívó szakedzőként. Először Pécsett dolgozott három évig, majd a fehérvári Ikarus SE-ben kapott munkát, ahol az életében a kardvívást felváltotta a tőr. Azóta főként tőrvívást tanít. 1989-ben visszatért Pestre, előbb a Csepelnél, majd sokáig a BVSC-ben, végül pedig az MTK-ban edzősködött. Több tanítványa vett részt világversenyeken, és az utánpótlás női és férfi tőrválogatottat is irányította. 2011-ig dolgozott az MTK-nál, amikor a klub anyagi nehézségei miatt váltania kellett.

– Elkezdtem keresgélni, és kaptam egy ajánlatot Halléból, amelyet elfogadtam.

2016 végén viszont a bevándorlás és a német vívás nehéz anyagi helyzete miatt a mester úgy döntött, hogy öt év után hazatér. Hogy miért pont Szombathelyre?

– Gasztonyi János (a Szombathelyi Vívóakadémia egyik alapítója) húsz éve rágta a fülemet, hogy jöjjek Szombathelyre, de sose jöttem. 2015 körül ismét megkerestek, hogy nem akarok-e hazajönni. Akkor még azt mondtam, hogy nem, de 2016-ban kicsit aktuálisabb lett a dolog. Csábítottak, hogy újra kellene építeni Szombathelyen a tőrvívást.

Addigra biztossá vált, hogy Németországot elhagyja, így kis gondolkodás után elfogadta az ajánlatot. 2017 januárjában látott neki a munkának a szombathelyi egyesületnél. Elkezdte a tőrvívás újjáépítését, besegített a párbajtőrbe is, 2018 ősze óta pedig már ő a vezetőedző is. Az aktuális helyzetről így vélekedik:

– Elsőre az látszott logikusnak, hogy a fiúk, akik addig is párbajtőröztek, továbbra is párbajtőrözzenek, és elsősorban lányokkal kezdjük el a tőrvívást. Egyrészt, mert a lányok szorgalmasabbak, másrészt talán náluk kicsit könnyebb eredményt elérni. Aztán később, ha már rendeződnek a viszonyok, kész lesz a saját vívótermünk, akkor be lehet indítani a férfi tőrt és a női párbajtőrt is erőteljesebben. Ez az alapkoncepció.

Úgy tűnik, ez a terv működik, hiszen a tőrvívás beindult, méghozzá sok gyerekkel. A mester elmondta viszont azt is, hogy párbajtőrben az elmúlt időszakban a tanulmányaik miatt többen lemorzsolódtak, így főleg fiatalabbak maradtak. Azonban hangsúlyozta, hogy mindkét fegyvernem utánpótlásában vannak tehetséges gyerekek, akik szép jövő előtt állhatnak. Az egyik hosszú távú célnak a – szülők által manapság kevésbé támogatott – versenysport-orientáltság növelését jelölte ki. A tudatosabb, lassabb építkezésre törekszenek, melynek segítségével később eredményesebbé tudnak válni, ez pedig hozza majd magával a nagyobb szponzori és anyagi támogatást is. A továbblépéshez a mester a készülő vívótermet is hatalmas lehetőségnek tartja.

– Ha elkészül a terem, az óriási segítség lesz, mert pillanatnyilag hiába szeretnénk többet edzeni, egyszerűen nincs rá mód. Ha viszont saját termünk van, akkor gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségek.

Ehhez a jól megszervezett munkát tartja elengedhetetlennek, illetve a gyerekek motivációjának növelését is kiemelt feladataként kezeli. Ilyen tervekkel vág neki a következő szezonnak Igaly János, a szombathelyi vívók vezetőedzője.