Veréb Istvánnal a munkáról, eredményességről, elismertségről, az utánpótlásról

Szombathely Veréb István több mint két évtizede edzősködik a Haladás VSE birkózószakosztályánál, számos nemzetközi siker kovácsa. A mögötte hagyott évekről, eredményekről, az új generációról, de természetesen a kényszerszünet utáni újrakezdésről is szót váltottunk.

– Március 17-én zárták be a termünket, utána otthonra szóló egyéni edzéstervet kaptak a versenyzőink. Nagy részét meg is csinálták. De azért amikor jó egy hete először találkoztunk, megszenvedtek a fiatalok, izomlázuk is lett – adott helyzetjelentést Veréb István. – Betartjuk a szabályokat, szülői nyilatkozattal jöhetnek edzésre a gyerekek, van kézfertőtlenítés, cipőtörlés. Egyelőre erő- és erőállóképesség-fejlesztést ajánl a szövetség, később hármas csoportokban lehet szőnyeggyakorlatokat is csinálni, de mindig ugyanazok alkothatják csak a triókat. Mindenki partner, fegyelmezettek a gyerekek. Nekik és a társaknak is érdekük, hogy jól menjen a munka.

Csakis saját nevelés

Veréb István nagyon büszke arra, hogy a sok nagyszerű eredményt mind-mind saját nevelésű versenyzőkkel érte el. A tanítványai eddig 31 érmet hoztak világversenyekről. Ebből egy olimpiai medál, Hatos Gábor a 2012-es londoni játékokon lett 74 kilóban bronzérmes. 2004-től minden olimpián volt Veréb-tanítvány. (Remélhetőleg így lesz ez a tokiói játékokon is.) Számos ötödik, hetedik, azaz további világversenyes pontszerző helyezés is van a tarsolyban. Amelyek szintén nagyon értékesek, mert brutálisan erős a nemzetközi mezőny, főleg, mióta a szovjet utódállamok birkózói más országok válogatottjaiban tűnnek fel. És ne feledkezzünk meg az összesen 301 felnőtt és korosztályos országos bajnoki címről sem.

– Jelenleg a klubnak két olimpiai kvalifikációra készülő birkózója van, Ligeti Dániel (120 kg) és a fiam, ifj. Veréb István (86 kg). Ob-éremre esélyes még Wittmann Kristóf (97) és Ligeti Richárd (86), utóbbi már edzősködik is. A juniorválogatott keret tagja Nemes Bálint, most váltott súlycsoportot (74), és Hujber Dániel (57). Az ifjúsági keretben van a világjátékokon tavaly harmadik Gellén Milán (92), de oda várom Hajba Szabolcsot (76) is. A serdülőknél nincsenek túl vérmes reményeink, de ob-dobogóra van esélye Budai Bálintnak (60), Fábián Bálintnak (85) és a lányoknál Puskás Lilinek is. A diák I.-eseknél két 58 kilós, Huszár Olivér és Fekete-Riha Károly a meghatározó versenyzőnk. A koronavírus-járvány miatt eddig csak az első rangsorversenyeket sikerült megrendezni, ott jól szerepeltek. Ha így folytatják, lehet esélyük a válogatott keretbe is bekerülni. Talán területi selejtezők nélkül az országos bajnokságokat az év vége felé már meg lehet rendezni, és akkor – nemzetközi versenyek nélkül ugyan, de – ez az év is lehet olyan sikeres, mint az előzőek. Az olimpiára pályázó versenyzőinknek nagyon nehéz a dolguk. Jövő márciusra halasztották a budapesti európai kvalifikációs versenyt, ahol súlycsoportonként csak két kvóta talál gazdára. Aztán a szófiai világkvalifikáción még három-három. Daniék rutinos, jó versenyzők, de csúcsformában – és fejben is topon – kell lenniük ahhoz, hogy sikerüljön nekik. És mivel itthon nincs megfelelő edzőpartnerük, csak külföldiekkel, edzőtáborokban lehet esélyük maradéktalanul felkészülni.

Az új generáció

Majdnem negyven birkózója van most a szakosztálynak. Éppen egy tucattal, a legkisebbekkel, a diák II. és gyermek korosztállyal Ligeti Richárd foglalkozik. A többiekkel a vezetőedző.

– Közösen, egymást segítve dolgozunk. Évente 52-53 versenyünk van, olykor egyszerre két helyszínen. De emellett itt van a rengeteg papírmunka, az iskolai engedélyek intézése, a korhatáros külön engedélyek, pályázatok, buszvezetés a versenyekre, toborzás… Nem könnyű, de már megvan a rutinom. Próbálok segíteni Ricsinek, hogy könnyebb legyen neki, ha majd átveszi tőlem a stafétabotot. Nem szeretném, ha leépülne ez a szakosztály.

– Ez a generáció már valóban más, mint amilyenek mondjuk Hatos Gabiék voltak – utalt a mai birkózópalántákra Veréb István. – Nem könnyen, de azért most is meg lehet nyerni a fiatalokat. Óriási probléma, hogy a taós sportágak sok gyereket elvisznek. De akik bejönnek a terembe, azoknak a 90 százalékát meg tudom tartani. És aki rendesen jár edzésre, abból ki is hozom a maximumot. A szülőkkel, családokkal jó kapcsolatot tartok, ez nagyon fontos ahhoz, hogy mindenki beálljon a sorba.

Nem varázsütésre

– Varázsütésre senkiből sem lesz országos bajnok vagy válogatott, főként, hogy az utánpótlásban nemegyszer 20-25 fős mezőnyök vannak súlycsoportonként az országos bajnokságokon, ahová területi selejtezőkről lehet bejutni. Ráadásul az akceleráltabb gyerekek eleinte óriási előnyben vannak. De akinek van kitartása, többet tesz érte, az előbb-utóbb fel tudja venni erőben, erő-állóképességben, technikai képzettségben a versenyt. Az a tapasztalatom, hogy azok jutnak a legtovább, akiknek a szüleik is sportoltak, vagy tudják, hogy mit követel a mai élsport, és támogatják ebben a gyereküket.

A hosszú évek óta tartó eredményesség az elismerést is meghozta Veréb Istvánnak.

– Innen, vidékről nagyon meg kell(ett) küzdeni mindenért. De a szövetségben értékelik, hogy minden egyes birkózóm saját nevelésű. Komoly elismerése a munkámnak, hogy már 16. éve vagyok tagja az országos elnökségnek; a legutóbbi, őszi tisztújításon is megerősítettek. A sportágfejlesztési támogatásból is szépen részesedtünk. Szerencsére az átigazolási díjaknál a nevelőklubban eltöltött időt is figyelembe veszik. Mert akiket nehéz munkával felneveltem, sokszor nehéz megtartani. A nem túl hosszú pályafutásuk alatt a sportolók minél többet akarnak keresni, és vannak olyan egyesületek, amelyek ezt kihasználva a könnyebb utat választják, nem nevelnek, hanem igazolnak.

Nem adja fel

– Az utolsó öt év nagyon küzdelmes volt, de nem adom fel – folytatta Veréb István. – Rengeteg élmény van már mögöttem, és azt csinálhattam, csinálhatom, amit szeretek. Büszke vagyok arra is, hogy a munkámba nem tudnak belekötni. (Egyetlen dolgot csinálnék másként, ha újrakezdhetném: a saját pénzemet nem áldoznám a birkózásra. Ezt bizony túltoltam.) Nem ülök a babérokon, folyamatosan képzem magam, figyelem az edzésmódszereket a világban, fontos, hogy lépést tartsunk a modern birkózással. Régebben – még a régi, szétmállott termünkbe – is sokan jöttek hozzánk edzőtáborba lengyelek, németek, koreaiak, dél-afrikaiak, olaszok. Elcsodálkoztak a körülményeken, de az edzés után megtapsoltak. Most már olyan nagyszerű termünk van, hogy ennél jobbat kívánni sem lehetne. És a felszereltség is kiváló, igyekszünk minden pályázati lehetőséget kihasználni, van futógépünk, súlyzókészletünk, medicinlabdánk, homokzsákunk, spin­ningkerékpárunk. Jönnének edzőtáborba hozzánk most is – nagyon jó a közös munka, ha két-három csapat együtt tud dolgozni. Remélem, hamarosan erre is lesz lehetőség.

Vezetőedző és szakosztályvezető is

Veréb István 19 éven keresztül birkózott, szerepelt a korosztályos válogatottakban, és három éven át az olimpiai keret tagja is volt. 1991-től társadalmi munkában kezdte az edzősködést, 1996-tól lett főállású vezetőedző és szakosztályvezető a Haladás VSE-ben. Kilenc évig (2006–2016) irányította a magyar szabadfogású válogatottat is. A Magyar Birkózó Szövetség háromszor választotta az év szabadfogású utánpótlásedzőjének (1999, 2003, 2008), háromszor pedig a felnőtteknél lett a legjobb (2006, 2010, 2011). A Magyar Sportért Emlékérem ezüst fokozatának tulajdonosa (2009), de edzői munkája elismeréseként megkapta a Nemzetközi Birkózószövetség bronz (2013) és ezüst (2014) fokozatát is. 2005 óta folyamatosan tagja a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének.