Devecseri Szilárd szombaton még nem tudott edzeni, vasárnap játszott

Nem hozott szemet gyönyörködtető játékot és gólokat a vasárnap esti Haladás–Vasas (0-0) mérkőzés. Nagy taktikai csatát és küzdelmet viszont igen. Mindkét csapat tud a vasárnap estinél sokkal jobban is futballozni, ezúttal mindkét gárdán az látszódott, hogy ugyan elsődleges célja a győzelem, de adott esetben a döntetlen sem kudarc. A szombathelyiek csapatvédekezése és a közvetlen védelme szinte 90 percen keresztül hibátlanul működött. A hátsó alakzat tagjait – a kapus Verpeczet és a védőket, Schimmert, Mocsit, Devecserit, Bosnjakot – külön dicséret illeti, hiszen állták a sarat, stabilan védekeztek, és Devecseriék levették a pályáról a Radó András–Feczesin Róbert duót. Pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy Devecseri futballozhat vasárnap este, a védő a szombat délelőtti edzést sérülése miatt csak az oldalvonal mellől nézhette végig, a vasárnap délelőtti átmozgató tréningen viszont már részt vett – este pedig a vasiak egyik legjobbja volt.

– A pécsi kupameccsen rúgást kaptam a bal lábamon a sarokcsontomra, amitől rendesen be is dagadt a bokám – mondta Devecseri Szilárd. – Kiderült, csonthártyagyulladásom van, még a csukámat sem tudtam felhúzni. Megpróbáltam kezelgetni, gyógyítgatni, és mivel egyre jobb lett, a vasárnap délelőtti edzésbe beszálltam. Minimálisan az esti meccsen is fájt ugyan, de ettől még vállaltam a játékot. Tudtam, hogy az adrenalinszintem úgyis az egekben lesz, az pedig eltompítja a fájdalmat. Sajnos a meccsen azért több olyan szituáció is akadt, amelyeket másként kellett volna megoldanom. Elsősorban apró technikai hibákat vétettem, amelyeket – ha normálisan tudtam volna edzeni – nem követek el. A jó védekezés nem csak a védelem dicsérete, csapatként működtünk együtt, egységesek voltunk, támadóink is remekül védekeztek, ha kellett, egymást is kisegítettük. Kontrákból pedig voltak lehetőségeink, nüanszokon múlott a pontos befejezés, a gól. Az látszott, hogy egyik csapat sem akar gólt kapni. Sok melót tettünk a meccsbe, senkin sem láttam, hogy fáradt lenne – remekül bírtuk erővel. Jómagam legtöbbször középen Feczesinnel találkoztam, vele nagy csatákat vívtunk. Nem nyertünk ugyan, de egy jó erőkből álló Vasas ellen nem vallottunk szégyent.