2020.07.26. 07:00
115 éve határoztak Szombathelyen a strand létrehozásáról
A vasi megyeszékhelyre megálmodott népfürdő gondolata először 1904-ben merült fel, amikor a városi tanács egy olyan intézményt szeretett volna, amely jellegéből adódóan kettős feladatot lát el: nyáron ingyenes fürdési lehetőséget nyújt a szegényebbek számára, télen pedig bevételi forrásként jeget termel ki, ami ugyancsak elsőrendű közszükségletnek számított akkoriban.
A régi strand kabinsora a Perint pataknál
Fotó: VML/Kosztolánczy T.
A mérnöki hivatalnak kellett a technikai részt előkészíteni. A fürdő helyének a Perint patakot jelölték ki, a Haladás pálya mögötti területen. A tervek szerint az építkezés költsége 5 ezer koronát tett ki, amely magába foglalta volna egy betonzsilip elkészítését, medertisztítást, valamint a szükséges épületek kialakítását.
Az elvégzendő munkálatokat a városvezetés a határozatában sürgősnek ítélte. Ennek ellenére a szükséges pénz eleinte nem állt rendelkezésre, illetve nem volt olyan iparos, aki ne ráfizetést látott volna az építkezésben. Éppen ezért 1905 tavaszán akadozottan haladt a munka, ha egyáltalán haladt. Eleinte pár cölöp és egy kis betonmunka sejttette, hogy valami készül a Perint partján.
Fotó: VML/Kosztolánczy T.
Mígnem úgy döntött a város júniusban, hogy 4000 koronát biztosít a kabinok és a kerítés elkészítésére, hiszen ezek – akkori megfogalmazásban – közerkölcsiségi szempontból múlhatatlanul szükségesek voltak. Igaz, az alapkoncepcióktól eltérve, már nem számított teljesen ingyenesnek a fürdő.
A nap meghatározott időszakában nem kellett fizetni, de ettől eltérő időpontokban már fizetős volt a strand. A férfiak reggel 5 és 7 óra között, valamint este 19 és 21 óra között; a nők 7 és 9 óra között, illetve 17 és 19 óra között használhatták ingyenesen. A katonák számára a keddi és a pénteki napokat jelölték meg – délután 4 és 5 óra között. Más időpontokban a sima belépőjegyért 6 fillért, a kabinhasználatért 14 fillért kértek.
A strand nyári nyitását követően csakhamar népszerű lett, hiszen egy hónap alatt csaknem 1500 kabinos és 3500 sima belépőjegyet értékesítettek. Mindemellett a nem fizető fürdőzők száma meghaladta a 10 ezret. Nem csoda, hogy a 11 kabin egy idő után kevésnek bizonyult, éppen ezért a rá következő évben újabb 19 bódé felállításáról döntött a közgyűlés.
A népszerűsége pár év alatt alábbhagyott, ami egyebek között betudható volt a nehéz megközelíthetőségnek, valamint a romló állapotoknak. 1911-ben a megyei sajtóban igencsak kritikus hangvételű cikkel bírálták a fürdőt és annak területét: orrfacsaró, levezetés nélküli pocsolya. A medret nem tisztították, abronccsal, szeggel volt tele. Napi 600-ra csökkent a fizető, és 800-ra az ingyenes fürdőzők száma.
