Felejthetetlen, hidegrázós élmény volt – Kiss Mátyással, a döntő legjobbjával beszélgettünk

Jákon, a Zrínyi Ilona utcában elég nagy az egy négyzetméterre jutó kosárlabdázók száma. Itt lakik – közvetlen szomszédságban – Kiss Benedek és Kiss Mátyás, akik mindketten a körmendi kosaras-utánpót­lásban nevelkedtek. Unokatestvérek, szüleik – anyai és apai ágon is – testvérek. Benedek jó fél éve Nyíregyházára tette át székhelyét, az ottani csapattal lett bajnok a másodosztályban, feljutott az élvonalba. Mátyás pedig a körmendi U20-as egységgel szerzett régóta óhajtott aranyérmet.

A csendes jáki utca kertkapujánál kutyák fogadnak, két nagyobb testű házőrző és egy kicsi tacskó, persze, hogy ő a leghangosabb. Ziccer a neve, ez így illik azoknál, akik a kosárlabda iránt ennyire elkötelezettek. Matyi, a négytagú Kiss család fiúgyereke nemrég volt 20 éves, életének felét kosárlabdaközelben töltötte. 2011-ben egy nyári kosártábor után állt át a fociról – valószínűleg most már véglegesen – erre a sportágra. Első edzője Molnár Róbert volt, a körmendi nevelésű center, Molnár Márton bátyja, majd jöttek a körmendi utánpótlásban ismert és elismert szakemberek: Érsek István, Kocsis Tamás, Szalai János és egy rövid ideig Hencsey Tamás is.

– A családban a röplabda volt népszerű, édesapám komoly szinten űzte ezt a sportot, de ezt a stafétát a testvérem, Laura vitte tovább – kezdi Matyi.

– Tősgyökeres jákiak vagyunk, itt szinte mindenki tud röplabdázni vagy kötődik hozzá valamilyen módon, ebben nagy szerepe volt Simon Pálnak, aki sokat tett a sportág népszerűsítéséért – vette át a szót a családfő, Gábor. – Mondjuk az is igaz, hogy a családunkban már a kosárlabda is jó régóta benne van, Körmend-drukkerek vagyunk, mióta az eszünket tudjuk. A feleségemmel, Verával bérletünk van ezer éve. Szeretünk sportolni, a sport nagyon sokszor téma nálunk, az utóbbi időben főleg a kosárlabda. Rengeteg emlékünk van a körmendi csapatról és játékosokról, emlékszem például arra, hogy jó néhány éve, az új jáki tornaterem felavatásán Zsebe Ferenc, Czigler László, Mujanovic Samir és Szájer József voltak a meghívott sztárvendégek.Matyi meccseire is szinte mindig elmegyünk, kivétel nélkül, soha nem számított az idő és a távolság. Így tehát lehet azt mondani, hogy erősen a kosárlabda vonzásában élünk.

Matyi szerint egy sportoló élete nagyon sok lemondással jár, elhivatottság nélkül nem lehet eredményeket elérni. Amikor felső tagozatos volt a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskolában, naponta ingázott Szombathely, Körmend és Ják között. A gimnáziumot már Körmenden járta ki, ez volt a kézenfekvő és kényelmes megoldás. Fiatal kosarasként sok mindenkire felnéz, de név szerinti példaképet nem tud, nem akar mondani. Élete egyik legszebb hétvégéjét június elején a fővárosi Ludovika Arénában élte meg, amikor bajnok lett a körmendi U20-as csapattal.

– Felejthetetlen, hidegrázós élmény volt a bajnoki döntő – fogalmazott Kiss Mátyás. – Nagyon jólesett a csapatnak, hogy rengetegen szurkoltak a helyszínen, ez sok pluszt adott mindannyiunknak. Az elején döcögős volt a játékunk, de ahogyan telt az idő, szépen értünk össze egységes csapattá. Edzőnknek, Kocsis Tamásnak és a szakmai stábnak nagyon sokat köszönhetünk, hiszen meglátták, hogy a csapatnak a szabadabb stílus fekszik, és engedték ezt a fajta játékot. Azt hiszem, ez hozta meg a végső sikert számunkra.

A bajnoki győzelem és a döntő legjobb játékosának járó cím után Matyi meghívót kapott a korosztályos válogatottba, ahol három körmendi társával, Takács Kristóffal, Kenéz Csabával és Balogh Mátéval együtt éppen ezekben napokban bizonyíthat egy nemzetközi utánpótlástornán Sopronban.

Mozgalmas évek vannak Kiss Mátyás mögött, de a java csak most következik. Tíz éve abban a bizonyos szünidei táborban Érsek István utánpótlásedző azt mondta Matyiról és unokatestvéréről, Benedekről, hogy olyanok, mintha kosárlabdával a kezükben születettek volna. Most már egy évtizede pörög a két jáki fiatalember sztorija a kosárlabdasportban, egyre közelebb a felnőttélvonalhoz, és ezzel együtt az álmok megvalósulásához. De sokat kell még dolgozni, mert hát a sikert nem adják ingyen.