Egy hajóban Kiss Tamással

Kiss Tamás kenus pályafutása nem szokványos, szinte már felhagyott a komoly edzésmunkával 2008 nyarán, amikor Kolonics György halála után felkérték, hogy térdeljen be Kozmann György mellé az olimpiai egységbe. Az ötkarikás játékokon szerzett bronzérem nagy sikernek számított, pláne úgy, hogy Kiss és Kozmann mindössze három hétig tudott együtt készülni.

– Váratlanul ért a felkérés, hogy Koló helyét vegyem át az egységben, először el sem akartam vállalni. Nem is értettem igazán, miért rám esett a választás, hiszen nem voltam ott az ország hat legjobb kenusa között akkoriban, ráadásul elég fiatal is voltam. Az olimpiai szereplés számomra és Kozmann Gyuri számára is inkább egy emlékfutam volt, így tisztelegtünk Kolonics György előtt, akit sportolóként és emberként is nagyon sokra tartottunk – mondta a körmendi Bárkaházban tartott élménybeszámolóján Kiss Tamás. A folytatásban arról is beszélt, hogy az olimpiai sikert nem igazán tudta feldolgozni, sohasem volt szereplős fajta, nem szerette a reflektorfényt. Többször kellett felépítenie magát, voltak sikertelen évei, de ugyanúgy eredményes időszakai is világbajnoki bronz-

éremmel és Európa-bajnoki arannyal.

– Az idén tettem le a lapátot, mert nem volt már elég motivációm. Még keresem az utam, de a közelmúltban beválasztottak a Kolonics György Alapítvány kuratóriumába és elkezdtem gyerekekkel foglalkozni Csepelen. A körmendi meghívásnak örömmel tettem eleget, elképesztő, hogy milyen vízbiztosak a gyerekek, minden elismerésem az edzőknek. Nem kis dolog kenuzást tanítani egy ilyen terepen, mint a Rába, ahol én is most eveztem először és azért az első csapásoknál még nekem is szoknom kellett a vizet.

Kiss Tamásnak feladták a leckét a kajak-kenu tábor résztvevői, szinte mindenki ki akarta próbálni az evezést indián kenuban vagy térdelős egységben az olimpikonnal.