Családi körben Ferencz Csabával

Ferencz Csaba, az Egis Körmend kosárcsapatának kapitánya november elején, Kecskeméten játszotta 600. bajnoki mérkőzését. Fepu a piros-feketék rangidőse és vezére, a magyar válogatott korábbi meghatározó játékosa. Októberben lett Vas megye Prima-díjasa. Egyik legnagyobb példaképe a Körmend saját nevelésű fiataljainak. Pályafutása során sok kérője akadt, több magyar élvonalbeli csapat is megkereste, de a körmendi klubhoz mindig hű maradt. Itt él a családja, számára ez igen fontos kötelék. Sőt, egyre fontosabb.

– A feleségemmel, Enikővel már tizenhárom éve ismerjük egymást, de csak három éve alkotunk egy párt. 2018 tavaszán házasodtunk össze, nem sokkal később megszületett kislányunk, Zselyke. Azóta teljesen megváltozott az életünk, ő van a mindennapjaink középpontjában. Amennyire az élsport lehetővé teszi, igyekszem minél több időt a kis családommal tölteni. Ez nem könnyű még ilyenkor az év végén sem, amikor mindenki ünnepi lázban ég, hiszen nagyon sok meccsünk van és rengeteget utazunk. Enikőre több feladat hárul, de mindent megold, amiért hálás vagyok. Ha itthon vagyok, kiveszem a részem a munkából, segítek mindenben. Az erkélyt például én tettem rendbe, mielőtt ünnepi díszbe öltözött – mondta Csabi, aki Körmenden, egy hangulatos földszinti lakásban él feleségével és kislányával. A pompás karácsonyi díszítés már hetekkel ezelőtt felkerült mindenhová: nem csak a lakást dekorálták ki, hanem az említett erkélyt is. A díszítést Enikő csinálta, egyértelműen ő a kreatívabb a családban.

– Korábban jobban ki tudtuk élvezni a karácsonyi ünnepeket, hiszen decemberben volt két hét szünet a bajnokságban. Ez az utóbbi években nem így van, és éppen az idő szűke miatt mindenki a saját családjára koncentrál ilyenkor. Csapatszinten nem igazán emlékezünk meg róla. A légiósok vannak nehezebb helyzetben, főleg, akik egyedülállók, ők nehezebben vészelik át ezt az időszakot. Volt már példa arra, hogy némelyik „rookie-ba”, légiós újoncba egy kis lelket kellett önteni ilyenkor, mert hiányzott neki a család. Ami nagyon is érthető, hiszen mindannyian nehezen boldogulunk biztos háttér nélkül. Régebben, ha haza tudtak utazni az ünnepekre a külföldi játékosok, teljesen megújulva tértek vissza, ami általában nagy lendületet adott a csapatnak.

Ferenczék lakásában egyből feltűnik, hogy gyerek van a háznál: a nappaliban kisasztal és miniszékek. A húsz hónapos Zselyke éppen kávét főz, amelyet púderrózsaszín csészében szolgál fel a vendégeknek, úgy játszásiból. A kislánynak külön játékbirodalma van, sőt saját autója is. Büszkén mutatja a hófehér járgányt, amely ott parkol a nappali és a konyha határán. Két kutya is él a családdal: Masni, a csivava és Zara, a kis yorkie. Zselyke önfeledten játszik velük, miközben mi arról beszélünk, milyen lesz az idei karácsony.

– Amikor összekötöttük az életünket, tudtam, hogy mire számíthatok. Csabi nagyon elfoglalt, más az időbeosztása, mint az embereknek általában. A vasárnapokat a legtöbb esetben együtt töltjük, mindig szervezünk valamilyen programot. A karácsony most már természetesen a kislányunkról szól, egymást csak apróságokkal ajándékozzuk meg. Advent idején többször készítünk mézeskalácsot, azt Csabi nagyon szereti. Az ünnepi asztalra halászlé kerül és hortobágyi húsos palacsinta, ez már hagyomány nálunk. Anyukámmal együtt készítjük az ételeket, és este családi körben ünneplünk. A fát közösen díszítjük. Kevés az együtt töltött idő, de azt próbáljuk beosztani a teljes családdal. Ha úgy lesz, mint tavaly, akkor december 26-án Csabi már edz, sőt meccse is lesz karácsony és szilveszter között – avat be az ünnepi előkészületekbe a ház asszonya, Enikő.

– A szilveszterrel ugyanaz a helyzet, mint a karácsonnyal – folytatja a családfő –, otthon leszünk, de azért egy koccintásra összejövünk a családdal és a barátokkal. Jövőre már szeretnénk új házunkban ünnepelni, most építkezünk, a tervek szerint nyáron talán beköltözhetünk. Még egy gyermeket tervezünk, hogy mikor, az a jövő zenéje. Két évet még szeretnék eltölteni a magyar élvonalban játékosként, remélem, hogy a testem engedi. Most úgy érzem, hogy engedi. Amúgy van egyfajta apaszerepem a csapatnál is, jól esik, hogy a fiatalok adnak a véleményemre és be is tartják, amit mondok nekik. Takács Kristóffal, az egyik „kisfiammal” például azt gyakoroltuk, hogy hogyan lehet nagyon rövid idő alatt eldobni egy triplát. Ennek már többször hasznát vette mérkőzéseken. A csapat nagyon komoly és mozgalmas szezont fut és ahhoz, hogy bírjam, szükségem van a támogató családi háttérre. Sokat jelent az is, hogy a szurkolók nem feledkeznek meg rólam és a nehezebb periódusokban is segítenek. Ennyi évvel a hátam mögött még most is előfordul, hogy egy-egy vereség után összeomlok. A Falco múlt szezonbeli bajnoki győzelme – amelyet megint itt Körmenden ünnepelhetett –mélyen belém égett. Talán egy hét is eltelt, mire egyáltalán lehetett szólni hozzám. De most új szezon van, új reményekkel, és én bízom a legjobbakban és megyek előre a Körmenddel, a Körmendért.