Tihanyi Tibor életében főszerepet játszik a sport, a nevelés, az oktatás

Tihanyi Tibor több évtizedes sportvezetői, edzői és oktató-­nevelői munkája eredménye­képpen tett szert megyei, országos, nemzetközi elismertségre. Közel húsz évig elnöke volt a Megyei Asztalitenisz Szövetségnek, tagja a Megyei Tenisz Szövetség elnökségének, az Asbóth József Tenisz Alapítvány kuratóriumának, illetve a Szombathelyi Szabadidősport Szövetség asztalitenisz szakágának vezetőjeként is tevékenykedett.

– 1958-ban kezdtem el komolyabban sportolni id. Kulcsár Ferenc edzősége alatt a Szombathelyi Pamut ifjúsági labdarúgó-csapatánál – elevenítette fel a kezdeteket Tihanyi Tibor. – De a futball mellett más is érdekelt. Így 12 évesen a Pék Miklós által edzett II. osztályú SZSE asztaliteniszezői közé kerültem – együtt játszhattam a ma is híres dr. Bátorfi Istvánnal, Hatos Zsolttal, Domonkos Ferenccel. Voltam ifjúsági megyeválogatott, szerepelhettem a Szombathelyen rendezett ifi Eb-n is. Sikeres évek után igazoltam a Haladás VSE pingpongosaihoz, az NB II-ben versenyeztünk. Az edzéseinket rossz körülmények között, de nagy lelkesedéssel végeztük. Már fiatalon is komolyan vettem ezt a sportágat: asztalitenisz-­játékvezetői vizsgám 1965-re datálódik. Megyei asztalitenisz elnökségem alatt az egyik legtöbb társadalmi munkát az NB III. nyugati csoportjának tíz éven át tartó szervezése jelentette. Legjelentősebb eredményemnek talán a kistelepülések asztaliteniszsportjának fejlesztését, összefogását tartom. Nagy siker volt a kistelepülések bajnoksága, aminek eredményeképpen ma is nagy létszámmal működnek a megyei I-es és megyei II-es bajnokságok. Mindig sikeresen szerepeltünk az Alpok–Adria Kupa nemzetközi versenyein. A külföldi sportkapcsolatok intézése is a feladataim közé tartozott. Ennek a munkának az elismeréseként 60 éves koromban megkaptam az Alpok–Adria Munkaközösség kitüntetését. Több mint tíz évig vezettem a Szombathelyi Szabadidősport Szövetség asztalitenisz szakágát. Az asztalitenisz mellett a munkahelyi egyesületemben, a Szombathelyi Vasas röplabdacsapatában is játszottam, a megyei bajnokságban vitézkedtünk. Ebben az időben jártam a főiskolára, így levezetésképpen még két évig vállaltam a hétvégi NB III-as asztalitenisz-bajnokikat a Szombathelyi Építőknél. Nősülésem utáni Kőszegre költöztem – ez már több mint 40 éve történt –, ahol folytattam a röplabdázást a megyei, majd az NB II-es helyi csapatnál. Talán a Vasi Vasember sem éri meg a 20 éves jubileumot, ha nem veszem kézbe az irányítást a nehéz időszakban.

– A teniszcsapat 1976-os újjászervezése óta teniszezem Kőszegen, sőt, évtizedeken át dolgoztam a Kőszegi SE elnökségi tagjaként is – árulta el Tihanyi Tibor. – Mint játékos és edző több osztályváltást megéltem, egészen az első osztályig jutottunk. Pontosan 25 évvel ezelőtt – kihasználva az akkori politikai enyhülést – a személyes kérésemre a kőszegi gyerekcsapatot besorolták a Burgenlandi Tenisz Szövetség bajnokságába. Később pedig a felnőtt és a veterán gárdát is. Ma ez nem tűnik különlegesnek – de akkor szenzáció volt. Később, 1996-ban újjá­élesztettük a kőszegi teniszt – mind felnőtt, mind utánpótlás vonalon. Nagyon sok megyei bajnokságot nyertünk. A Testnevelési Főiskolán teniszedzői végzettséget szereztem. Dolgoztam a Szombathelyi Építők, a Haladás VSE, a Kőszegi SE utánpótlásában, jelenleg a Savaria TC kőszegi csoportját trenírozom. De az Építők teljes teniszcsapatát, az egész szakosztályát a „mindenes” Bernyák Tibi bácsi halálát követően nekem kellett teljesen újraépíteni. Négy városban szerveztem éveken át nyári tenisztábort: Kőszegen közel harminc éven át a mai napig, de Répcelakon, Bükön és Vépen is igyekeztem megszerettetni a teniszt a fiatalokkal. Az iskolai teniszoktatást én kezdtem el szinte először az országban: Szombathelyen, az akkori Kámoni általános iskola tanulóival az egykori Szófia utcai Latex-pályán tréningeztünk. Később elvégeztem az ITF nemzetközi minitenisz edzői tanfolyamot. Kőszegen az Árpád-házi és a Bersek iskolában, de Sárváron is oktattam teniszt. Volt szerepem a 2000-es évek elején a körmendi teniszélet újraindításában is.

– Az életemben az oktatás és a nevelés mellett fontos szerepet kapott a sport – jelezte Tihanyi Tibor.

– Elsősorban az asztalitenisz és a tenisz. Végtelenül élveztem a Berzsenyi Dániel Főiskolán tanárként töltött éveket, főként a testnevelés szakosok oktatása-nevelése hagyott bennem mély nyomokat. A kollégák között a legnagyobb példaképem és barátom dr. Kristóf László volt – akivel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. És Török Péterről tudnék hasonlóan jókat mondani. Több mint öt éven át tanítottam a POTE Egészségügyi Főiskola diplomás ápoló szakos hallgatóit is. A Vas Megyei Sportigazgatóságon a TF kihelyezett edzői tanfolyamát vezettem, ahonnan rengeteg kiváló edző került ki. Említhetném Váradi Attila, Kálmán László, Márkus Erzsébet, Gécsek Tibor, Zsebe Ferenc nevét. Az országos tenisz sportoktatói gyakorlati tábort vezettem évtizedeken keresztül Kőszegen: az ország tenisz sportoktatói, edzői minőségi felkészítésben részesültek, majd vizsgáztak gyakorlati tevékenységből. Tíz éven át szerveztem a sport- és gyógymasszőrképzést, illetve a sportági szakszövetségek rendszeres edzői és szakmai továbbképzését. Talán a fentieknek köszönhetően 2007-ben kaptam meg a BDF Címzetes Főiskolai Docens elismerő kinevezést. Tizenkét éven át szerkesztettem a Megyei Sport Évkönyvet – hiteles, átfogó, az országban szinte egyedüli periodika volt. Sajnos ma már nincs igény ilyen jellegű kiadványra. Az elmúlt 30 évben mint sportszakmai szakértő és vizsgabizottsági elnök is dolgoztam. A TF Továbbképző Intézete 2008-ban kitüntetéssel ismerte el a több évtizedes munkámat. A legújabb megbízás alapján további öt évre, 2023-ig kaptam megbízást hat sportszakma vizsgaelnöki feladatainak ellátására. A mai napig dolgozom mint teniszszakedző, munkásságomat elsősorban az unokáim kiváló eredményein lehet lemérni.

– Bánt, hogy kevesen gondolják végig, mit is jelent pontosan a sport, a sportvezetés, a sport által történő nevelés, személyiségformálás. Sajnos laikusokkal találkozhatunk sok sportágban. Tanmenet és edzésterv nélkül nem lehet tervszerű és szakszerű munkát végezni, a képzettség, a végzettség és az egyéni továbbképzés hiányáról nem is beszélve. Most, hogy 70 éves elmúltam, büszkén tekinthetek vissza pályafutásomra. Hálás vagyok a sokat segítő barátaimnak, de leginkább a családomnak, akik ennyi időn át elviselték, hogy helyettük az életemet meghatározó sportra és az oktatás-nevelésre ennyi időt szenteltem – zárta szavait Tihanyi Tibor.