Szép Otthon

2017.11.23. 10:00

Vízimalom az otthonuk – Szédületes belmagasság, szokatlan méretek tíz hektáron

Hegyfaluban, a Répce-parti vízimalomban él és alkot; a városban, Szombathelyen tanít Veres Gábor szobrász- és Veres Éva ötvösművész. Életük és életmódjuk utóbbi harminc évének lenyomata az otthonuk.

Tóth Kata

– Itt volt az esküvőnk, a gyerekek keresztelője, itt tartottuk a házszentelőt és az emlékezetes farsangokat is. A múlt héten, egy családi összejövetelen tizenvalahányan ültük körül az asztalt. Szeretjük a társaságot, és szerencsére van elég helyünk is – mutat körbe a konyhából a ház asszonya, Veres Éva, és elmosolyodik, érzékelve a szokatlan méretek, a szédületes belmagasságok, a tárgyak sokasága és sokfélesége miatti elképedést.

Ráérős napokra lenne szükség a több mint tízhektárnyi terület, rajta az „emberemlékezet óta” álló egykori vízimalom-épület, most ipari jellegű lakóház és műhelyek, a garázs, a cseréptetős, még befejezetlen, nyitott kültéri galéria, a kert, a Répce-part befogadásához. Lépten-nyomon felfedez valamit a kíváncsi szem – ráadásul a tulajdonosok, Veres Gábor szobrászművész és Veres Éva ötvösművész, mindketten a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium tanárai, szenvedélyes gyűjtők és megmentők. Akik a ’80-as évek végén másra sem vágytak, mint hogy háborítatlanul tudjanak dolgozni, Pest után vidéken otthonra találni, távol szomszédoktól, emberektől.

Kalandos módon, Fazakas Péter akkori szombathelyi főépítész jóvoltából került a kezükbe egy összeállítás az eladósorba került Vas megyei malmokról. A hegyfalui a tüdőszanatórium kezelésében állt, bontásra vagy eladásra várt, és több száz méteres út választotta el a falutól – rövid egyezkedés után megvették. Elsősorban Gábor tervei alapján zajlott az átalakítás: azt a részt akarták lakhatóvá tenni, amelyet később építettek a malomhoz. Gyorsan, két év alatt végeztek: Bogi lányuk ’90 februárjában született, ők szeptemberben költöztek. Alázattal álltak neki az átalakításnak. Az eredeti tervrajzot a levéltárból bányászták elő később, annak híján alaposan megnéztek, megmértek mindent. Az ablakok, a falak és a nagy terek is megmaradtak.

A konyhában és az ebédlőben még nem gyanakszunk, de a műhelyek felé menet, a nappaliban már sokat sejtet az irdatlan, majdnem hatméteres belmagasság. A falon rókaprémek sorakoznak – vadászik a házigazda –, aki mellesleg repülőmodellező-bajnok volt ifjúkorában. Egy repülő szárnya uralja a lépcső fölötti falat. Fácántollas, sokat élt farsangi álarc alatta, mellette a fiuk, Marci formatanulmányai. A műhelyek felé menet, a lépcsőfeljáró végén James Joyce terem előttünk szobor-dombormű formában, több példányban. Az eredeti az egyik szombathelyi Fő téri ház síkjából lép elő. Ezek itt viaszmásolatok – jól megférnek Antall József, Ronald Reagan, Weöres Sándor és Szent II. János Pál pápa társaságában, abban a műhelyben, amelyben Szombathely nagy szobrai születtek. És ahol a hegesztőapparátustól kezdve az esztergagépig van minden. Tárgyak, anyagok, szerszámok özöne, látszólagos kuszaság és zsúfoltság, hogy remekművek születhessenek. Ezzel egy légtérben, a galérián Éva alkotóterének lelke az ötszemélyes Brett-asztal, az ablakot borostyán öleli körbe, gyufásdoboz-gyűjtemény terjeszkedik a falon. Forrasztópisztolyok, zománcok, rajzeszközök, kalapácsok, zománcozókemence foglalják a többi helyet, és még ezerféle tárgy, amire egy ötvösnek szüksége lehet. Évával megyünk tovább, ki a nyáron virágba boruló teraszra, amely alatt ott zubog a Répce: privát wellness, ellenirányú áramlással, víz alatti masszázzsal szelíd állapotában; árvizet hozva haragosan.

A hat méter magas, galériás tetőtér már a hálószobák szintje, kilátással a végeláthatatlan kertre. Legnagyobb, 120 négyzetméter alapterületű helyisége, a „Terem” újabb csoda: varró-, dolgozó-, tv-néző és vendégszoba ágyakkal, kanapékkal, íróasztalokkal, gardróbként funkcionáló bordásfallal, hármas ablakon szüremkedő fénnyel.

Mesebeli volt a terület, de mégiscsak préri, mondja Éva a kertről, és mutatja az ebédlő teraszáról a vízimalom kapujánál magasodó fenyőt. Ott két bronzturul őrzi a házat, a pléh reklámtábla tanúsága szerint az „óvóhelyet 55 személynek”. A téglakerítés íves nyílásaiba kerékabroncsok ékelődnek. Az érkezőnek azonnal feltűnnek, a távozó ezektől is elköszön. A faluba vezető zötyögős út visszaráz a valóságba – a jó érzés marad, hogy léteznek mesébe illő helyek.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában