Szili kiütötte ellenfelét – A rutinos kőszegi bokszoló begyűjtötte az IBO övét

Az előző öt profi összecsapását megnyerő 38 éves Szili István (24 győzelem, 2 vereség, 2 döntetlen) a 27 esztendős Kis Mátéval csapott össze az IBO szervezet betöltetlen nagyközépsúlyú interkontinentális címéért. A csongrádi bunyós veretlenül (17 győzelem, 2 döntetlen) várta a mérkőzést.

A tízmenetesre kiírt ütközetet a kőszegi ökölvívó kezdte agresszívabban, rutinos bunyós módjára a nyitó gongtól igyekezett nyomás alá helyezni tíz évvel fiatalabb riválisát. Kis sokat mozogva, kontrákkal, megelőző akciókkal próbált megálljt parancsolni a rendületlenül támadó Szilinek – amiből szoros, harcias csata alakult ki. Az jól látható volt, hogy Szili mind fejben, mind fizikálisan nagyon rendben van – és ütőerőben is ellenfele előtt jár.

Kemény testütésekkel operált, irányította az összecsapást. A hatodik menet végén Szili egy kemény, fejre mért jobbossal látványosan megrendítette Kist, aki el is esett – nagyon jókor jött számára a menet végét jelző gong. A hetedik etap elejét aztán megnyomta a vérszagot megérző kőszegi öklöző, egy jobbos ismét betalált, padlóra küldte ellenfelét. A számolás közben Kis felállt ugyan, de tántorgott, láthatóan szédült állapotban volt, így a vezetőbíró leléptette és kihirdette Szili István – megérdemelt – győzelmét.

– Az történt a mérkőzésen, amire számítottam – értékelt az összecsapás másnapján, már Kőszegen Szili István. – Tudtam, hogy riválisom őszinte, rakkolós, szorgalmas bunyós. Arra számítottam, hogy szoros, kemény mérkőzést vívunk, de győzelemre készültem. Jól kezdtem, az első két menetet uraltam, igaz, a második mentben mélyütésért kaptam egy megintést – szerintem elhamarkodottan, de ez sem tudott kizökkenteni saját ritmusomból. A folytatásban is az történt, amit én akartam, a testütéseim rendre betaláltak, és én jegyeztem a fajsúlyosabb ütéseket is.

A hatodik menet végén megrendítettem Kist, aki földre is került, de a bíró szerint nem az ütéstől, hanem a birkózástól esett el. Így a gong még megmentette ellenfelemet. A hetedik menetben magasabb fokozatra kapcsoltam, éreztem, hogy az ütés még benne van riválisomban. Koncentráltam, vártam a megfelelő pillanatra, ami el is jött – és lezártam a meccset. Értékes győzelmet arattam, egy minőségi, fiatal, sikeréhes ellenfelet vertem meg – ráadásul Magyarországon, a televízió kamerái előtt. A végén elszabadultak bennem az érzelmek. Ugyanis éppen a felkészülésem közepén jártam, amikor életét vesztette pályatársam, Pintye Szabolcs korábbi bokszbajnok, aki először nagy riválisom volt, majd kiváló barátom lett. Mélyen megérintett a halála, már csak az ő emlékének is győzelemmel szeretem volna adózni.

– Most fújok egyet, hazamegyek Svájcba, kipihenem magam, aztán tiszta fejjel átgondolom a jövőmet – folytatta Szili István. – Nem vagyok már mai gyerek, és a jelenlegi kaotikus egészségügyi helyzet nem kedvez nekem – nekem sem, az ökölvívás világának sem. Hosszú kihagyás már nem fér bele a pályafutásomba. Ha a vírushelyez nem javul, és továbbra is elmaradnak a bokszgálák, akkor bizony el kell gondolkodnom azon, hogy befejezem profi sportolói pályafutásom. Nagyon sajnálnám, ha így alakulna, mert mint pénteken a Vasas csarnokában is bizonyítottam, kiváló formában, állapotban vagyok – de az egészség a legfontosabb.

Szili István a magyarországi összecsapást megelőzően még február végén lépett szorítóba: Ausztráliában, Mel­bourne városában nyert WBO (World Boxing Organization) nagyközépsúlyú címmérkőzést az ausztrál Jayde Mitchell ellen – vagyis most két övet is birtokol. A vírushelyzet ellenére is sikeres, eredményes időszak van tehát a rutinos kőszegi bunyós mögött.