Nehezen váltott a Szombathelyről az FTC-be igazolt kapus

A Haladás-Viktória volt, válogatott kapusa, Bíró Barbara hét évet töltött Szombathelyen, mielőtt az elmúlt héten aláírt a bajnoki címvédő FTC-hez. A kapus rengeteg barátra tett szert Szombathelyen és sok jó edzővel dolgozott együtt. 

– Hét éve, 2015 nyarán igazoltam Szombathelyre, akkor is nehezen éltem meg a váltást, most is nehéz, de már felnőttnek érzem magam ehhez a feladathoz – mondta a 27 éves Bíró Barbara. – Emlékszem, anno milyen félve indultam a kórházzal szembeni Városligeti pályára, ahol az első edzéseken vehettem részt, majd aztán a Király Sportlétesítményben eltöltött időszakok is emlékezetesek maradnak, és az utóbbi másfél évben pedig már az Illés Akadémia, illetve a Haladás Sportkomplexum ad otthon a csapat edzéseinek, mérkőzéseinek. Büszke vagyok, hogy mindezeket átélhettem, mindig próbáltam értékelni azt, ami megadatott és ezt igyekszem a mai napig is követni. Az évek alatt nagyon megszerettem a várost is, mindig a kedvenc városaim közt fogom említeni. Nagyon jó éveket töltöttem el itt, sokat dolgoztunk, rengeteget fejlődtem. 

- Több vezetőedzővel, stábbal is dolgozhattam, közülük kiemelném Csordás Csabát, Catalin Azoiteit, Simon Attilát, illetve nem utolsósorban Székely Tibort. Minden edzőmtől tanultam, de úgy érzem, tőlük tanultam a legtöbbet, és rengeteget tettek a pályafutásomhoz, hálás vagyok nekik a közös munkáért. Természetesen a kapusedzőket is megemlíteném, hiszen a javát ők tették hozzá, és a dicséret őket még inkább megilleti, Varga Zoltánt emelném ki és Kutasi Csabát, akikkel az utóbbi években pallérozódtam. Köszönöm nekik is, hogy elviseltek és a tőlük szerzett tudással most szintet léphetek a karrieremben. Természetesen örömmel gondolok a csapattársaimra, barátaimra is, büszke vagyok arra, hogy együtt játszhattam Tálosi Szabinával, Tóth Alexandrával, Ferencsik Eve­linnel, Heike Manharttal, Harsányi Andreával. Manganelli-­Balogh Henrietta már akkor itt volt, mikor ideérkeztem, a jelenlegi csapat tagja és csapatkapitánya. Rengetegen fordultak meg a csapatnál, de mégis úgy érzem, egy nagy családra leltem közöttük. 

– Sokat dolgoztunk a sikerért, sikerekért, kétszer sikerült bajnoki bronzérmet szerezni a csapattal, ezekre az érmekre nagyon büszke vagyok, és ebben az évben a kupadöntőben az ezüstérmet is megszereztük – folytatta a kapus. – A meccs után még óriási csalódásnak éltem meg, de azóta visszagondolva rengeteg munka és kitartás kellett, hogy ez az érem is a nyakunkba kerüljön. Egy nagy dicsőség, ezt már senki nem veheti el tőlünk. A hét év alatt, úgy érzem, több jó meccsem volt, mint rossz, de mindig igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, ezáltal segíteni a csapatot az eredményességben, fejlődésben. Nagyon sok barátra tettem szert az évek alatt, mindenkinek hálás vagyok, hogy megismerhettem őket, bízom benne, hogy ezek a barátságok megmaradnak, még akkor is, ha a pályán néha ellenfélként fogunk újra találkozni az elkövetkezendőkben.

-  Az itt eltöltött évek alatt elvégeztem egy alap labdarúgó edzői tanfolyamot, illetve ebben az évben sikerült megszereznem az UEFA Goalkeeper B diplomát is, ami lehetővé tette, hogy az Illés Akadémia Női szakágán dolgozhassak utánpótlás-kapusedzőként. Azért hét év nagyon hosszú idő, rengeteg mindent éltem át, de visszagondolva rengeteg pozitív élménnyel távozom. Itt szeretném külön Kiss Tamásnak és Bérczi Györgynek megköszönni a sok segítséget és támogatást, amit kaptam, és mindenkinek, aki hozzátett az itt eltöltött éveimhez. A távozásom a csapattársak, kollégák és barátok miatt egyáltalán nem volt könnyű, viszont úgy éreztem, elérkezett az idő, szeretnék előrébb lépni, új célokért küzdeni. Hálás vagyok az itt eltöltött időszakért, évekért, mindig örömmel fogok erre a klubra gondolni.