A mester best of-jai

Meg fogom kérdezni a memóriájáról, iróniájáról is neves szobrászt, Németh Mihályt, érzelmes ünnep-e a 80. születésnap. Ha igen, magánéletéről faggatom. Addig ütős-humoros énjét idézem. És köszöntöm szeretettel. íz évvel ezelőtt Mesterköszöntő címmel meghívót nyomtatott, életmű-kiállítást rendezett, könyvet adott ki Németh Mihály tiszteletére az imádott szülőváros, a világ közepének tartott Sárvár. Szerelemben és perben-haragban volt akkor is, azóta is városával a Mester. A sérelem olyan régi, hogy a nyolcvanas évek elejére kellett visszapillantanunk az okáért egy gyönyörűséges szoborkert létesült nagy keservesen 1979-ben, és szűnt meg két év múlva méltatlan körülmények között. A sérelem olyan mély, hogy az idő nem enyhíti minden számvetésben, életút-összegzésben szerepel. Biztos vagyok abban, hogy Németh Mihálynak igaza volt és van az arborétum egy részében és a saját telkén kialakított szoborkert Sárvár éke, büszkesége volt, és lenne ma is, ha a művész pártfogókat talált volna. Nem talált, sőt, magánmániának minősítették adakozó nagylelkűségét, megszégyenítették legnemesebb ambícióiban és érzelmeiben. Igen, Németh Mihály szobrászművész meg akarta mutatni magát a világnak, és adni akart valami egyszerit, csak tőle telhetőt városának, ez volt a szoborkert ideája. Többször beszélgettem Németh Mihállyal. 1979-ben például, a nyitóünnepély előtt végigjárhattam vele a szoborkertet. Minden szobrát szerette, mindről mondott valami igazat, szépet, őszintét. A Gyöngyös agyagszobor az arborétum bejáratánál állt Két éve kint van, próbálom, mit bír ki. Nem sajnálom, mert égetéskor felrobbant, úgy illesztettem össze a darabjait. Fagyállóval évente lefújom. Hogy mivel? Két deci tejjel. Cseréppel foglalkozó öregasszonyoktól hallottam, hogy tejjel kell konzerválni az égetett földet. A Merengőről A Savaria Múzeum előtt hevert egy kő, abból bontottam ki a szobrot, és ott hagytam a parkban. Nem becsülték. Látom, hogy biciklit támasztanak hozzá. Mondtam, ha még kétszer meglátok hasonlót, elviszem a szobrot. Hát itt van. Németh Mihály jobban tudja nálam, hogy nem csak 25 évvel ezelőtt jött ő túl korán a szoborkert-ötlettel. Sajnos ma sem találna hozzá mecénást, fenntartót. Ezért aztán nem sokat változott a Mester és a város kapcsolata sem. Többféle tehetséggel áldott ember Németh Mihály. Nemcsak a rajzeszközök, a vésők, a kövek és az agyagok engedelmeskednek kezének, agyának, de nagyon jól ír is. Interjúi, cikkei, emlékiratai, jegyzetei humorosak, mélyek, kíméletlenül őszinték. Szeret vadat, keményet mondani, és aztán nézni csodálkozó kék szemekkel, és nevetni hozzá, élve a művészember függetlenségével, szellemi szabadságával nem tetszik, el lehet menni. Best of Németh Mihály. Nyolcvanadik születésnapján válogatott jó mondásaival köszöntjük a Mestert. Amikor Medgyessy utánzásával vádolták Az első nagy szerelem Rodin, aztán a többiek sorban Donatello, Mestrovics, később a korai görögök, majd a sírig tartó igazi kapcsolat, a Szobrász, a Bálvány Medgyessy. Később Sokan mondják, hogy Medgyessyt követem. Ez az igazság! A debreceni óriás, Medgyessy jól látta, hogy egy szép tőmondatban sokkal több erő van, mint egy cikornyás bővítettben. Amikor a textilbiennálén helyet kaptak a minitextilek, és nekem tetszett, leteremtett a vésővel, kalapáccsal dolgozó művész Maga is komolyan veszi az ágy alól összesöpört pamacsokat! Aztán megírta Mennyi pannon kacatot, a textil ellen elkövetett ízléstelen merényletet, egész Európából összeverbuvált unatkozó hölgyek cizellált babaruháit, tüllöket, tollakat láttam már. És még egyszer Én úgy érzem, hogy azok a minivackok, kacatok, szöszök, pihék a múzeumot vannak hivatva lejáratni. Mindenesetre nagyot nem kellett emelnie a rendezőknek, jegyezte meg. Joggal. Ugyanis évekig járt bottal, mert egyedül kellett posztamensre emelnie szobrait, és megroppant a térde. Ha nem tette, padlón hagyták a szobrokat, mintha raktárban lettek volna. Sárvár elengedte és visszavette szobrászát A hatvanas évek végén, amikor már volt egy táska összefaragott pén-zem, elemi erővel tört rám a szülőföld, és könnyű szívvel, hűtlenül otthagytam Budapestet... Igaz, rá is ment a házasságom... Érdekes módon a legjobb barátaim Pesten élnek, persze ők is sárváriak. Amíg a fővárosban éltem, hetente találkoztunk az Apostolokban, ma már ők jönnek haza. Főzünk valami férfias ételt, jóféle bort iszunk hozzá, és olyan tömény nosztalgiával boncoljuk a közös múltat, a gyermekkort, hogy alig találunk vissza a jelenbe. Kívül-állónak talán kissé érdektelen lenne, de nekünk nélkülözhetetlen. Aki a régi Sárvárról, a hétköznapokról hiteles, érdekes történeteket akar gyűjteni, csakis Németh Mihályhoz forduljon. Esze, mint a borotva, emlékezete, mint a kút mélye, humora eredeti. Egyedül maradt férfiemberként sem panaszkodott, megtanult rendet tartani. Húsz éve így ajánlotta magát Ma már jobban főzök, mint három öregasszony, és a lakást is rendben tartom. Még jól járhat velem valaki. Az írást nem hagyta abba. A Fater összesnek becézett kézirathalmaz a műterem asztalának fiókjában vár jobb időkre, kiadást vállaló mecénásra. Ott tart, mint huszonöt éve a szoborkert idején csak magára számíthat. T