Vaida Florin immáron 21 esztendeje tanítja a fiatalokat a SZAK-ban

A Szombathelyi AK-Sportiskola edzője, Vaida Florin több mint húsz esztendeje tanítványát, Vajda Attilát követve érkezett Erdélyből, Marosvásárhelyről Szombathelyre. Azóta rengeteg asztaliteniszező megfordult a keze alatt, sok-sok fiatalt tanított meg pingpongozni. Egyáltalán nem bánta meg, hogy Nyugat-Magyarországra tette át székhelyét az egyik Nagyszeben melletti kis faluban született sportember.

– Tizenhat éves koromban kezdtem el asztaliteniszezni Marosvásárhelyen, később Brassóban is szerepeltem – mondta Vaida Florin. – Végül 28 évesen hagytam abba a játékot – általában a román ranglista ötödik–tizedik helye között tanyáztam, de második is voltam. Szerettem asztaliteniszezni, ráadásul a kommunista rendszerben a sport volt az egyetlen szórakozási lehetőség. Más idők voltak azok. Miután abbahagytam, edzősködni kezdtem, tíz évig voltam a marosvásárhelyi együttes trénere, ahol játékosom volt Vajda Attila is. Nagyon tehetséges volt, és amikor 1999 szeptemberében Szombathelyre, a SZAK-Sport­iskolába igazolt, megkérdezte: nem tartok-e vele. Akkoriban a román ifjúsági válogatottat is irányítottam – összesen öt évig voltam a gárda edzője –, és mivel nem volt felhőtlen a viszonyom a román szövetséggel, nem sokat gondolkodtam. Elutaztam Szombathelyre, a SZAK elnökének, Szarka Tibornak Vajda Attila édesapja mutatott be. Tetszett, amit láttam, itt ragadtam – év végén költöztem a vasi megyeszékhelyre. Lányom, Cornelia is váltott, ő pedig Horvátországba igazolt, később horvát válogatott lett. Kimondottan jó asztaliteniszező volt, három olimpián is részt vett, a 2000-es athéni olimpián párosban a nyolcaddöntőben például a Bátorfi Csilla–Tóth Krisztina párost búcsúztatták partnerével. S milyen az élet, végül ő is itt kötött ki, Sében él – már régen abbahagyta az asztaliteniszt. Visszatérve 2000-re: habár akkor még nem volt saját termünk, élveztem a szombathelyi munkát, abban az időben én voltam az egyetlen edző a klubnál, és jól kijöttem Szarka Tibor elnökkel. Azt sajnáltam, hogy bár sok tehetséges fiatalt sikerült kinevelni, ők hamar elhagyták Szombathelyt, vagy nagyobb hazai klubokba vagy Ausztriába igazoltak. Az edzősködés mellett öt éven keresztül még asztaliteniszeztem is, a szomszédom, dr. Németh Gábor ugyanis megkérdezte, nincs-e kedvem játszani. Gondoltam, miért is ne? Öt évig játszottam a Sabariában és a SZAK-ban, az NB I-ben, az NB II-ben és az NB III-ban is. De visszatérve az edzősködésre, rengeteg tehetséges gyerekkel dolgoztam együtt, például a korábban említett és később Németországba szerződött Vajda Attilán kívül ifj. Szarka Tiborral, Fixl Balázzsal, Szarka Zsolttal, Lendvai Gergellyel, Németh Ádámmal, Varga Petrával, Tóth Fannival – és még sorolhatnám. Most is sok tehetséges fiatal asztaliteniszezik a SZAK-ban, például Molnár Liza, Gergely Márk, Poór Balázs, Szarka Gábor, Horváth Gábor. Liza igazi őstehetség, szeret szépen játszani, színezni a játékot, kockáztatni – nem véletlen, hogy bár csak 11 éves, már szerepelt a női NB I-es csapatunkban. Viszont ahhoz, hogy fejlődése töretlen legyen, két év múlva Extraligában kellene szerepelnie. Öt éve dolgozok vele, nagy jövő előtt áll. Márk nem őstehetség, viszont roppant szorgalmas, imád edzeni, maximálisan tud koncentrálni, fejben nagyon erős. Balázs is nagyon tehetséges és emellett roppant szorgalmas. Az előbb említett játékosokkal többet foglalkozok, Márk és Balázs magántanulók lesznek, így rövidesen több idejük jut az asztaliteniszre. Aki komoly eredményeket akar elérni, annak bizony időt kell áldoznia a sportágra. Serdülőkorban napi négy-öt, felnőttként hét-nyolc órát. Alapelvem, hogy először megszerettessem a hozzánk érkező fiatallal a játékot, a következő lépésben pedig a technikát kell csiszolni. Aztán jöhet a labdabiztonság, a gyorsaság fejlesztése. Ezek után várhatjuk az eredményeket, de fiataloknál még ekkor sem ez a legfontosabb, hanem hogy fejlődjenek. Mi elsősorban támadni tanítjuk meg játékosainkat és csak aztán védekezni, mert asztaliteniszben elsősorban a támadással lehet érvényesülni. Fontos az is, hogy ha valaki mondjuk jobbkezes és azzal fogja az ütőt, akkor a másik kezét is erősítsük. Variálni kell az edzéseken a gyakorlatokat is, mert egy fiatal könnyen ráun, ha két órán keresztül ugyanazt a mozdulatot kell csinálnia. Mindig van mit fejleszteni a gyerekeknél.

Talán kevesen tudják, Florin egy másik sportágban, a racketlonban komoly eredményeket ért el.

– Anno Sákovics Péter eljött hozzám, hogy szeretne órákat venni, tanítsam meg asztaliteniszezni – folytatta Florin. – Ahhoz képest, hogy már nem fiatalként kezdett el játszani, nagyon gyorsan és nagyon jól megtanult pingpongozni. Rávett, hogy menjek el tollasozni és teniszezni, és noha egyik sportágban sem voltam kezdő, azért maradjunk annyiban, az asztalitenisz közelebb áll hozzám. A fallabda viszont teljesen új volt számomra. A lényeg: 2014-ben Wroclawban, az 55 éven felettiek kategóriájában a négytagú magyar csapattal – amelynek természetesen Sákovics is tagja volt – világbajnoki címet szereztünk. Bár a dicsőség a többieké, én csupán asztaliteniszben tettem meg, amit tudtam. Emellett csapatban van egy Európa-bajnoki címünk is – négy évig űztem ezt a sportágat, egyáltalán nem bántam meg, hogy kipróbáltam! Mindenesetre családommal együtt nagyon jól érzem magam Szombathelyen, élvezem a munkám, a fiatalok lelkesek – ebben a gyönyörű, minden igényt kielégítő asztalitenisz-csarnokban öröm dolgozni. Ráadásul a kezdetekkel ellentétben most már több edző is dolgozik az egyesületnél. A húsz év alatt egyszer megpróbáltak elcsábítani másik klubhoz, de a családdal úgy döntöttünk, hogy maradunk. Sajnos a koronavírus-járvány az utóbbi időben a mi munkánkat is megnehezítette. A legtehetségesebb fiataljaink a maximális biztonsági előírásokat betartva már korábban is edzettek, azokon viszont, akik nemrég kezdtek el újra edzeni, látni, hogy kiestek a ritmusból, idő kell, mire visszajönnek a beidegződések. De ezért vagyok itt, ezért dolgozom, hogy a lehető legtöbbet megtanítsam a fiatalok számára ebből a remek sportágból.

– Rengeteget tanultak tőle a fiatalok, nagyon ért ahhoz, hogyan kell egy gyereket megtanítani asztaliteniszezni – ebben a legjobb – mondta Szarka Tibor, a SZAK elnöke. – De nemcsak a fiataloknak, hanem nekünk, edzőknek is sok újat mutatott – és még most is mutat. Elégedettek vagyunk a munkájával, szerintem innen megy majd nyugdíjba is. Mivel sok tehetséges fiatalunk van, ősztől az NB II-es együttes mellett NB III-as csapatot is indítunk – 11–13 éves játékosaink számára kiváló alkalom lesz a fejlődésre.