Kényszerpihenőn a Haladás Viktória támadói - Szil Tünde és Nagy Vanessza is lábadozik

Szil Tünde még július közepén sérült meg. Az első diagnózis szerint a futballistának elszakadt a jobb térdében a keresztszalagja, emellett a porc is megsérült, azaz elvileg nagyjából egyéves kihagyás várt volna rá. A szeptember végi műtétnél aztán kiderült, hogy szerencsére nem ekkora a baj. A keresztszalagon csak egy viszonylag kisebb műtétet hajtottak végre azért, hogy stabilabb legyen a térde. Akkor úgy tűnt, a támadó a januári alapozást már a csapattal együtt kezdheti el – ám mégsem így történt.

– Korábban úgy tudtam, hogy három hónap a felépülésem, de amikor decemberben kontrollra mentem, kiderült, hogy a három hónap csak arra vonatkozott, amíg a térdemet nem lehet terhelni – mondta Szil Tünde. – Valójában a műtéttől számított hat hónap után futballozhatok ismét. Úgyhogy múlt héten kezdtek el kocogni, egyelőre a csapattól külön futóedzéseket végzek. A térdem már egyáltalán nem fáj – ez mindenképpen jó hír. Ha minden jól megy, nagyjából hat hét múlva elkezdhetem a csapatedzéseket is. Ebben az esetben ugyan az első néhány fordulóban még nem játszhatok, de március végén már visszatérhetek. Persze az is lehet, hogy hamarabb és az is, hogy később léphetek pályára – ezt most még nem lehet pontosan megmondani Nagy Vanessza 2021 nyarán, ausztriai majd németországi légióskodás után tért vissza nevelőegyesületébe, a Haladás Viktóriába. 

Első meccsén már a 11. percben betalált az ETO ellen. A 2021/22-es kiírásban összesen 13 mérkőzésen volt kezdő, egyszer csere, három gólt szerzett. Május óta viszont térdsérülése miatt csak elvétve tudott edzeni, játszani – a héten aztán megoperálták. Fél év a rehabilitáció.
  – Májusban kezdődött a kálváriám a jobb térdemmel, többször megvizsgálták, több mindennel próbálkoztak az orvosok, míg december végén dr. Majzik Ernő sportsebész, traumatológus főorvos megállapította, hogy elmozdult a térdkalácsom és műteni kell – mondta Nagy Vanessza. – Ősszel mindössze háromszor játszhattam, utoljára október 1-jén, Szegeden futballoztam egy félidőt, de utána brutális fájdalmaim voltak. Nagyjából másfél óráig tartott a Denks-műtétnek hívott beavatkozás, nem altatást kértem, hanem a gerincembe kaptam érzéstelenítést.  

A műtét jól sikerült, azóta már itthon lábadozok. Mankóval közlekedek, térdrögzítőt viselek, egyelőre 20 foknál jobban nem is hajlíthatom be a jobb térdemet. Sőt, hat hétig ez még így is lesz. Ez a mindennapos dolgaimat alaposan megnehezíti, de ez van, próbálom elfogadni a mostani helyzetemet. Korábban még nem volt műtétem, úgyhogy szoknom kell ezt az állapotot. Természetesen voltam már jobb hangulatban is, viszont annak örülök, hogy vége a bizonytalanságnak, tudom mi a bajom, megvolt a műtét és van előttem egy cél. Jelen állás szerint négy-hat  hónap a rehabilitációs időszak.