Együtt örülnek – Ekler Lucát a sikeres Európa-bajnokságról kérdeztük

Még csak 22 éves, de már a magyar paraatlétikai csapat vezéregyénisége. A négy bydgoszczi magyar éremből három az ő nevéhez fűződik. A T38-as kategóriában előbb 100 méteres síkfutásban szerzett ezüstöt 12,80 másodperccel, majd beállítva az 5,51 méteres világcsúcsát, megvédte Európa-bajnoki címét távolugrásban. Végül új számában, 400 méteren is aranyérmes lett – 1:00,27 perces időeredménye pedig új világcsúcs.

Egy fárasztó hét, a vasárnapi hosszú autóbuszos hazautazás után „csak” kedden kezdte el az edzéseket az ugyanebben a három számban az augusztus 24-én kezdődő tokiói paralimpiára készülő Ekler Luca. A hétfő még a média kiszolgálásáról szólt. Az élő közvetítés és a versenyek utáni pillanatokat megörökítő fotók is arról tanúskodtak, hogy boldogan és elégedetten zárhatta a bydgoszci Eb-t Luca.

Vajon ő hogyan értékeli az egyes számokbeli teljesítményét?

– A 400 méter okozta a legnagyobb örömet és a legnagyobb meglepetést is. Azt reméltem, hogy egy jó futással tudok nyerni, de álmomban sem gondoltam, hogy a világcsúcs közelébe tudok kerülni. Amikor célba értem, nem akartam hinni a szememnek – idézte

fel a nagy futást. – Másodiknak talán a távolugrást mondanám. Kiegyensúlyozott sorozat volt, pedig elég melegben, ráadásul délelőtt ugrottunk, ami nem a legelőnyösebb. De elégedett voltam azzal is, technikailag jó ugrásaim voltak, és éreztem, hogy maradt még bennem erő. Remélem, hogy a következő versenyeimen nemcsak beállítani tudom a világcsúcsot, hanem meg is javítom. Mert ennél azért többet tudok most. A 100 méteres eredményemnek is nagyon örültem, mert elég közel futottam az egyéni csúcsomhoz, a második hellyel is elégedett vagyok. Persze itt nem állunk meg, edzünk tovább, remélem, hogy még mindenben tudok fejlődni.

Luca iskolapéldáját adta annak, hogyan kell koncentráltan versenyezni. Minden pillanatban az összpontosítás sugárzott róla.

– Azért izgultam is egy kicsit a 100 előtt, de abban biztos voltam, hogy az előző Eb-mnél ebben a számban is jobban tudok szerepelni. A távolnál nyugodtságot és magabiztosságot éreztem, a 400 előtt viszont koránt sem, bevallom őszintén, nagyon izgultam. Ez volt a harmadik egyéni 400-am, ezen a távon még nincs nagy tapasztalatom. De arra készültem, hogy a legjobbamat fogom nyújtani – és ezt valóra is váltottam.

Luca számára az újabb nemzetközi sikerek elérése mellett ez az Eb arra is kiváló lehetőséget nyújtott, hogy versenyezzen olyanok ellen, akik a paralimpián is nagy riválisok lehetnek.

– Sajnos a 400 méter eddigi világcsúcstartója nem indult, ha jól tudom, sérüléssel küszködik. Viszont az előző Eb második legjobbja, az orosz Goncsareva igen, akit meg is tudtam előzni – mindhárom számban. Ez szerintem jó jelnek tekinthető. Ő idősebb, 30 éves, nem

gondolom, hogy távolugrásban utol tudna érni. Viszont most kiderült számukra, hogy 400-on én mit tudok. Nyilván ehhez igazítják majd a tokiói taktikájukat, amivel esetleg okozhatnak majd meglepetést. Persze mi is készülünk.

Luca kihangsúlyozza, milyen hálás azért, hogy olyan sokan mellette álltak.

– A családom, a barátom is végigkísérte a versenyt, és a nagy családban is mindenki együtt örül velem. De rajtuk kívül is nagyon sokan néztek. Rengeteg energiát adott, hogy ennyien szurkoltak. Még a helyszínen is. Az Eb-n az én 400 méteres versenyem volt az utolsó magyar érdekeltségű szám. Az egész csapat ott volt a pályán, mindenki buzdított. Ez is mutatja, hogy mennyire számíthatunk egymásra.