2021.09.09. 20:00

Minden várakozását felülmúlta Tokió – Ekler Lucával beszélgettünk

Fáradtan, de élményekkel és egy paralimpiai aranyéremmel gazdagodva tért haza a tokiói paralimpiáról Ekler Luca.

Pum András

A TFSE szombathelyi születésű sportolója, Ekler Luca négy versenyszámban is indul a tokiói paralimpián. Százméteres futásban negyedik, 400 méteren ötödik lett, míg távolugrásban két világcsúcsot is ugorva paralimpiai aranyérmet szerzett.

– Ez volt az első paralimpiám, így nincs viszonyítási alapom, de nagyon jól szervezett versenyen vettem részt – mondta Ekler Luca. – Egy 14 emeletes ház harmadik emeletén laktunk a magyar csapattal az olimpiai faluban, és bár a szobák meglehetősen puritánok voltak – egy ágy, egy szekrény és egy éjjeliszekrény alkotta a berendezést –, mégsem lehetett okunk panaszra. Az ágyat mindenki egyéni ízlése, kényelme szerint állíthatta, ami viszont kicsit kellemetlen volt, hogy négy szobára jutott egy fürdőszoba. Dehát nem nyaralni, hanem versenyezni mentünk. Az étel viszont nagyon szuper volt, még a legfinnyásabb sportoló sem éhezett. Európai, ázsiai, indiai ételekből válogathattunk, tényleg minden volt, mi szem-szájnak ingere. Az épületben egyébként irodák és rendelők is voltak az apartmanokon kívül. A koronavírus miatti óvintézkedések nagyon szigorúak voltak, Tokióból csak annyit láttam, amennyi a falu és az edzőközpont, valamint az olimpiai stadion közötti rész volt. Mondhatni buszos turisták voltunk, mindent a buszból néztünk meg. A két edzőpálya 20-25 percre volt az olimpiai falutól, és a stadionhoz is hasonló ideig utaztunk. Annyi negatívum azért akadt, hogy a buszok menetrendje olykor meglehetősen hektikus volt, néha nem akkor jöttek és mentek, amikor kellett volna. Emellett a japánok angoltudása sem volt éppen tökéletes. Viszont nagyon segítőkészek, kedvesek voltak.

Reggeli mintaadás

– Ami az átállást illeti, a megérkezésünk utáni harmadik-negyedik nap volt a legrosszabb, akkor csak nézegettem éjszaka, nehezen tudtam elaludni – folytatta a paralimpiai bajnok. – Minden reggel koronavírus-teszttel indult, ami abból állt, hogy egy kis üvegcsébe nyálmintát kellett adni. Szóval viccesen úgy is mondhatnám: ébredés után rögtön köptünk egyet. Emellett érdeklődtek, hogy vagyunk, vannak-e tüneteink, egy telefonos alkalmazásba mindent fel kellett töltenünk.

Egy átlagos napunk úgy nézett ki, hogy a mintaadás és a reggeli után megbeszélésünk volt, majd ebédeltünk, utána sétáltunk az olimpiai faluban. Ezt követően elbuszoztunk az edzésre, majd ha úgy adódott, versenyeket néztünk, aztán visszamentünk a faluba, vacsoráztunk, esetleg köszöntöttük valamelyik csapatot, majd aludtunk. A faluban volt egy pláza üzletekkel, fodrászattal, múzeumokkal, el lehetett tölteni az üres perceket.

Amiből Lucának nem sok volt, hiszen a paralimpikon három versenyszámban is rajthoz állt.

– A 100 méteres futásnál nagyon meleg volt, a negyedik legjobb idővel jutottam a döntőbe – folytatta Luca. – Itt meglepetés ért, kiraktak a kilences pályára, ami ugyan ekkora távnál nem annyira mérvadó, de nem erre számítottam. Mindent beleadtam és bár nem életem legjobb idejét futottam, úgy érzem, a maximumot nyújtottam – a negyedik helyen végeztem. A távolugrásnál már rutinosabb voltam, belerázódtam az olimpiába, tudtam, mi hogyan működik. Az első ugrásomat biztonságinak szántam – ehhez képest világcsúcs lett. Éreztem, hogy jó formában vagyok, megnyugodtam, emiatt bátrabb is lettem, és már nem zavart, ha belépek egy ugrásnál. Sikerült még nagyobbat ugranom, és az utolsó ugrás kivételével valamennyi érvényes ugrásom jól sikerült. Borzasztóan örültem a paralimpiai aranynak, biztos, hogy erre mindig úgy fogok visszaemlékezni, mint pályafutásom egyik legkedvesebb versenyére. És még ugye fiatal vagyok, szóval remélem, sok minden vár még rám.

A 400 méteres futásnak úgy indultam, hogy elégedett leszek azzal, ha mindent kiadok magamból. Nos, az előfutam jól sikerült, majd jött a meglepetés: a 6-os pálya helyett a 8-asra tettek. Az okát nem tudom, mindenesetre a szövetségi vezetők utólag is megpróbálják kideríteni, mi történt. Ráadásul nagyon erős mezőny gyűlt össze, plusz még iszonyú felhőszakadás kerekedett, úgyhogy az első száz méteren nagyjából arra figyeltem, mint az autósok az országúton: a fehér vonalat néztem, nehogy másik sávban kössek ki…

Végül az ötödik helyen értem célba, ami számomra nem volt meglepetés, előzőleg úgy kalkuláltam, hogy az első hat hely valamelyikén végezhetek. És hárman is világcsúcson belüli időt futottak, színvonalas, erős futam volt. Mindent kiadtam magamból, ennyi volt bennem, ráadásul az olimpia utolsó előtti versenynapján rendezték a futamot, kissé fáradt is voltam. Előzőleg nagyon sokszor elképzeltem, milyen lesz az olimpia, a versenyek, de a valóság minden várakozásomat felülmúlta. Csodálatos élmény volt! Hazaérkezésünk után a repülőtéren ott várt az egész családom, nagyon jó volt újra látni őket és nagyon büszkék voltak rám. Majd a magyar csapatot hivatalosan a Vasas kézilabda-csarnokában köszöntötték, ahol sajtótájékoztatót is tartottuk, interjúkat adtunk.

A tábortűz mellett

Ilyenkor egy friss olimpiai bajnok normál esetben elmegy pihenni valamelyik kellemes tengerpartra, nos Luca – ahogy még a paralimpia előtt jelezte – a napokban az Eucharisztikus Kongresszuson önkéntes hírnökként dolgozik.

– Persze, kicsit fáradt vagyok, de örömmel látom el a feladatomat – mondta a friss paralimpiai aranyérmes. – Egyik este például a cserkészekkel a tábortűz mellett két órán keresztül beszélgettünk – nagyon élveztem. Az elmúlt napokban sok megkeresésem volt, interjúkat adtam. És rengetegen gratuláltak az aranyérmemhez, ezúton is köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, azt, hogy a verseny alatt itthonról rengeteg energiát küldtek nekem, hogy sokan szurkoltak. Egyúttal elnézést kérek mindenkitől, akinek nem tudtam válaszolni, de még mindig nem értem az üzenetek végére. Most egy-két hétig még Budapesten leszek, aztán kicsit hazamegyek Szombathelyre.