A 36-os bástyák – Körmendi és kecskeméti kosaras ikonokkal beszélgettünk

Két nap különbséggel születtek. A napokban töltik be 36. életévüket, de a következő szezonban még biztosan ott lesznek a pályán. Wittmann Krisztián Kecskeméten, Ferencz Csaba az Egis Körmend kapitányaként tervezi a folytatást. És hogy meddig tart a két kosárlabdázó pályafutása? Ameddig a testük bírja, és örömet okoz a játék. Wittmann Krisztián május 22-én, Ferencz Csaba május 24-én ünnepli 36. születésnapját. Ezzel az élvonal legidősebb játékosai.

– Nem is olyan régen még mi voltunk a fiatalok, akik tanultak a tapasztalt játékosoktól, most meg már mi képviseljük a rutint. Úgy érzem, hogy még van bennem egy-két év, addig fogok játszani, amíg a testem nem jelez. Ha már érzem, hogy túl sok, akkor abbahagyom – mondta Ferencz Csaba, aki 2001-ben, vagyis húsz évvel ezelőtt lépett először pályára a Körmend felnőttcsapatában. Azóta több mint hatszáz bajnoki mérkőzésen szerepelt, emellett százháromszoros magyar válogatott. Mindig hű maradt Körmendhez, pedig voltak kérői az évek során.

– Gyerekkoromban nem volt egyértelmű, hogy kosaras lesz belőlem, több mindent kipróbáltam – árulta el a körmendi csapatkapitány. – A sport része volt az életünknek, édesapám focizott, tekézett. Felsős voltam, amikor véglegesen eldőlt, hogy a kosárlabda lesz az én sportágam, ehhez talán az is hozzájárult, hogy nagyon jó generáció volt a miénk. Nemcsak a pályán, hanem a magánéletben, barátként is jól megértettük egymást az akkori csapattársaimmal. Szinte hihetetlen, hogy eltelt két évtized az első felnőttbajnokim óta. Én gyakorlatilag a pályám elejétől megkaptam a lehetőséget klubszinten is, és a felnőttválogatottba is úgy kerültem be, hogy az U20-as csapatból egyből mehettem a nagyok közé. De azért persze van hiányérzetem, voltak balszerencsés idényeink és rossz szezonjaink, mint például az idei. Ettől nem boldog az ember, de a dolgokon változtatni utólag már nem lehet. Ezért én is előretekintek, mert még érzek magamban erőt a folytatáshoz, és őszintén szólva azért még nyernék valamit a Körmenddel.

Wittmann Krisztián 2003-ban kezdte felnőttpályafutását az Albacomp csapatában, ami érthető, hiszen székesfehérvári születésű. Édesapja a Videoton futballistája volt, édesanyja, Zabó Erika az NB I.-ben kosárlabdázott. Egy-két edzés után eldőlt, hogy Krisztián a focipályák helyett a palánkok közelében érzi jól magát. Érdekes, hogy csakúgy, mint Ferencz Csaba, ő is játszott egy csapatban Fodor Gergellyel, de Krisztián még folytatta a sort: Boros Zoltán, Góbi Henrik, Matus Gábor, Kámán Tamás, hogy csak pár nevet említsünk a 2000-es évek elejének fehérvári csapatából.

Krisztián pályafutása során több helyen megfordult, játszott Pécsett és Szolnokon is, ahol bajnoki címek, kupagyőzelmek birtokosa lett. De a leghosszabb időszak a „hírös városhoz”, Kecskeméthez köti, ezenkívül komoly elköteleződés számára a magyar válogatott, összesen kilencvenkétszer öltötte magára a címeres mezt. Azt mondja, amíg hívják a nemzeti csapatba, addig megy, bár úgy látja, hogy az ő posztján abszolút rendben van a magyar egység.

– A válogatott összetartásain mindig szó esik arról, hogy Fepuval mi vagyunk a rangidősek – jelezte Wittmann Krisztián. – Időtlen idők óta ismerjük egymást, már kadet korcsoportban egymás ellen játszottunk. Szerintem Csabi számára is emlékezetesek az U20-as válogatottban elért sikereink. Szinte mindig egy szobában aludtunk a felnőttcsapat edzőtáboraiban is, jól ismerjük egymást, és azt gondolom, mindkettőnk részéről megvan a tisztelet a másik iránt.

Ferencz Csabának egy kislánya van, a hároméves Zselyke, Krisztián kétgyermekes apa. A négy és fél éves Zorka, valamint a két és fél éves Olivér edzésben tartják a játékost.

– Mindig azt mondom, hogy én 0–24 órában edzésben vagyok, csak néha a csarnokba is bemegyek – nevette el magát Wittmann. – Ha a feleségem dolgozik, akkor én oldom meg az otthoni dolgokat. Egyébként ő – Kácsor Eszter – is kosarazott korábban a Baja színeiben.

Krisztián tavaly megtisztelő ajánlatot kapott a Kecskeméttől. Pályafutása végéig számítanak rá, minden bizonnyal innen fog visszavonulni. Ferencz Csaba meg továbbra is marad a körmendi példakép. De hogy meddig tart a pályafutás, egyik játékos sem tudta pontosan megmondani. Ameddig a játék örömet jelent, amíg megvan a versenyszellem, addig nem is gondolnak arra, hogy abbahagyják. Ez minden bizonnyal nagyon jó hír a magyar kosárbarátoknak.