Hétvége

2006.09.16. 02:29

56 fényes lapjait írták

A múlt heti, felsőpulyai ötvenhatos magyar szimpóziumot, amely a Kufstein IX. címet viselte, még sokáig emlegetik. Főként, mert a magyar forradalom legendás alakjai is részt vettek rajta.

Mórocz Zsolt

Az első ülésszakon Méray Tibor elnökölt, aki esszé értékű gondolataival méltó keretet adott a tanácskozásnak. A menekültkérdéssel foglalkozott a szlovéniai Lendván élő történész, Göncz László. A Dráva mentén élőkkel azt közölték, hogy a magyarok megtámadhatják az országot, ezért fokozott harckészültségbe helyezték a katonaságot. Ötvenhatról az országos sajtó tárgyilagos, de rövid híreket közölt, a megyei napilapokban viszont semmi sem jelent meg. Aztán november 4-7. között kiderült az igazság egy fontos részlete. Ekkor indult meg az első menekülthullám. Nem sokan, úgy 150-en jöhettek, később azonban kisebb tömegek érkeztek. A becslések 18-25 ezer körülire teszik a menekültek számát, sokan jöttek Vas és Zala megyéből. Húsz menekülttábort állítottak fel Rijeka mellett, a Kvarner öbölben. Ezek 1958-ig működtek, majd a magyarok 95 százaléka nyugatra távozhatott. Nem cáfolható, hogy többeket visszaadtak, de ennek nincs írásos nyoma, vagy még nem akadtunk rá... Tito ide is, oda is tett gesztust. E kétkulacsosság nem tűnt el egészen, hiszen egyes szlovén tankönyvekben még ma is az ellenforradalom jelzőt használják 56 kapcsán.

Nagy érdeklődés előzte meg Kende Péter párizsi magyar történész előadását is. Menekülése után két hónapot töltött egy jugoszláv huszárlaktanyában, majd Belgrádban internált státusba vették. Később Párizsba került, a nyugati magyar emigráció elismert szellemi emberévé vált. Kiváló fórummá tette a kádárista rendszer szemét nagyon szúró Magyar Füzeteket, amely egyben az emigráció belső vitáinak is teret adott. Kendéék 1984-ben kérdőívet küldtek 50-60 jelentős személynek, a következő kérdéssel: kell-e politikai emigráció? Az azóta elhunyt Hanák Tibor válaszát idézte, aki szerint létezik a politikai emigráció, de létezik a rezignáció is, mivel egyre többen békülnek ki a Kádár-rendszerrel. Az emigráció mindig elvi, idézte Hanákot az előadó, aki szerint az emigráció mind a befogadó, mind a célországot zavarja. A 200 ezer menekült nagyobb része valami elől ment el, és nem a forradalom folytatásának igényével. E tömeg előbb békült, és előbb váltott útlevelet oda, ahonnét elüldözték. Vitatható állítást teszek: a magyarság egyik kollektív tulajdonsága az individualizmus. Ezért aztán igen nehéz közös célokra megmozgatni. A politikai emigráció gyengesége a cselekvésképtelenségben rejlett. Jó volt elméletekben, filozófiákban, de nem másban. Mondhatni, az emigrációban az irodalom volt a politikai pótlék, s a magyar, a költők országa, mindig hajlott e behelyettesítésre. Ez is egy nemzeti tulajdonságunk, fejtegette. A nagyközönség által eddig nem nagyon ismert részleteket is közölt. Ötvenhat leverése után alakult meg a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József vezetésével (utóbbi Budapest főpolgármestere volt). Ez a tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem ismerték el a nyugati országok. Ráadásul az USA-ban már működött egy másik emigráns csúcsszerv, a Magyar Nemzeti Bizottmány. Ezt a szervezetet Amerika részben már elismerte. Az MNB nem ötvenhatos volt, a második világháború után hozták létre. Hosszú tárgyalások után született meg e kettőből a Magyar Bizottság, ám mivel sok vita előzte meg, nem válhatott reprezentatív szervezetté, han-goztatta Kende, és így summázott: egységes és ütőképes politikai képviselet nem jött létre 1956 után. Holott, folytatta, voltak befolyásos egyesületek, köztük a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Némi iróniával említette, hogy 1990 után nagyságrenddel nőtt a szabadságharcosok száma, holott e gyarapodást semmi sem támasztja alá. Kiemelte az Irodalmi Újság, az Európai Protestáns Szabadegyetem, a Szabad Európa Rádió (SZER) szerepét, majd emigyen zárta előadását: A Kádár-rendszer végig figyeltette ezt a másik, emigráns Magyarországot. Amelynek működése nem is volt sikertelen, de sikeres sem.

A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

Nagy érdeklődés előzte meg Kende Péter párizsi magyar történész előadását is. Menekülése után két hónapot töltött egy jugoszláv huszárlaktanyában, majd Belgrádban internált státusba vették. Később Párizsba került, a nyugati magyar emigráció elismert szellemi emberévé vált. Kiváló fórummá tette a kádárista rendszer szemét nagyon szúró Magyar Füzeteket, amely egyben az emigráció belső vitáinak is teret adott. Kendéék 1984-ben kérdőívet küldtek 50-60 jelentős személynek, a következő kérdéssel: kell-e politikai emigráció? Az azóta elhunyt Hanák Tibor válaszát idézte, aki szerint létezik a politikai emigráció, de létezik a rezignáció is, mivel egyre többen békülnek ki a Kádár-rendszerrel. Az emigráció mindig elvi, idézte Hanákot az előadó, aki szerint az emigráció mind a befogadó, mind a célországot zavarja. A 200 ezer menekült nagyobb része valami elől ment el, és nem a forradalom folytatásának igényével. E tömeg előbb békült, és előbb váltott útlevelet oda, ahonnét elüldözték. Vitatható állítást teszek: a magyarság egyik kollektív tulajdonsága az individualizmus. Ezért aztán igen nehéz közös célokra megmozgatni. A politikai emigráció gyengesége a cselekvésképtelenségben rejlett. Jó volt elméletekben, filozófiákban, de nem másban. Mondhatni, az emigrációban az irodalom volt a politikai pótlék, s a magyar, a költők országa, mindig hajlott e behelyettesítésre. Ez is egy nemzeti tulajdonságunk, fejtegette. A nagyközönség által eddig nem nagyon ismert részleteket is közölt. Ötvenhat leverése után alakult meg a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József vezetésével (utóbbi Budapest főpolgármestere volt). Ez a tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem ismerték el a nyugati országok. Ráadásul az USA-ban már működött egy másik emigráns csúcsszerv, a Magyar Nemzeti Bizottmány. Ezt a szervezetet Amerika részben már elismerte. Az MNB nem ötvenhatos volt, a második világháború után hozták létre. Hosszú tárgyalások után született meg e kettőből a Magyar Bizottság, ám mivel sok vita előzte meg, nem válhatott reprezentatív szervezetté, han-goztatta Kende, és így summázott: egységes és ütőképes politikai képviselet nem jött létre 1956 után. Holott, folytatta, voltak befolyásos egyesületek, köztük a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Némi iróniával említette, hogy 1990 után nagyságrenddel nőtt a szabadságharcosok száma, holott e gyarapodást semmi sem támasztja alá. Kiemelte az Irodalmi Újság, az Európai Protestáns Szabadegyetem, a Szabad Európa Rádió (SZER) szerepét, majd emigyen zárta előadását: A Kádár-rendszer végig figyeltette ezt a másik, emigráns Magyarországot. Amelynek működése nem is volt sikertelen, de sikeres sem.

A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

Nagy érdeklődés előzte meg Kende Péter párizsi magyar történész előadását is. Menekülése után két hónapot töltött egy jugoszláv huszárlaktanyában, majd Belgrádban internált státusba vették. Később Párizsba került, a nyugati magyar emigráció elismert szellemi emberévé vált. Kiváló fórummá tette a kádárista rendszer szemét nagyon szúró Magyar Füzeteket, amely egyben az emigráció belső vitáinak is teret adott. Kendéék 1984-ben kérdőívet küldtek 50-60 jelentős személynek, a következő kérdéssel: kell-e politikai emigráció? Az azóta elhunyt Hanák Tibor válaszát idézte, aki szerint létezik a politikai emigráció, de létezik a rezignáció is, mivel egyre többen békülnek ki a Kádár-rendszerrel. Az emigráció mindig elvi, idézte Hanákot az előadó, aki szerint az emigráció mind a befogadó, mind a célországot zavarja. A 200 ezer menekült nagyobb része valami elől ment el, és nem a forradalom folytatásának igényével. E tömeg előbb békült, és előbb váltott útlevelet oda, ahonnét elüldözték. Vitatható állítást teszek: a magyarság egyik kollektív tulajdonsága az individualizmus. Ezért aztán igen nehéz közös célokra megmozgatni. A politikai emigráció gyengesége a cselekvésképtelenségben rejlett. Jó volt elméletekben, filozófiákban, de nem másban. Mondhatni, az emigrációban az irodalom volt a politikai pótlék, s a magyar, a költők országa, mindig hajlott e behelyettesítésre. Ez is egy nemzeti tulajdonságunk, fejtegette. A nagyközönség által eddig nem nagyon ismert részleteket is közölt. Ötvenhat leverése után alakult meg a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács Kéthly Anna, Király Béla és Kővágó József vezetésével (utóbbi Budapest főpolgármestere volt). Ez a tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem ismerték el a nyugati országok. Ráadásul az USA-ban már működött egy másik emigráns csúcsszerv, a Magyar Nemzeti Bizottmány. Ezt a szervezetet Amerika részben már elismerte. Az MNB nem ötvenhatos volt, a második világháború után hozták létre. Hosszú tárgyalások után született meg e kettőből a Magyar Bizottság, ám mivel sok vita előzte meg, nem válhatott reprezentatív szervezetté, han-goztatta Kende, és így summázott: egységes és ütőképes politikai képviselet nem jött létre 1956 után. Holott, folytatta, voltak befolyásos egyesületek, köztük a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Némi iróniával említette, hogy 1990 után nagyságrenddel nőtt a szabadságharcosok száma, holott e gyarapodást semmi sem támasztja alá. Kiemelte az Irodalmi Újság, az Európai Protestáns Szabadegyetem, a Szabad Európa Rádió (SZER) szerepét, majd emigyen zárta előadását: A Kádár-rendszer végig figyeltette ezt a másik, emigráns Magyarországot. Amelynek működése nem is volt sikertelen, de sikeres sem.

A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A konferencián felszólalt Bujdosó Alpár (a párizsi Magyar Műhely bécsi irányítója). A MEFESZ újjászervezéséről szólt, őt követte Pomogáts Béla író, Budapestről. Pomogáts egy időben az Írószövetség elnökeként dolgozott. Megjegyezte: a rendszerváltástól kezdődően Magyarországnak nem volt olyan kormánya, amely igazán fontosnak tartotta volna a nyugati magyar emigráció szellemiségének, irodalmi értékeinek nagymérvű átemelését. Pedig volt egy időszak, amely felkínálta ezt az óriási lehetőséget, ám nem kellett senkinek.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

Sokan várták a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya egykori igazgatójának, Borbándi Gyulának felszólalását. Sajnos nem érkezett meg, így felolvasták a szimpóziumhoz intézett levelét. Borbándi szerint a SZER 1951-ben nem azért jött létre, hogy forradalmakat robbantson ki. De figyelt a kelet-európai mozgásokra, változásokra. A rádió egyik, igaz, a legfontosabb eleme volt annak a kiterjedt antikommunista intézményrendszernek, amelyhez alapítványok, szakértői csoportok tartoztak (tartoznak ma is, hiszen a SZER tovább működik). Hatalmas intézmény született; Münchenben épült ki a rádiós központ, ezen belül harmadikként a magyar osztály. A műsorpolitikát Washingtonban határozták el, de ez senkit sem zavart, hiszen a munkatársak gyűlölték a kommunizmust. Többüket távollétükben, forradalmi tevékenységükért Kádárék elítéltek (például a Teenager party szerkesztőjét, Cseke Lászlót, valódi nevén Ekecs Gézát: 20 év fegyházra - a szerk. megj.). Borbándi levelében kifejtette: nem volt törés a szerkesztőségben a magyarországi helyzet megítélésében. A többség Nagy Imrét úgy kezelte, mint Rákosit, ám amikor Rákosi megbuktatta Nagyot, az ellenzők is belátták: különbséget kell tenni kommunista és kommunista között. A volt igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a magyar osztály néhány tagja elfogult lehetett, így megjelenhettek téves információk Nagy Imréről. A forradalom leverése után belső vizsgálat indult a rádiónál, de senkit sem marasztaltak el. Nem így az amerikai vezetőség, amely 10 munkatársat kirúgott. Őket küldték el, holott nem hibáztak. Aki hibázott a magyar forradalom ügyében, az az USA volt.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A SZER-nek 1951-91 között 280 magyar munkatársa volt, jelenleg százan dolgoznak a müncheni központ részlegeiben. Mintegy 400 SZER-es magyar rádiósról beszélhetünk, ehhez jön a 300 külső munkatárs. Sokrétű volt a SZER tevékenysége, sokrétű a megítélése is. Még várat magára az a tanulmány, amely tárgyilagosan ír arról a törté-nelmi szerepről, amit a SZER sokáig betöltött.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

A konferencia még számos izgalmas felszólalást hozott, s a végén elfogadtak egy záródokumentumot, amely hű 56 szellemiségéhez: Az a magyarság, amely képes volt rést ütni a Szovjetunión, így közvetve átrendezni a világ politikai térképét, ma is nagy dolgokra hivatott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!