A textil új aranykorát éli

A szeptember 23-áig látható triennálé kiállítótereiben dr. Gálig Zoltán művészettörténész, képtárigazgató kalauzolt, aki a pályázatra beérkezett művek zsűrijének is tagja volt. Ezért a kiállítást bemutatása nem általános értékelés, hanem az ő ízlését tükröző ki- emelések füzére.

Először is két olyan alkotóra hívta fel a figyelmet, akik a Berzsenyi Dániel Főiskola oktatói. Lovas Ilona Zarándoklat 1-4. című műve emberi talpakat ábrázol, a krisztusi stigmákra utaló sebhelyekkel, vagyis a megtett út fájdalmát mutatva. És mivel két pár talpat látunk, az egyik felfelé, a másik lefelé fordul, az oda- és a visszaútról is szó van. A mű egyébként a kontrasztra épít, a kevés eszközzel sokat mondás lehetőségét hordozza. A kortárs művészeten belül a modern szakralitást képvi- seli. Polgár Csaba a fal- és tértextil igazi példáját hozza öltözékeivel. A reális (felvehető) ruhák nem divattermékek, rajtuk a mintaként jelentkező látványt a képzőművészet eszközeivel teremtette az alkotó.

A minitextilek között Violetta Piskurewicz The gift of taking away című, leheletfinom, épp, hogy csak anyag munkája kiemelkedő. Hiszen azt a tendenciát mutatja, hogy a minitextil annyira redukálja a méretet és az anyagot, hogy az már szinte nincs is. A művészettörténész kedvence az a minitextil, amit Pápay Kornélia alkotott Álom címmel: egy tűpárna, amit színes fejű gombostűkkel szúrkáltak te- le. A színes álmok és egyút- tal az elérhetetlen vagy a nagyon is valóságosan fájó vannak itt egyetlen párnácskában (belső sün).

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

Először is két olyan alkotóra hívta fel a figyelmet, akik a Berzsenyi Dániel Főiskola oktatói. Lovas Ilona Zarándoklat 1-4. című műve emberi talpakat ábrázol, a krisztusi stigmákra utaló sebhelyekkel, vagyis a megtett út fájdalmát mutatva. És mivel két pár talpat látunk, az egyik felfelé, a másik lefelé fordul, az oda- és a visszaútról is szó van. A mű egyébként a kontrasztra épít, a kevés eszközzel sokat mondás lehetőségét hordozza. A kortárs művészeten belül a modern szakralitást képvi- seli. Polgár Csaba a fal- és tértextil igazi példáját hozza öltözékeivel. A reális (felvehető) ruhák nem divattermékek, rajtuk a mintaként jelentkező látványt a képzőművészet eszközeivel teremtette az alkotó.

A minitextilek között Violetta Piskurewicz The gift of taking away című, leheletfinom, épp, hogy csak anyag munkája kiemelkedő. Hiszen azt a tendenciát mutatja, hogy a minitextil annyira redukálja a méretet és az anyagot, hogy az már szinte nincs is. A művészettörténész kedvence az a minitextil, amit Pápay Kornélia alkotott Álom címmel: egy tűpárna, amit színes fejű gombostűkkel szúrkáltak te- le. A színes álmok és egyút- tal az elérhetetlen vagy a nagyon is valóságosan fájó vannak itt egyetlen párnácskában (belső sün).

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

Először is két olyan alkotóra hívta fel a figyelmet, akik a Berzsenyi Dániel Főiskola oktatói. Lovas Ilona Zarándoklat 1-4. című műve emberi talpakat ábrázol, a krisztusi stigmákra utaló sebhelyekkel, vagyis a megtett út fájdalmát mutatva. És mivel két pár talpat látunk, az egyik felfelé, a másik lefelé fordul, az oda- és a visszaútról is szó van. A mű egyébként a kontrasztra épít, a kevés eszközzel sokat mondás lehetőségét hordozza. A kortárs művészeten belül a modern szakralitást képvi- seli. Polgár Csaba a fal- és tértextil igazi példáját hozza öltözékeivel. A reális (felvehető) ruhák nem divattermékek, rajtuk a mintaként jelentkező látványt a képzőművészet eszközeivel teremtette az alkotó.

A minitextilek között Violetta Piskurewicz The gift of taking away című, leheletfinom, épp, hogy csak anyag munkája kiemelkedő. Hiszen azt a tendenciát mutatja, hogy a minitextil annyira redukálja a méretet és az anyagot, hogy az már szinte nincs is. A művészettörténész kedvence az a minitextil, amit Pápay Kornélia alkotott Álom címmel: egy tűpárna, amit színes fejű gombostűkkel szúrkáltak te- le. A színes álmok és egyút- tal az elérhetetlen vagy a nagyon is valóságosan fájó vannak itt egyetlen párnácskában (belső sün).

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A minitextilek között Violetta Piskurewicz The gift of taking away című, leheletfinom, épp, hogy csak anyag munkája kiemelkedő. Hiszen azt a tendenciát mutatja, hogy a minitextil annyira redukálja a méretet és az anyagot, hogy az már szinte nincs is. A művészettörténész kedvence az a minitextil, amit Pápay Kornélia alkotott Álom címmel: egy tűpárna, amit színes fejű gombostűkkel szúrkáltak te- le. A színes álmok és egyút- tal az elérhetetlen vagy a nagyon is valóságosan fájó vannak itt egyetlen párnácskában (belső sün).

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A minitextilek között Violetta Piskurewicz The gift of taking away című, leheletfinom, épp, hogy csak anyag munkája kiemelkedő. Hiszen azt a tendenciát mutatja, hogy a minitextil annyira redukálja a méretet és az anyagot, hogy az már szinte nincs is. A művészettörténész kedvence az a minitextil, amit Pápay Kornélia alkotott Álom címmel: egy tűpárna, amit színes fejű gombostűkkel szúrkáltak te- le. A színes álmok és egyút- tal az elérhetetlen vagy a nagyon is valóságosan fájó vannak itt egyetlen párnácskában (belső sün).

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A modern szakralitáshoz nyúl Lencsés Ida Megbékélés című műve is, amely a koronát és a koronázási palástot ábrázolja aprólé-kos finomsággal. De szakrális jellegű Vígh Krisztina: Devi-áció című textilje is. A görög katolikus művészet tanulmányozásának egyik eredménye ez a mű, az ikonok áthatolhatatlansága párosul itt a légiességgel.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

Egy másik falon látható Péreli Zsuzsa Szegény angyal című textilje: a nagyváros felett lóg az égből egy angyal, akit csüggesztenek, lehúznak a mellére varrt pénzérmék. A mű egyúttal be- pillantást enged a szövés titkaiba, a szabadon hagyott szálakon keresztül megmutatva az anyag belső természetét. Ugyanezen a falon látható Zelenák Katalin Káprázat című munkája, amely Vas megye díját kapta a pályázaton. A csodaszép alkotás egy művészettörténeti idézet Ingres A nagy Odaliszk című festményéről: a háremhölgy alakja van a szőnyegbe szőve, mintha egy szűk résen át (a hosszanti szálak között) figyelne minket. A textilművész úgy dolgozta fel a képi látványt, hogy az a mű egy részén teljesen absztrakttá válik.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, ami nem más, mint egy csiga: a tekercs mintája a végén térbeli lesz, a csiga kivirágzik a fejénél, a szarvai a virágszárak. Érdekes T. Doromby Mária a lépcső-je, ami nem textil- anyag, de a szövésjelleg megvan, ugyanakkor grafikus: olyan, mint egy rajz, s egyúttal plasztika is. Érzékeny, finom ábrázolás Goro Nagano Az ablak sorozatának itt látható darabja: leporelló, aminek a lapjai különböző minőségű papírból vannak, láthatni egyik ablakon át a másikat. A japánok mindig kitűnnek a minitextilben, jegyzi meg a művészettörténész.

Nagy textil Kecseti Gabriella Befeléfordulás című munkája, ami közelről kissé gusztustalan, mintha leborotvált kunkori szőrök lennének az anyagra ragasztva, távolabb lépve azonban látszik az ábrázolás: valaki (a szőrös) a kezével eltakarja az arcát, és az ujjai közül figyel. Különös (eredeti) kapcsolat alakul ki a mű és a néző között: nem akarjuk nézni, mert egy kicsit taszító, de közben az ábrázolt személy ugyanezt csinálja, ő sem nagyon akar látni min-ket, csak óvatosan kukucskál a résen.

Novák Anett Kapcsolat I-II. című kárpitjain együtt él a modern és a retro, a Balaton-parti fíling a 60-as éveket idézi, ellentétes a gobelin megszokott témaköreivel. A két mű olyan, mintha fotóról készült volna. Ugyanakkor az impresszionista pointillizmust idézik a gobelinöltések.

Érdekes, mert bár futurisztikusnak tűnik, már a lakberendezési újságokban is látni olyat, mint Bányász Judit Digitális kapcsolat című alkotása: a CD-kből készült, térelválasztó függönynek használható dekoráció. Almyra Weigel csurgatott ragasztót hagyott megszáradni, ebből lett függöny, amit utólag spray-vel színezett.

A szalagok kategóriájában Mátrai István snitt című műve az egyik legfigyelemreméltóbb, hiszen a digitális korban archaikusnak számít a filmszalag, mint a képrögzítés formája. Morvay Ibolya Rétegződések címmel a szala-gokból szép plasztikákat hozott létre: a szalagperemekkel játszik, hogy azok milyen alakokat, végső hatásukban lágy formákat hoznak létre. Papp Renáta Modern fűző című két művén (női figurák) azt mutatja be, hogyan alkalmazható a szalag mint öltözék. Szalag kategóriában indult Kőmíves István Pacifikus grafikus című alkotása is: az eredetileg gépfegyverhez tartozó tölténytár üres hüvelyeiben ő ecseteket, ceruzákat, ollókat, tollakat helyezett el, mondjuk annak szemléltetésére, hogy ő a rajzszerszá- mokat használja harci esz-közként.

A képtár aulájában divattermékek és zászlók láthatók. Kiemelkedő Földi Kinga Rokokó ruhá-ja, amely majdnem növény - olyan, mint-ha káposztalevelekből lenne, ugyanakkor elegáns rokokó bájjal bír. Ebben a műfajban is nevezett, és a zászlóalkotók között Mátrai István megint kitűnik snitt-jével: két egymás felé forduló profilt látunk, mintha fotó volna - ez a zászló a képtár előtt lobog.

Aki végigsétál a textiltriennálén, láthatja, a kortárs textilművészet megint aranykorát éli. Aranykornak hívták azt az első tíz évet, ami azután következett, hogy 1968-tól Szombathely lett a textilbiennálék fellegvára. A nosztalgiázás, modernista útkeresés, az új műfajok létrejöttének korszakai után a textilművészet újra tele van lendülettel, friss energiákkal, a nagy öregek mellett fiatal alkotókkal.

A második nagy teremben Háger Rita Kegyelem című ábrázolása a tértextil (felül a függőleges szálak) és a faltextil (alul a tölcsérszerű, tér- hatású örvénylés) együttes lényegét fejezi ki. A fődíjas mű Gink Judit rózsás baldachinos ágya: a drótrózsákból össze-állított függöny még kellemes látvány, de a jó rugózású, szintén drótrózsákkal leterített ágy szögekkel van hintve, képzeljük el, milyen rajta a fekvés. A nincsen rózsa tövis nélkül népi mondás kortárs (textil!)művészeti ábrázolása ez. Ahogy textil Paál Zsuzsanna Kör című, ugyanebben a teremben látható alkotása is; kuriózum a kiállításon a géppel mozgatott mobil szobor: öt madárszerű angyal (vagy pap?) mozgatja szertartásosan a szárnyát. A szobrokhoz használt anyagoknál fel van tüntetve a cérna, a papír és a műanyag, mindösszességében olyan hatású az egész, mintha az alakok fehér gyolccsal lennének betekerve; talán ezért textil. De megesik az is - teszi hozzá a művészettörténész -, hogy csak azért nevezünk textilnek egy művet, mert textilművész készítette.

A minitextilek között szerepel Prohászka Margit Híd-ja szövött anyagból (egyszerűségében sokatmondó), Larsen A. Lindenstrauss teáskannája pedig tényleg textilből van, vagyis úgy ábrázol (olyan anyagfelhasználással) egy tárgyat, ahogyan nem szoktuk meg. A mű címe: Munkásember ebédje és teája - megintcsak sokatmondó, hogy az ebéd sehol, és a teáskanna is olyan, hogy elfolyna belőle az ital, ha volna benne. A zsűrinek nagyon tetszett Csernyánszky Katalin Határmezsgyé-je, am