A vasi futball szolgálatában - A megyei szövetség „mindenese” volt Piros László

Piros László viszonylag későn, 1960-ban, 17 évesen lett igazolt futballista, a Vép játékosaként kóstolt bele a megyei futballba, majd később a Postás mezében töltött el szép éveket – később több megyei I., II. osztályú csapatban megfordult. Már 1964-ben letette a játékvezetői vizsgát, majd 17 éven keresztül, 1973 és 1990 között fújta aktívan a sípot – később pedig ellenőrként járta az ország pályáit. Remek bíró volt, ezt igazolja, hogy az NB II.-ben, az NB III.-ban is működött (de például a Haladásnak is vezetett nemzetközi edzőmeccset). És közben fokozatosan becsatlakozott a Vas Megyei Labdarúgó Szövetség vérkeringésébe.

– 1995-től 2007-ig tevékenykedtem a szövetség titkáraként – idézte fel az emlékeket Piros László. – De már évekkel korábban kivettem a részem a munkából. Sokáig egyedül csináltam például a játékvezető küldést, de intézem nevezéseket, igazolásokat, átigazolásokat. Akkoriban még mindent papír alapon rögzítettünk, ma már elképzelni is nehéz, hogy mennyit körmöltünk, mekkora archívumot kezeltünk. Pontosan tudtam, hogy én vagyok a csapatokért, és nem a csapatok vannak értem. Ennek megfelelően, akinek csak tudtam, annak segítettem – szerencsére elég jól elboldogultam a szabályok, határidők, formanyomtatványok meglehetősen bonyolult útvesztőjében.

Piros Lászlót a maga korában szerették, tisztelték a klubvezetők – e sorok írója is sok segítséget kapott tőle, amikor kezdő klubvezetőként belecsöppent a dolgok sűrűjébe. De el is ismerték a munkáját. A Vas Megyei Közgyűlés 1992-ben, 2000-ben és 2006-ban is a Megye Sportjáért díjban részesítette. Továbbá a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) több elismerését is kiérdemelte. Huszönt éves játékvezetői tevékenységét „Aranysíppal” jutalmazták, de a bíróként, ellenőrként eltöltött 35, majd 40 évére is díszes plakett emlékezteti.

– A sok kitüntetés közül arra vagyok a legbüszkébb, amikor a 90-es évek végén az MLSZ-től megkaptam a „Magyar Labdarúgásért Érdemrend” bronz fokozatát – árulta el Piros László. – Jó érzés végignézni a sok elismerésen, emlékplaketten. Minden pillanatát élveztem, amit a magyar, vagy pontosabban az amatőr labdarúgás világában eltölthettem. Rengeteg sportbarátságot kötöttem, remek sportembereket, önzetlenül dolgozó társadalmi aktívákat, nagyszerű futballistákat ismertem meg. Fedezetként futballoztam, először például éppen a néhai Szarka Zoltán ellen dupláztam – az átalam nagyon tisztelt Zoli a Szombathelyi Dózsa kapuját védte akkor, én a Vépet erősítettem. Kisgyerekként édesapámmal jártam a Haladás-meccsekre – más idők voltak azok, más futballisták játszottak akkor zöld-fehér mezben. Talán játékosként és bíróként is többre is vihettem volna, de nem bánom, hogy végül az íróasztalnál kötöttem ki. Villámgyorsan elröppent a 80 év, rengeteg emlék kering a fejemben. Nagyon örülök annak, hogy életem jelentős részét a futball szolgálatában tölthettem el. Nem tagadom, néha még ma is hiányzik az ilyen jellegű munka, a futballcsalád közössége.

Piros László – aki a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a körmendi Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolán tanult – nyugdíjba vonulása után is tevékeny maradt, ám 2022 decemberében egészségügyi problémák miatt, közel 60 év munkaviszony után kénytelen volt felhagyni az aktív munkával, öt éve özvegy.