jó néhány magyar szokással

2020.10.29. 07:00

Kosarasból banki alkalmazott – Charles Edmonson egy átlagos amerikai életet él

Huszonhárom évvel ezelőtt a salgótarjáni Körmend–Honvéd Magyar Kupa-döntőben Charles Edmonson úgy ugrotta át Mészáros Zalánt, hogy azt nemcsak a szurkolók, hanem a játékostársak is szájtátva nézték. Ez a jelenet még most is sokszor beszédtéma, pedig eltelt jó pár esztendő. Edmonson szakállat növesztett, amelynek jó része már deres. Nem csoda, elmúlt 51 éves.

Tóth Judit

A körmendi kosárlabdacsapat egykori kiváló légiósa, Charles Edmonson most az Egyesült Államokban él. Átlagos amerikai – ahogy ő mondja – jó néhány magyar szokással és persze számos körmendi élménnyel. Máig jól emlékszik arra, milyen erővel zúgott a körmendi sportcsarnokban, hogy Eddy, Eddy!

– Saint Louis külvárosában St. Petersben élünk, Missouri Államban. 2006-ban telepedtünk le végleg az Egyesült Államokban, amit nem bántunk meg, mert jó életünk van. A feleségem, Mónika körmendi, mindketten a Citibank alkalmazottjai vagyunk. Végül is azért döntöttünk az amerikai élet mellett, mert ez biztosabb megélhetést jelent a családnak. Van egy tizenhét éves lányunk, Yasmine, aki továbbvitte a kosárlabdát, az elmúlt két esztendőben a környék egyik legjobbja volt a középiskolások között. Büszkék vagyunk rá, nagyon jó gyerek, még azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer Magyarországon fog játszani. Boldog lennék, ha így történne.

Nyolcéves korától tizenöt éves koráig én foglalkoztam vele, és most már annyira jól játszik, hogy élmény nézni. Egyébként én magam is sportos családban nőttem fel, az egyik nővérem, Betty nagyon jó kosaras volt, sokat tanított fiatal koromban. Az egyik bátyám, Mack pedig az amerikai futballt űzte, tőle meg mindig azt hallottam, hogy keményen kell dolgozni a sikerekért, és az eredmény nem jön egyik napról a másikra.

Charles 1995-ben érkezett Körmendre. Abban elsőre biztos volt, hogy jó csapatba került, de a várost eleinte kicsinek találta, kételkedett abban, hogy jól fogja-e érezni magát. Aztán jött a megerősítés mindenhonnan, a klub részéről és a városlakóktól is, így hamar beilleszkedett az akkor 26 éves, georgiai születésű fiatalember.

Emlék egy 1997-es hazai bajnokiról Fotó: VN-archív/Benkő Sándor

– Jól emlékszem a csapatra, Patonay Imre és Fodor Péter voltak az edzők Bandi nővérrel (Péter András gyúró) kiegészülve, a csapattársaim pedig Sziszi (Mogyorósy Szilárd), Isti (Németh István), Geri (Fodor Gergely), Gráci (Gráczer Zsolt), Rudi (Trummer Rudolf), Baba (Zsebe Ferenc), Steve (Érsek István) Laci (Czigler László), Józsi (Szájer József), Muki (Mujanovic Samir), Hene (Hencsey Tamás), Ervin (Csaplár-Nagy Ervin), Pojbi (Pojbics Szabolcs) voltak. Sikeres volt az első évem, megnyertük a bajnokságot.

Charles négy szezont töltött Körmenden, 1995/96-ban, 1996/97-ben, majd jó pár év kihagyás következett és még két idény 2001/2002-ben, valamint 2004/2005-ben. Azt mondja, őrült egy időszak volt, főleg az első két szezon, a szurkolók elképesztőek voltak, harsogott a csarnok, nem lehet elfelejteni azokat az éveket. Az ellenfelek közül a legkeményebb Gulyás Róbert volt, vele a méretei miatt nehezen boldogult a 204 centis, atletikus amerikai. A legmeghatározóbb emléke a kupagyőzelem 1997-ből, mert akkor már igazi körmendinek érezte magát.

Közben a magánéleti szálak is szépen szövődtek, Eddy itteni feleséget választott magának.

Charles Edmonson napjainkban Fotó: Családi archívum

– Mónikával a Várkert Ételbárban ismerkedtünk meg, még az első szezonomban. A körmendi városházán házasodtunk össze 2004-ben. Eleinte voltak kommunikációs gondjaink, emlékszem, szótárral járkáltam, és volt úgy, hogy húsz percbe telt, mire összeraktam egy mondatot. Emiatt sokszor voltam zavarban és szégyelltem is magamat. Most vegyes nyelvet beszélünk otthon, amolyan Hunglisht, ami félig angol, félig magyar. A feleségem állandóan magyar ételeket főz, így ebben őrizzük a hagyományokat. A lányunk is érti a magyar nyelvet, de itt, Amerikában nem igazán beszél, csak akkor, ha hazalátogatunk Magyarországra. A húsvétot, a Mikulást és a karácsonyt is magyar szokások szerint ünnepeljük. Évente járunk haza, az idén azonban ez nem jöhetett össze a koronavírus-járvány miatt. Most várunk, amint lehet, utazunk.

Charles aktív pályafutása tizennégy évig tartott, játszott Cipruson, Finnországban, Hollandiában, Spanyolországban, Németországban, Portugáliában, Luxemburgban és Ausztriában. A magyar szurkolók leginkább a körmendi éveit tartják számon, pedig volt zalaegerszegi és dombóvári kitérője is. Abban egyöntetű a vélemény, hogy a higgadt, ám az ellenfelek által is elismert, extra képességű Charles Edmonson örökre beírta magát a körmendi kosárlabdasport történetébe. Igaz ez egykori csapattársára, Delmonte Madisonra is, akivel egy igen sikeres szezont vittek végig. Sok a közös bennük, például az is, hogy mindketten január 30-án születtek, igaz, négy év különbséggel. Charles 1969-ben, Nickel 1973-ban. A kérdésre, miszerint dolgozna-e egykori légióstársával edzőként Magyarországon, Charles egyértelmű választ adott.

– Hallottam róla, hogy Nickel pár hónapja feldobta nekem a labdát, hogy edzősködhetnénk Magyarországon, esetleg Körmenden, de azt gondolom, jó munkát végeznek a csapat körül. Nekem nincsenek ilyen ambícióim, bár középiskolás lányoknak vezettem edzéseket egy rövid ideig. Ha úgy hozza az élet, hogy visszatérünk Euró­pába, akkor már nyugdíjas leszek, és nem akarok majd dolgozni, inkább élvezni akarom az életet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában