Frissen Vasból

2021.06.18. 14:28

Ötven év után búcsúzott a körmendi labdarúgástól – László Zoltánnal beszélgettünk

László Zoltán ötven évig volt aktív részese a körmendi labdarúgásnak. Ez a páratlan történet néhány hete véget ért, az egykori játékost és edzőt a körmendi futballpálya zöld gyepén búcsúztatták el.

Tóth Judit

Fotó: Jámbori Tamás

László Zoltán irányításával a közelmúltban még megrendezték a legendás Somogyi Kupát, amely már a 37. volt a sorban. Hamarosan jön a nyári focitábor is, amelyet Zoli bá’ vezet, de ezek már tényleg a búcsúprogramok, hiszen a befejezésről a döntés végleges.

- 1971-ben, 15 évesen igazoltam a Körmend serdülő csapatába. Akkoriban ez volt a legfiatalabb korosztály. A labdarúgás iránti szenvedélyem már gyerekkorom óta megvolt, rendszeresen jártam mérkőzésekre, néztem a nagyokat, és példaképnek is tekintettem őket. Ráadásul a kapu mögött sokáig labdaszedő gyerek voltam, szóval a kapcsolatom meglehetősen réginek mondható a körmendi labdarúgással. Most furcsa együttállás van az életemben, 41 év után befejezem a pedagóguspályát, és edzőként sem tevékenykedek tovább.

László Zoltán matematika-testnevelés szakos diplomája után 1980-ban végzett a Testnevelési Főiskolán edzőként, amelyet soha, egyetlen percig sem bánt meg. Sokféle korosztállyal dolgozott együtt, legidősebb tanítványai 1967-ben születtek, a legfiatalabbak 2017-ben. Nagyjából ezer futballistája volt pályafutása során, precízen vezetett statisztikái alapján könnyen fel tudja idézni bármelyik csapatát, játékosát az elmúlt évtizedekből.

László Zoltán ötven évig volt aktív részese a körmendi labdarúgásnak
Fotó: Jámbori Tamás

- Éppen huszonöt évvel ezelőtt volt egy ificsapatom az NB III-ban, amely remek teljesítménnyel, kiemelkedő gólaránnyal (107-25) harmadik lett a bajnokságban. Ebből a játékosállományból nőtt ki az NB III-as felnőtt csapat, amely azért nagy szó volt akkoriban. Hogy ki a tehetséges? Erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy az ember azt tíz perc után ki tudja szúrni. Nem állítom, hogy egy gyerek sorsa egy-két év alatt eldől a labdarúgásban, de a különleges adottságok elég korán szembe tűnnek. A több, mint négy évtizedet felölelő edzői munkásságom során, soha egyetlen sportolómat sem marasztaltam el játéktudás miatt, mert az talán mindig is többet számított, hogy a gyerek benne maradjon a sportban, a közösségben. Annyi csábító dolog van manapság, ami elviszi az embereket, úgyhogy én azt is sikerként értékelem, hogy a tanítványaim közül sokan a labdarúgásban maradtak, ráadásul szép számmal választották az edzői pályát is.

A szakember szerint a magasabb osztályban való szereplés mindig jót tett a körmendi utánpótlásnak, hiszen lehetett fejlődni, tanulni és jól látszott az is, hogy hova lehet eljutni komolyabb edzésmunkával. Ennek ellenére úgy látja, hogy Körmend számára ideális a megyei első osztályban való szereplés.

- Szépen hangzik az NB III. és az NB II. persze, de a földön kell állni. Manapság az élvonalba feltörekvő fiatalok szerepelnek ezekben az osztályokban, akik fizetésért, főállásban ténykednek a labdarúgásban. Azt gondolom, a megyei első osztály realitás, de ebben a dobogó megszerzése mindig cél kell, hogy legyen. Az álmom az, hogy Körmend 50-60 kilométeres körzetében vonzó legyen az itteni utánpótlásnevelés. Ehhez mindig meg kell teremteni az alapokat.

A futballedző a sportbéli képességek mellett a játék örömét is nagyon fontosnak tartja. Vallja, hogy egy edzőnek jó pedagógusnak kell lennie, neki is sok jó edzője volt, akiktől a pályán és azon kívül is sokat tanulhatott. Pályafutása során a leghosszabb időt Körmenden töltötte, de volt egy kitérője, mégpedig Egyházasrádócra, ahol 4+2 évet töltött a felnőtt együttes vezetőedzőjeként. Itt saját nevelésű játéksokból kellett csapatot építenie, amely szép feladat, nagy kihívás volt.

László Zoltán pedagógusként is elkötelezett volt, egész életében a Somogyi Béla Általános Iskolában dolgozott. 1980. augusztus elsején kezdett az intézményben, és most befejezte a munkát.

- Nehéz lesz lezárni mindent, gyakorlatilag egyszerre. Biztos lesz hiányérzetem, hiszen ha két hétig nem volt meccs, akkor már hiányzott az adrenalin. A családom mindvégig alkalmazkodott hozzám, ezt nem is lehetne másképp csinálni. Ezért csak köszönettel tartozom a családom tagjainak. Januárban volt negyven éve annak, hogy házasságot kötöttünk a feleségemmel, Pannival, és hát őszinte leszek, ez a negyven év az én labdarúgásomról szólt. Szeretném, ha a következő negyven évben a családom lenne a középpontban. Két lányom van, Dóri és Zsuzsi és öt lányunokám. Mindenki szeret sportolni, de a fiam, Dani viszi tovább a stafétát. Éppen a minap gondolkodtam el azon, hogy a László név most már jó ideje benne van a köztudatban, és jelen van a pedagógus pályán is. Édesanyám és édesapám is pedagógusok voltak. Férfiágon apám, László Gyula kezdte a sort tanárként 1974-ben, majd jöttem én 1980-ban és most, 2021-ben a fiam veszi át a helyemet, az iskolában és edzőként is.

A körmendi tréner a labdarúgás mellett a futás mellett tette le a voksát. Húsz éve aktív ebben a sportágban, kétszer lefutotta a maratont. Boldogsággal tölti el, hogy a futást, mint közösségi élményt is megélheti, hiszen volt már olyan versenyen, ahol „kétkörmendnyi” résztvevő volt a hétévestől a nyolcvankét évesig.

Ötven évet lezárni nem könnyű, pláne úgy, hogy László Zoltán ikon lett a körmendi labdarúgásban és tanári pályája is nagy értéket képvisel. Pedagógusként, játékosként és edzőként is a tisztességet és a sportszerűséget tartotta a legfontosabbnak, ezt igyekezett átadni mindenkinek, akivel az elmúlt évtizedekben összehozta az élet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában