2017.10.22. 21:57
Hova megyünk, bajtársak? Világnak 56-os kötetet mutattak be Szentgotthárdon
Hiánypótló kutatómunkáinak gyűjteményét foglalta össze négy kutató (dr. Kovács Attila, Bencze Lajos, Göncz László, Kolosa Tanja) abban a kétnyelvű könyvben, amely szlovéniai, valamint magyarországi közművelődési intézmények támogatásának köszönhetően látott napvilágot. Az '56-os, magyarországi események miatti „embervándorlás” hátterére, az akkori jugoszláv – magyar viszonyrendszer-kapcsolatába nyújt betekintést a „Hova megyünk bajtársak? Világnak” című kötet, amelyet vasárnap mutattak be az olvasóknak.
A felvételen Bencze Lajos, Kolosa Tanja, dr. Boris Jesih főkonzul és dr. Kovács Attila látható, a könyvbemutatón Göncz László parlamenti képviselői munkája miatt nem vett részt. Fotó: Horváth R. László
A szentgotthárdi főkonzulátuson dr. Boris Jesih főkonzul meghívására érkezett szerzők diafilmes vetítéssel egybekötött előadáson mondták el saját élményeiket az ötvenhatos eseményekről, s hogy miként jártak utána a több mint fél évszázaddal ezelőtt történteknek.
A felvételen Bencze Lajos, Kolosa Tanja, dr. Boris Jesih főkonzul és dr. Kovács Attila látható, a könyvbemutatón Göncz László parlamenti képviselői munkája miatt nem vett részt. Fotó: Horváth R. László
Honnan e könyvcím? A második szovjet intervenció kezdetekor, 1956. november 4-én, a magyar-jugoszláv határ mentén fekvő zajdai laktanya teljes híradós százada (családtagokkal egyetemben) tizenhét gépkocsiból álló szerelvénnyel átlépte Rédicsnél a határt. Mikor (a szlovén) Hosszúfaluba értek – a helyiek elmondása szerint – a katonák arra a kérdésre, hogy „Hova megyünk, bajtársak?”, a következőt válaszolták: „Világnak!”
Dr. Kovács Attila, a kötet szerkesztője elmondta: a szentgotthárdi járás és a Zala megyei Tornyiszentmiklós-Lenti környékén történt a legnagyobb „népességfogyás” a lakossági lélekszámhoz viszonyítva Magyarországon. A szentgotthárdi járásból 1956 novemberében egy napon (!) ezerháromszázan menekültek a szomszédos államba egy jobb élet reményében, a várható (és bekövetkezett) megtorlások elől. Páran ugyan visszatértek Magyarországra (többek közt a nagykanizsai ÁVO-s tisztek és családtagjaik), de sokan választottak új HÁZAT, amely a harmadik generációnak már HAZÁJA lett – nem feledve az ősi gyökereket.
E kötet emléket állít a menekülteknek, az őket befogadó, Szlovénia területén található intézményeknek és személyeknek. A szerzők eltérő kutatás-módszertana még izgalmasabbá teszi e könyvet.
Emberi sorsok, tragédiák jelennek meg a kétnyelvű kötet lapjain. Megsárgult fotókon látható, ahogy a szlovén nép segíti a magyar menekülteket. Aki kezébe veszi, s forgatja e könyvet, olyan ismeretanyag birtokába jut, amit nem tanítanak az iskolákban.
Horváth R. László
