Veteránként kezdett versenyezni Vass László fekvenyomó

– Az edzőtermek világa mindig is vonzott, 13 éves korom óta rendszeresen edzem – árulta el az 56 esztendős Vass László. – Soha nem érdekelt a testépítés, az erősember-sport, valahogyan én lecövekeltem a fekvenyomásnál. Csak a saját örömömre edzettem, élveztem, hogy napról napra fejlődöm, hogy egyre több erő van bennem. Elég későn, csak 2011-ben, 47 évesen, már veteránkorúként vettem részt az első hivatalos versenyemen – a korosztályomban rögtön bronzérmes lettem a magyar bajnokságon. Innen pedig nem volt megállás. Sőt, miután sorra nyertem a hazai erőpróbákat, kiléptem a nemzetközi porondra. Az elmúlt években versenyeztem az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Finnországban, Portugáliában, Lettországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában és Lengyelországban. Van néhány eredményem, amelyre nagyon büszke vagyok. A magyar bajnoki címek mellett van két Európa-bajnoki és négy világbajnoki címem – hogy csak az aranyérmeket említsem. Az egyéni rekordom 205 kg. Most is edzésben vagyok, próbálom szinten tartani magam, ugyanis szeptemberben Kiskunfélegyházán lesz a magyar bajnokság, októberben pedig Miskolcon a világbajnokság. Ezúttal végre nem kell olyan sokat utazni, barátibbak a költségek – mindkét versenyen részt akarok venni. Bízom benne, hogy hamarosan normalizálódik az egészségügyi helyzet, és végre tisztességesen neki tudok feküdni a súlyoknak. Ahhoz, hogy szeptemberre-októberre csúcsformában legyek, legalább 14 hetes felkészülésre van szükségem. Költséges, időigényes sportág a miénk. Az utazás, a nevezés nem olcsó, és hát versenyidőszakban heti négy-öt alkalommal kell edzeni. De nem panaszkodom, vállalkozóként magam osztom be az időmet, ráadásul a családom, elsősorban a feleségem mögöttem áll. És élvezem Körmend támogatását is – igyekszem a világ minden táján méltóképpen képviselni a városomat

– Edzőként is szeretek dolgozni – folytatta Vas László. – A 90-es években nagy kultusza volt Körmenden az súlyemelésnek. Több tanítványom is országos érmekig, válogatottságig vitte – korosztályos és felnőttszinten is. Közülük talán Móricz Pétert, Dejcsics Zoltánt, Németh Leventét, Farkas Krisztiánt, Köbli Csabát és Sánta Istvánt emelném ki. Most ismét van egy csoportom: négy fiatal – Móricz Benjamin, Király Patrik, Laki Benjamin és Sebastián Marko Jezildzic – útját egyengetem. Ezúttal kizárólag a fekvenyomásra koncentrálunk. Rohamosan fejlődnek a fiúk, már jönnek az eredmények – de még csak az út elején járunk. Egyébként is örökmozgó figura vagyok. Többek között egyik alapító tagja voltam 1997-ben a Red Devils szurkolói csoportnak, és szép emlék a 14 éven keresztül megrendezett Rába-parti strandfocifesztivál. De például snapszer kártyával a kezemben sem számítok elveszett gyereknek. Valamiért zajlik körülöttem az élet – ami nincs is az ellenemre.