A rubindiploma élete koronája

z ember ebben a korban, amikor napja már végeredményben leáldozóban van, az útja vége felé jár, azt mondhatja, hogy szinte az Úr hajlékának a küszöbéhez érkezett. Én azt mondhatom, amit annak idején, amikor házasságunkat feleségemmel megáldották, amely igével elindítottak bennünket hű az Úr, aki elhívott titeket. Én bizonyságot tehetek arról, hogy valóban hű az Úr, egész életünk folyamán tapasztalhattuk. És arról is bizonyságot tehetek, hogy igyekeztem hű lenni hozzá mindenkor a szolgálatban, az emberekhez való viszonyomban, az egyházépítésben, a társadalomban végzett szolgálatomban. Mindenkor érezhettem az ígéretet, hogy megerősít, megtart, és vezet is.

Ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést otthonában Nádasdy Lajos. A 93 éves, nyugalmazott celldömölki lelkész július 3-án Pápán vette át a hetven évvel ezelőtti diplomaszerzésre emlékeztető rubindiplomát.

- Az elemi iskoláimat Enyingen végeztem, ahova az apai családom való, és Pápán, ahova az anyai rész révén tartozom. Két vármegyéhez kötődtem egész életemben, a munkásságom is ebben a két vármegyében zajlott, Vas megyében és Veszprém megyében. A gimnáziumot a pápai református ősi kollégiumban végeztem 1932-ben, ugyanott fejeztem be a teológiát is, mindössze az utolsó félévet jártam a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán. Azután lelkészvizsgát tettem Pápán, és azonnal, 1937. március 1-jén megkaptam a kinevezésemet a pápai református gyülekezetbe gyülekezeti segédlelkészként. Egy súlyos mellhártyagyulladás után, 1938. szeptember 1-jén helyeztek át pihenni Celldömölkre. A celldömölki akkor még a református egyház Pápához tartozó fiókgyülekezete volt. Itt szolgáltam 1949. augusztus 31-éig, majd visszakerültem Pápára az egyházkerület szolgálatába, az egyházkerületi püspök vett maga mellé segédlelkésznek. A háború végéig ott maradtam, majd kis időre Fülére kerültem, s aztán pedig ismét Celldömölkre. 1948-ig szolgáltam gyülekezeti segédlelkészként, közben anyaegyházzá szerveztem a fiókközséget, így 1946-ban már kinevezett helyettes lelkész lettem.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést otthonában Nádasdy Lajos. A 93 éves, nyugalmazott celldömölki lelkész július 3-án Pápán vette át a hetven évvel ezelőtti diplomaszerzésre emlékeztető rubindiplomát.

- Az elemi iskoláimat Enyingen végeztem, ahova az apai családom való, és Pápán, ahova az anyai rész révén tartozom. Két vármegyéhez kötődtem egész életemben, a munkásságom is ebben a két vármegyében zajlott, Vas megyében és Veszprém megyében. A gimnáziumot a pápai református ősi kollégiumban végeztem 1932-ben, ugyanott fejeztem be a teológiát is, mindössze az utolsó félévet jártam a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán. Azután lelkészvizsgát tettem Pápán, és azonnal, 1937. március 1-jén megkaptam a kinevezésemet a pápai református gyülekezetbe gyülekezeti segédlelkészként. Egy súlyos mellhártyagyulladás után, 1938. szeptember 1-jén helyeztek át pihenni Celldömölkre. A celldömölki akkor még a református egyház Pápához tartozó fiókgyülekezete volt. Itt szolgáltam 1949. augusztus 31-éig, majd visszakerültem Pápára az egyházkerület szolgálatába, az egyházkerületi püspök vett maga mellé segédlelkésznek. A háború végéig ott maradtam, majd kis időre Fülére kerültem, s aztán pedig ismét Celldömölkre. 1948-ig szolgáltam gyülekezeti segédlelkészként, közben anyaegyházzá szerveztem a fiókközséget, így 1946-ban már kinevezett helyettes lelkész lettem.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést otthonában Nádasdy Lajos. A 93 éves, nyugalmazott celldömölki lelkész július 3-án Pápán vette át a hetven évvel ezelőtti diplomaszerzésre emlékeztető rubindiplomát.

- Az elemi iskoláimat Enyingen végeztem, ahova az apai családom való, és Pápán, ahova az anyai rész révén tartozom. Két vármegyéhez kötődtem egész életemben, a munkásságom is ebben a két vármegyében zajlott, Vas megyében és Veszprém megyében. A gimnáziumot a pápai református ősi kollégiumban végeztem 1932-ben, ugyanott fejeztem be a teológiát is, mindössze az utolsó félévet jártam a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán. Azután lelkészvizsgát tettem Pápán, és azonnal, 1937. március 1-jén megkaptam a kinevezésemet a pápai református gyülekezetbe gyülekezeti segédlelkészként. Egy súlyos mellhártyagyulladás után, 1938. szeptember 1-jén helyeztek át pihenni Celldömölkre. A celldömölki akkor még a református egyház Pápához tartozó fiókgyülekezete volt. Itt szolgáltam 1949. augusztus 31-éig, majd visszakerültem Pápára az egyházkerület szolgálatába, az egyházkerületi püspök vett maga mellé segédlelkésznek. A háború végéig ott maradtam, majd kis időre Fülére kerültem, s aztán pedig ismét Celldömölkre. 1948-ig szolgáltam gyülekezeti segédlelkészként, közben anyaegyházzá szerveztem a fiókközséget, így 1946-ban már kinevezett helyettes lelkész lettem.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Az elemi iskoláimat Enyingen végeztem, ahova az apai családom való, és Pápán, ahova az anyai rész révén tartozom. Két vármegyéhez kötődtem egész életemben, a munkásságom is ebben a két vármegyében zajlott, Vas megyében és Veszprém megyében. A gimnáziumot a pápai református ősi kollégiumban végeztem 1932-ben, ugyanott fejeztem be a teológiát is, mindössze az utolsó félévet jártam a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán. Azután lelkészvizsgát tettem Pápán, és azonnal, 1937. március 1-jén megkaptam a kinevezésemet a pápai református gyülekezetbe gyülekezeti segédlelkészként. Egy súlyos mellhártyagyulladás után, 1938. szeptember 1-jén helyeztek át pihenni Celldömölkre. A celldömölki akkor még a református egyház Pápához tartozó fiókgyülekezete volt. Itt szolgáltam 1949. augusztus 31-éig, majd visszakerültem Pápára az egyházkerület szolgálatába, az egyházkerületi püspök vett maga mellé segédlelkésznek. A háború végéig ott maradtam, majd kis időre Fülére kerültem, s aztán pedig ismét Celldömölkre. 1948-ig szolgáltam gyülekezeti segédlelkészként, közben anyaegyházzá szerveztem a fiókközséget, így 1946-ban már kinevezett helyettes lelkész lettem.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Az elemi iskoláimat Enyingen végeztem, ahova az apai családom való, és Pápán, ahova az anyai rész révén tartozom. Két vármegyéhez kötődtem egész életemben, a munkásságom is ebben a két vármegyében zajlott, Vas megyében és Veszprém megyében. A gimnáziumot a pápai református ősi kollégiumban végeztem 1932-ben, ugyanott fejeztem be a teológiát is, mindössze az utolsó félévet jártam a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán. Azután lelkészvizsgát tettem Pápán, és azonnal, 1937. március 1-jén megkaptam a kinevezésemet a pápai református gyülekezetbe gyülekezeti segédlelkészként. Egy súlyos mellhártyagyulladás után, 1938. szeptember 1-jén helyeztek át pihenni Celldömölkre. A celldömölki akkor még a református egyház Pápához tartozó fiókgyülekezete volt. Itt szolgáltam 1949. augusztus 31-éig, majd visszakerültem Pápára az egyházkerület szolgálatába, az egyházkerületi püspök vett maga mellé segédlelkésznek. A háború végéig ott maradtam, majd kis időre Fülére kerültem, s aztán pedig ismét Celldömölkre. 1948-ig szolgáltam gyülekezeti segédlelkészként, közben anyaegyházzá szerveztem a fiókközséget, így 1946-ban már kinevezett helyettes lelkész lettem.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Lajos bácsi ez időben tagja lett a Nemzeti Parasztpártnak, amelyet régi ismerősök, írók alakítottak meg. Helyi, járási vezetője és megyei titkára, országos nagyválasztmányi tagja is lett a szervezetnek. A politizálás eredménye lett a celldömölki gimnázium szervezése, létrehozása. Arra, hogy Kemenesalján, Celldömölkön szerveződjön egy középiskola, már korábban is voltak törekvések, de ezek mindaddig sikertelennek bizonyultak. Lajos bácsi segítségével készült az újabb felterjesztés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Keresztury Dezső íróhoz. Nagygyűlésre hívta meg Celldömölkre a kultuszminisztert, aki 1946 szeptemberében el is jött, és meg is ígérte a gimnázium létrehozását.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- 1948-ban elkerültem Celldömölkről, a nagyvázsonyi gyülekezet választott meg rendes lelkipásztorának, majd 1951-ben a zánkai gyülekezet rendes lelkipásztora lettem. Szinte az országban egyedülállónak számított, hogy a község lakossága 1954-ben megválasztott tanácstagnak. Ezt azonban a járási pártbizottság, meg a megyei egyházügy sem szerette volna, jöttek a nyakamra, hogy mondjak le. Én azonban nem voltam hajlandó erre. Írtam a miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hogy védelmet kérek, mert minden eszközzel bántalmaznak. A hozzá írt levelem másolatban máig megvan, a választ is őrzöm, a válaszban leírtak következményeképpen nyugodtan hagytak Zánkán dolgozni tanácstagként is. 1956 tavaszán Nemesvámosra választottak meg ugyancsak rendes lelkipásztornak.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Ekkor a püspök felkérte arra, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szolgálatába álljon. Így lett a pápai, országos hírű könyvtár, múzeum és levéltár munkatársa.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Több ezer emberrel volt találkozásom, nagyokkal, kicsinyekkel, miniszterekkel. Olyan kultuszminiszter is meglátogatott, aki később az ország köztársasági elnöke lett, Mádl Ferenc, aki máig emlékezik rá, hogy Pápán találkoztunk egymással. Mivel kéznél voltak az anyagok, elkezdtem helytörténeti és honismereti kutatásokkal dolgozni. Közben a lelkészi szolgálatot is végeztem, a sárvári missziói anyaegyházat és a hozzá tartozó 54 faluban élő reformátusokat gondoztam. Celldömölkön laktam, hét közben Pápára jártam, szombaton, vasárnap pedig a sárvári gyülekezetben szolgáltam. 54 évig voltam szószéki szolgálaton. 1995-ig dolgoztam a Tudományos Gyűjtemények munkatársaként. Az év decemberében combnyaktörést szenvedtem, és a három hónapos kórházi kezelés után már nem tértem vissza.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

Lajos bácsi helytörténeti és honismereti kutatásainak eredménye lett, hogy fél tucat könyve, több száz cikke, tanulmánya jelent meg. Könyvbírálatokat végzett, egyedi kutatásaival nagyban hozzájárult a megye múltjának megismeréséhez. Publikált egyebek mellett a Vasi Szemlében, a Vasi Levéltári Közleményekben, az Életünkben, több írása megjelent a Vas Népében is. 21 pályadíjat nyert.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.

- Ha nem kértem is kaptam díjakat, mint most - úgy érzem - életem koronájaként a rubindiplomát. A Példabeszédek könyvében van egy megjegyzése Bölcs Salamonnak. Igen szép és ékes korona a vénség. Én eljutottam oda, hogy megvan ez az ékes koronám, de azt mondhatom, hogy ez az ékes korona húzza a fejet. De hálaadással kell viselni, hordozni, amíg az utam tart.