Hevér Ági: a példa saját maga

A magyarok szőkék, nagyon jól megállják a helyüket a tanulásban, s a közösségi feladatokban. Ezt gondolják rólunk egy 17 éves sárvári lányon keresztül a walesi iskolában a Kínából, az USA-ból vagy éppen Indonéziából érkezett diákok.

Ági számára immár egy éve megváltozott a világ. Mostanra, ha a televízióban értesül például egy pakisztáni hírről, azonnal az onnan származó társa jut eszébe, azaz országokhoz köti az embereket.

Egy évvel ezelőtt azonban mindez másképpen volt. Akkor hallott először Hevér Ágnes, a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium diákja a United World Colleges - UWC - szervezetéről, amelynek iskoláiban a nemzetközi oktatáson, az élményeken és a közösségért végzett szolgálaton keresztül arra nevelik a fiatalokat, hogy felelős, toleráns állampolgárok legyenek, akik hisznek a nemes eszmékben, úgymint a békében, az igazságosságban, a megértésben. Követelmény, hogy minderre saját maguknak kell példaként szolgálniuk. A szervezetnek a világ különböző pontjain összesen tíz iskolája van, ahova 10-11. osztályos magyar középiskolások is ösztöndíjat nyerhetnek. A tavalyi volt az első év, amikor nemcsak az országos tanulmányi versenyek első öt helyezettjei élhettek a lehetőséggel, hanem szerte az országból rátermett, széles látókörű, jól tanuló diákok is pályázhattak az ösztöndíjra. Az elmúlt évben az ötszáz jelentkezőből hat magyar diák kapta meg a lehetőséget, miután átestek a többfordulós válogatón, levizsgáztak elméletben, és kiválóan teljesítettek a csillebérci többnapos gyakorlaton is, ahol közösségben, vitavezetés és kreatív játékok közben is figyelték egyéni adottságaikat. Fontos szempont volt, hogy a kiválasztott diák - fiatal kora ellenére - családjától több ezer kilométerre is tudjon élni, tanulni. A kiválasztottak között volt az énekelni, néptáncolni és hangszeren is játszani tudó, sportokat kedvelő Hevér Ágnes, aki a szervezet legrégebben, 1962-ben alapított walesi iskolájába került, amelynek központja az óceán partján egy XII. századi kastélyban található. Ági túl van az első éven, s még ugyanennyi van számára hátra a nemzetközi érettségiig.

- Az elmúlt egy évben ki- nyílt a világ, amelyet összességében - megkockáztatom - jobban értek. Az iskolában úgy szállásolnak el minket, hogy szinte más-más kontinens diákjai kerüljenek egy szobába. Így én egy brit, egy dél-afrikai és egy kínai lánnyal lakom. Mikor kimentem, középfokú angol nyelvvizsgám volt. De a nyelvtudás számított a legkevésbé, mert az angol állandó használatával bárki elsajátítja pár hónap alatt a nyelvet. Kint kötelező tanulnom továbbra is az anyanyelvem irodalmát, nyelvtanát. Három tantárgyat emelt szinten kellett felvennem: egyik a matematika, míg idegen nyelvként a szeretett spanyolt tanulom, társadalomtudományok közül pedig Európa modernkori történelmét választottam, amelyet egy tíz éve Walesben tanító, családjával a kastélyban élő magyar tanár tanít. A természettudományi tantárgyak közül a fizikát tanulom, s a felvett művészeti tantárgyam a zene. A zenetörténet mellett továbbra is hegedülök. Az oktatás nagyban épül az egyéni szellemi termékekre. Heti két délután kötelező a szociális munka, amelynek részeként a fogyatékkal élőknek segítünk, s különféle programokat szervezünk. Emellett a környékbeli falvak diákjait úszni tanítom, könyvtári ügyeletet vállalok. Vannak, akik birkát nyírnak, mások a parton életmentőként járőröznek, megjegyzem, nekem is le kellett tennem az életmentő vizsgát. Eddig a diákok az intézmény fennállása óta 250 embert mentettek ki a vízből. Van kint egy fogadott családom, ahova vasárnaponként járok beszélgetni, vacsorázni. A családok gyermekei ezáltal megismerkedhetnek más nemzet diákjával, s az én lelkemnek is jót tesz, távol a szüleimtől a családias légkör. Egy biztos, nincs időnk unatkozni, le vagyunk terhelve, állandóan foglalkoztatnak minket - meséli Ági.

- Iskolánkban valóban toleránsnak kell lennünk mindenkivel, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is: a más kultúrájú, bőrszínű, vallású társainkkal szemben. Mesélték, hogy az előző évben egy dél-amerikai fiú úgy üdvözölt egy csadorba, kendőbe takart lányt, hogy a kézfogás után megpuszilta, mire a lány elájult, mert ekkor ért az arcához először férfi. Vannak nemzetiségi estek, amelyeken zászlókkal is felvonulunk. Én a kelet-európai blokkhoz tartozom. Az előző évben egy magyar fiú is volt az iskolában, ő másodikosként, én elsősként. Egy Örkény egypercest fordítottunk le és adtunk elő, úgy éreztük, sikerrel - mondja.

- Haza már egy indonéz és egy hongkongi lánnyal jöttem. Számukra még Budapest is kedves, csendes, nyugodt kis hely volt, nemhogy Sárvár rábasömjéni része. Az anyukámmal, a barátaimmal, osztálytársaimmal interneten keresztül tartom a kapcsolatot. A nővérem egyszer kint meglátogatott, s azt mondta, meglepődött, hogy mennyire otthonosan mozgok a nemzetközi közegben. Ennyi idő után is látom, hogy mi magyarok mennyire sokat panaszkodunk, annak ellenére, hogy a világ legtöbb emberéhez képest jobban élünk. A tapasztalatszerzés érdekében kötelező például elmennünk más országba is, én az énekkarral Portugáliában jártam, s most jöttem haza Olaszországból, ahol azoknak a diákoknak szerveztem kurzust, akik nem nyertek felvételt a UWC iskoláiba.

(Azt édesanyjától tudom, hogy a walesi iskola Ágit kérte fel, hogy az intézményt képviselje az olaszországi nyári kurzuson, amelyen kreatív programokat is szervezett.)

- Örülök, hogy újra lesz hazai ösztöndíjas. Vannak olyan országok, ahol a diákok nem is élhetnek minden évben ezzel a lehetőséggel. Azt tudni lehet, hogy a magyar, a lengyel és az orosz kiválasztottakkal nincs egyik évben sem probléma. Bizonyára így volt ez Héder Barna esetében is, hiszen ő volt az első ösztöndíjas hazánkból. Az iskolai költségeimet egy brit támogató fedezi. Karácsonykor küldtem neki egy lapot, amelyben megköszöntem a segítségét. Ösztöndíjat nem kapok, de a tanulmányomért, a szállásomért nem kell fizetnem. Pénzt szinte nem is költök, hiszen a kastély környékén élünk, s az utazások többségét is az iskola fedezi. A jómódú dánok fizetnek tanulmányaikért, míg az afrikai diákok kapnak pluszpénzt a fenntartásukra. A világban a magyarok átlagkeresetűnek számítanak, így nekem az iskola ingyenes. A félévi, év végi hazautazásom pénzbe kerül - jegyzi meg.

- Élni itthon szeretnék, de tanulni még külföldön. Nagyon jó ösztöndíj-lehetőségek vannak Hollandiában, Németországban, az USA-ban. Lehet, hogy Amerikában hallgatom a nemzetközi tanulmányokat. Szívesen dolgoznék az UWC szervezetében is, amelytől már eddig sokat kaptam.