Távozik az edző több mint nyolc év után - aki a fiaival is együtt játszott

Steiner Zsolt ismert, elismert szereplője Vas vármegye labdarúgásának. Pályafutása csúcsán az NB III.-ban rúgta a labdát a Bük és Csepreg színeiben. Aztán néhány alacsonyabb osztályban, és Ausztriában eltöltött szezon után 2016 nyarán tért vissza Csepregre, már mint játkos-edző - és kezdetét vette egy hosszú, manapság már ritkaságszámba menő közös történet. Most távozik a csepregi kispadról.

-Amikor 2016 nyarán megérkeztem Csepregre, akkor éppen kiesett a csapat a megyei II. osztályba, és 13 játékos eligazolt, vagyis egy teljesen új csapatot kellett építenem - idézte fel a kezdeteket Steiner Zsolt. - Motiváltan láttam munkához. Bár komoly létszámgondokkal küszködtünk, a klub utánpótlására építve sikerült rendbe rakni az alapokat, majd a következő nyáron már tudtunk igazolni is - mindig arra törekedtem, hogy a csapat magját helyi, vagy csepregi kötődéssel rendelkező játékosok alkossák. Így a következő, 2017/2018-as szezonban meg is nyertük a megyei II.-es bajnokságot. A klub éppen akkor komoly anyagi gondokkal küszködött, mégis vállaltuk a megyei I.-es szereplést. Később aztán az új vezetőség minden szinten rendezte a hátteret. Következett három érdekes szezon. Először újoncként stabil középcsapatként harcoltuk ki a bentmaradást, majd a következő kiírás a Covid-járvány miatt félbeszakadt, aztán a 2020/2021-es szezonban a 15. helyen végeztük, de mivel a szövetség ismét visszaszűkítette 16-osra a korábban 17 csapatosra felduzzasztott mezőnyt, így kiestünk. A vezetők türelmesek voltak, a csapat mellettem állt, folytathattam a munkát. És rögtön vissza is jutottunk - a 2021/2022-es szezonban begyűjtöttem a második megyei II.-es aranyérmemet a Csepreggel. Azóta pedig a megyei I. osztályban szerepelünk.

- Viszont két viszonylag nyugodt szezon után az idei nagyon nem alakult jól a számunkra - folytatta Steiner Zsolt. - Pedig nyáron elég jól igazoltunk, bizakodva vártam az őszi rajtot. Aztán érkeztek sorozatban a csapások. Rengeteg volt a sérültünk, egész ősszel létszámgondokkal küszködtünk, különböző sérülések miatt hat-hét kulcsjátékosomra sem számíthattam. Fontos játékosok estek ki a támadó szekcióból, nem véletlen, hogy a 12 meccsünkön csak háromszor tudtunk kapuba találni - a kapott gólok száma még rendben is volt. És a játékunkkal sem volt igazán nagy baj, egy-két kivétetől eltekintve nem igazán futballoztak le minket az ellenfelek. De ahogyan ilyenkor lenni szokott, a szegény embert az ág is húzza - elpártolt tőlünk a szerencse. Egy-két gólokkal kaptunk ki, volt négy 1-0-s vereségünk - többek között a negyedik Szentgotthárd és az éllovas ISA Haladás is csak 1-0-ra gyűrt le minket. Az ISA ellen pedig az utolsó percben 11-est rontottunk... Tetézte a gondjainkat, hogy a pályánk felújítása miatt a meccseink zömét idegenben játszottuk. A létszámgondok az edzéseken is látszódtak, szűk kerettel tudtunk csak dolgozni. Sőt, az ifiből annyi embert kellett kivenni sorozatosan, hogy ez már a fiatalok eredményein is látszódott. Kicsit úgy éreztem magam, mint a kezdetekkor: alig van játékosom. Sereghajtóként fejeztük be az őszt, és úgy éreztem, hogy a sok szerencsétlen vereség már az öltözői hangulaton is nyomot hagyott.

Most távozik a csepregi kispadról.

- Sokat gondolkodtam a megoldáson, végül arra jutottam, hogy átadom a helyemet - fogalmazott Steiner Zsolt. - A tavasszal nem lesz nyomás a csapaton, hiszen vélhetően nem lesz kieső a megyei I.-ből - csak 13 fős a mezőny, a szövetség bizonyára szeretné feltölteni 16-osra. Vagyis az új edzőnek lesz bő fél éve arra, hogy felkészítse, esetleg átalakítsa a csapatot a következő szezon rajtjáig. De talán el is fáradtam. Van hét unokán, a foci miatt sok családi programból kimaradtam. Elengedtem már a kispályás focit, de Acsádon a megyei III. osztályban még játszom - már az 53. évemet taposom, de még nem tudom abbahagyni a játékot. El lehet képzelni, hogy nézett ki egy hetem: edzések Csepregen, edzés Acsádon, bajnoki Csepregen, bajnoki Acsádon. De nem panaszkodom, szeretek futballozni, edzősködni. Most viszont edzőként egy-két év pihenőt biztosan tartok. A vezetőségtől, a csapattól baráti hangulatban váltam el - szépen elbúcsúztattak. Sőt, a srácokkal még pályára lépek a Szilveszter Kupán is - szigorúan játékosként, nem játékos-edzőként! 

-Büki létemre több mint nyolc évet töltöttem el Csepereg, több mint 270 meccsen irányíthattam a csapatot - jelezte Steiner Zsolt. - Büszke vagyok a két megyei II.-es bajnoki címre, és arra is, hogy voltak emlékezetes meccseink a megyei I.-ben is - noha ellenfeleink többségénél lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodtunk. Életre szóló barátságokat kötöttem. Különösen nagy öröm, hogy együtt játszhattam a két fiammal, ami nem sokaknak adatik meg: a ausztriai Locsmándon hat évet, Csepregen pedig három-négy évet. És milyen furcsa az élet: a két fiam már abbahagyta  focit, én viszont még mindig "erőlködöm"...

-Dicsérendő, hogy Csepregen nincsenek fizetett játékosok - mindenki a szabadidejét áldozza a játék szeretetéért. Az elmúlt években a játék gyorsabb lett, a megyei I.-ben már nem lehet egy edzéssel eredményt elérni. Sokkal több az agresszív párharc, a középmezőnyben lévő csapatoknál jellemző, hogy egy-egy játékos köré építik a csapatot, a taktikát. Észrevehető, hogy egyre  több fiatal kap lehetőséget - zárta szavait Steiner Zsolt.