Magyar-török: Hegedüs Péter karcos véleménye a magyar labdarúgó-válogatott jelenéről

Magyar-török párharc - Hegedüs Péter is véleményt formált.

Felemás teljesítménnyel, a törökök elleni kettős vereséggel, 1-6-os gólkülönbséggel búcsúzott a Nemzetek Ligája A csoportjától a magyar labdarúgó-válogatott. Fokozta a szurkolók csalódottságát a csapatkapitány Szoboszlai Dominik meccs utáni nyilatkozata, aki nem volt elégedett a drukkerek hozzáállásával: "Akik akkor nem szurkolnak nekünk, amikor vesztésre állunk, akkor se szurkoljanak, amikor nyerünk!" - jelentette ki többek között. A televízós szakértők pedig azzal csavartak egyet a történeten, hogy szerintük a válogatott nem is játszott olyan rosszul... Hol van itt az igazság? - tettük fel a kérdést lapunk állandó szakértőjének, a Haladás korábbi legendás kapusának, korosztálya egyik legjobb hálóőrének, Hegedüs Péternek.

Magyar-török - Hegedüs Péter szerint

• - Nem olyan nehéz válaszolni erre a kérdésre: gyengén futballoztunk, játékban, taktikában, lelkesedésben is fölénk nőtt az ellenfél, a legtöbb poszton jobb játékosokat vonultatott fel, az eredmény teljesen reális - jelentette ki Hegedüs Péter. - Ugye több Nemzetek Ligája meccset is rendeztek a napokban, de a magyar-török összecsapás volt az egyik legsimább párharc - nincs miről beszélni. Sajnálom, hogy így alakult, de ha minden téren jobb az ellenfél, azt el kell ismerni - és gratulálni is illik. Sajnos nagyon nagy a felhajtás a válogatott körül, ez a csapat, ez a történet nagyon fel van fújva - és ezzel nagy károkat okoz a magyar futballnak, a magyar futballtársadalomnak mind a sajtó, mind a Magyar Labdarúgó Szövetség. Megítélésem szerint rossz irányba mennek a dolgok. Az elmúlt években összejött néhány kifutott eredmény, aminek én is, mint minden magyar drukker, örültem. De akkor is a reálitások talaján kellett volna maradni. Az elmúlt időszakban viszont gyengébb eredményeket ért el a válogatott - pedig szerintem csak annyi történt, most alakulnak reálisan az eredmények, most kerültünk a helyünkre. Csak ezt el kell, kellene fogadni - nem pedig hisztizni. Marco Rossi minden idők legszerencsésebb magyar szövetsági kapitánya - a sikerek idején sütkérezett a dicsfényben, most pedig mindenki hibás, csak ő nem. A közönség pedig meg van vezetve, akkor is tapsol, amikor bucira verik a csapatát..

• -Sok a gond a válogatott háza táján - vélekedett Hegedüs Péter. - Az első és a legfontosabb: megtört Rossi és a csapat kapcsolata. De Rossiban is megtört valami. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat ad. Naponta változtatja a válogatási elveit - például aki az egyik héten még nem fér be, mert a klubcsapatában nem játszik, az a másik héten már befér, mert az elmúlt évek teljesítménye alapján megérdemli a kerettagságot. Egy szövetségi kapitány nem foglalkozhat a kommentelőkkel, nem támadhat be olyan újságírót, aki esetleg kényelmetlen kérdést tesz fel - nem sértődhet meg, nem válaszolhat pökhendien. Keres éppen elég pénzt, hogy úriemberként viselkedjen, és elfogadja, meghallgassa a kritikát. Mintha elszállt volna a ló Rossi mesterrel - egy normális, hiteles edző ilyet soha nem engedhet meg magának! A másik fő probléma: nálam nem Szoboszlai Dominik lenne a csapatkapitány. Nem vezéregyéniség, közhelyeket puffogtak, rendre megsértődik - mindenki hibás, ha gond van, csak ő nem. Nem a meccsek ellőtt kell hangzatos nyilatkozatokat adni, hanem a meccs után kell tényszerűen értékelni. Lassan Dunát lehetne rekeszteni az emlékezetes nyiltokzataival: azt is nyilatkozta, hogy az Európa-bajnokság felejthetetlen lesz - hát az lett... Most meg azt mondta, hogy visszajutunk a Nemzetek Ligája A csoportjába, és kijutunk a világbajnokságra - szerencsésebb lett volna kicsit szerényebben nyilatkozni két ilyen török-meccs után. Egyébként legyen így, legyen igaza, szurkolok a csapatnak - de erősen szkeptikus vagyok. Szó se róla, Szoboszlai jó futballista, egészen pontosan az egyik jó futballista a sok közül a Liverpoolban - de nem klasszis. Azt pedig már nyilvánvaló, hogy vezérnek kevés. Angliában elfogadja a szerepét, hogy az egyik játékos a sok közül, a válogatottban pedig mintha nem bírna magával, akkora sztárnak érzi magát. Visszatérve Rossi válogatási elveihez: egy Gazdag vajon mit keres a csapatban, hiszen a gyenge amerikai bajnokság fizikáisan nem készít fel a válogatott szintre, de az NB I.-ben középszerű játékosok sem biztos, hogy megfelelnek a nemzetközi porond követelményeinek. Dibusz gyenge kapus - mert ebből a hat gólból egy klasszis kapus hármat megfogott volna. Varga Barnabást viszont sajnálom, annyit melózik egy meccsen, hogy rossz nézni, aztán alig kap használható labdát... Ha Rossi nem nyugszik le, ha nem tért vissza a válogatott az alapokhoz, a stabil védekezéshez, a szervezett futballhoz, a szorgos, iparos focihoz, akkor vele nem lesz esélyünk kijutni a vb-re - mi ne akarjunk futballozni, irányítani, mert nem tudunk.